Ki mondta? Janka Ferenc atya elmélkedése az évközi 16. vasárnapra
Bizonyára mindnyájan őrzünk az emlékezetünkben olyan mondatokat, amelyek nemcsak a tartalmuk igazsága, hanem a mondó személye miatt is felejthetetlenné váltak számunkra.
Az egyik ilyen – számomra fontos – kijelentés a makói Tóth Mária tanárnénihez kötődik. Ő az utolsó tanítási napon mindig kedvenc írójának egy novelláját olvasta fel és azt mondta: „Fekete Istvánból mindenki annyit ért meg, amennyit megérdemel.”
A másik Polán Hildebrand atya pannonhalmi latin óráiról maradt meg az emlékezetemben: „Őrizd meg a rendet és a rend megőriz téged”.
A harmadik, a búza és a konkoly evangéliumi szakaszához kapcsolódó bölcs magyarázat. Tarjányi Béla biblikus professzor úr a lelki életre alkalmazva értelmezte ezt a részt. A példázatban a tanítványok a konkoly, a rossz kigyomlálására vonatkozó kérdéssel fordulnak Jézushoz. Ő azonban inkább a búza, vagyis a bennünk rejlő jó növekedésére irányítja a figyelmüket.
A gyónás utáni ima is ebbe az irányba mutat. „Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem és a bűnt kerülöm”. Vagyis az első, a fontosabb, a jóra való törekvés. Ha elsősorban arra összpontosítunk, hogy milyen talentumokat kaptunk a jó Istentől és azokat milyen módon tudjuk Isten dicsőségére, embertársaink javára és a magunk örömére is kamatoztatni, akkor növekedés-orientált emberekké válunk és nem hiány-orientáltakká, akik mindig arra figyelnek, hogy mit rontottak el vagy mivel jutott nekik kevesebb, mint másoknak. A 103. életévében megboldogult nagymamám is azt vallotta, hogy a hosszú élet titka a megelégedettség. A népi bölcsesség sem véletlenül állapítja meg azt, hogy „nem az a gazdag, akinek sok van, hanem aki elégedett azzal, amije van”.
Vannak olyan mondatok, amelyek nemcsak a tartalmuk igazsága, hanem a mondó személye miatt is különlegesen értékesek. Nekünk, keresztény embereknek ilyenek Jézus mondásai. Papi, püspöki vagy szerzetesi jelmondatok egy-egy élethivatás meghatározó mozzanatát foglalják össze. Jelentősebb évfordulók kapcsán írt vagy nyomtatott szentképek mottói a hit érésének, az Istennel való kapcsolat mélyülésének titkáról vallanak.
A mustármagról és a kovászról szóló tanítás önmagában is zseniális. Egybevág a népmesék és a közmondások kollektív bölcsességével. A kicsi, aki mégis a legnagyobb lesz. A legkisebb királyfi, a szegénylegény, aki esélytelennek látszik, mégis kiállja a próbákat és elnyeri a legnagyobb jutalmat. A közmondások is, mint a sok kicsi, ami sokra megy, a „kicsi a bors, de erős” – abban erősítenek bennünket, hogy az élet folyamán a nyomasztó túlerővel szemben is, vagy az esélytelenség látszata ellenére is érdemes küzdeni, mert „aki mer az nyer”.
Jézus mondásainak egyik többlete, az általános emberi tapasztalat bátorító üzenetéhez képest az, hogy a Mennyek Országáról, vagyis az Istennel való kapcsolatról szól. Ennek a kapcsolatnak két irányára is felhívja a figyelmünket. A mustármag látványosan növekszik. Fel a magasba, az ágaival, le, a mélybe, a gyökereivel, erősödik, szélesedve a törzsével. Nagy lesz, jóságos és vendégszerető.
A kovász ellenben belülről hat és alakít át. Jézus korában nyilvánvalóan asszonyok feladata volt a dagasztás és kenyérsütés. Talán mégsem véletlen, hogy ez a bensőséges átalakulást leíró folyamat az asszonyi tevékenység kapcsán kerül elő. Hiszen a nők általában jobban kapcsolatban vannak az érzelmeikkel és a belső világuk viszontagságaival. Bennünk fogan és növekszik az élet. Ők szoronganak és vajúdnak, amikor elérkezik a szülés órája. Mint ahogy csak ők élhetik át azt a fájdalmakat felülíró, hasonlíthatatlan örömöt is, hogy ember született a világra. A tésztát megkelesztő kovász, az egész életet belülről meghatározni képes mentalitás fontosságról tanít. A női szív örömeinek és fájdalmainak benső gazdagsága, az életet foganó és világra hozó édesanyák a menyország üzenetének eleven szimbólumai. Szent Pál szerint pedig hozzájuk kapcsolódik az egész természet sóhajtozása és vajúdása is. Mert az egész világ sóvárogva várja, hogy a mulandóság szolgai állapotából felszabaduljon Isten fiainak dicsőséges szabadságára (vö.: Róm 8,19-22).
A férfiak a mustármaghoz hasonlóan a mélységek és a magasságok meghódítására törnek, erősek és nagyok szeretnének lenni. Nagyvonalúak és vendégszeretők. Az Istennel való kapcsolatban a női bensőségesség, befogadás és világra hozás mellett nélkülözhetetlen a külső növekedés, a gyökerek mélyből táplálékot szállító és megtartó ereje. Az élet viharainak szilárdan ellenálló törzs. Az otthont és menedéket adó árnyas lombok. A terebélyes ágak, ahol az égi vendégek is fészket rakhatnak.
Vannak mondatok, amelyek nemcsak az igaz tartalom, hanem a mondó személye miatt is életfontosságúak. Számunkra kedves emberek mondásai nem csak azért fontosak, mert igazak. Még csak nem is azért, mert tiszteltük és szeretettük azokat, akik mondták. Hanem leginkább azért, mert éreztük, hogy ők is szerettek bennünket.
Jézus örömhíre nem csak azért hat ránk, mert minden emberi megfontolásnál igazabb. Nem is csak azért, mert szeretjük őt. Hanem azért, mert szavaiban mindig azzal a végtelen Szeretettel találkozunk, akiben növekedhetünk és aki belülről átalakít minket.
