A Tuchówi-kegyhelyre zarándokoltak a lengyel papok és püspökök
Somogyi Viktória – Vatikán
Szűz Mária lábánál imádkozni és kérni, hogy a misszionáriusi buzgóság újjáéledjen a szívekben. A Fides missziós hírügynökség jelentése szerint ezt élte át a tarnowi egyházmegye több mint 500 papja és 6 püspöke, akik idén is, június elején elzarándokoltak a tuchówi kegyhelyre, ahová 1597 óta sok zarándok jár, hogy lerója kegyeletét a Tuchówi Miasszanyunk előtt. Az immár 7. alkalommal megrendezett zarándoklat lehetőséget nyújtott arra, hogy visszatérjenek annak az intenzív missziós szenvedélynek a forrásához, amely mindig is a tarnowi egyházmegyei közösség jellegzetes vonása volt.
Lengyelország „lelki tüdejének” tartják a tarnowi egyházmegyét
Az ország déli részén található és Lengyelország „lelki tüdejének” tartott tarnowi egyházmegye - Lengyelország egyik legnagyobb egyházmegyéje - 50 évvel ezelőtt kezdett először fidei donum misszionáriusokat küldeni először különböző afrikai országokba, majd a világ többi részébe. Ettől a pillanattól kezdve a missziós területeken a katolikus közösségekért végzett missziós szolgálat előkelő helyet foglalt el az egyházmegyei lelkipásztori szolgálat által támogatott tevékenységek és kezdeményezések szövetében. Tarnow a papok jelentős számával is kitűnt, akik készek voltak arra, hogy a püspökük kérésére a hazájuktól távol végezzék lelkipásztori szolgálatukat. A sokak által odaadással és örömmel végzett szolgálat, egy igazi helyi hálózat támogatásának is köszönhető, amely az idők során jött létre a misszióba vonuló papok anyagi és lelki támogatására.
Fontos visszatérni hivatásunk „igenjének” kezdetéhez
Ebben az összefüggésben zajlott a Tuchów-i Mária-zarándoklat, amely idén különös figyelmet fordított a papok elcsüggedésének problémájára. Jaroslaw Tomaszewski atya, a Hitterjesztés Lengyel Pápai Társaságának országos titkára vezette a zarándoklat elmélkedését. A papság e nehézségével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „a papok nagyon gyakran belekerülnek ebbe a lelki csapdába, ha elfelejtik első találkozásukat Jézus Krisztussal és azt az okot, amelynek köszönhetően elnyerték a szolgálati papság szentségét”. Amikor ez megtörténik – jegyezte meg Tomaszewki atya –, fontos „visszatérni hivatásunk „igenjének” kezdetéhez, és „elhagyni a szomorúságot”, és a szentségek hatékony és működő kegyelméből meríteni, „és feltenni magunknak a kérdést: „Hogyan dolgozhatok konkrétan missziós elkötelezettségemen? Ez az alapos megkülönböztetés segít majd a papi tespedés csüggedt szívének meggyógyításában”.
