Egymásban lét – Janka Ferenc atya elmélkedése Húsvét 5. vasárnapjára

Az út több filozófiai és vallásbölcseleti rendszer kulcsfogalma. Eredetisége – az ismeretekhez vagy tanításokhoz viszonyítva – az, hogy járni kell rajta. Az elméletekhez képest a gyakorlat elsőbbségét teszi egyértelművé. Persze a tanítások és a tanítók szerepe sem mellékes. De ezek inkább útjelzőkhöz hasonlítanak. Mutatják a helyes irányt, de önmagukban nem mozdulnak. A mester ezért több, mint az oktató. A tanítvány ezért különb, mint a tanuló. A mester maga is járja az utat, a tanítvány pedig követi mesterét.

A Szentírás gyakori toposza az erény és a bűn útjának különbsége. Boldog ember az, aki nem a bűn útján jár és nem a zúgolódók székén ül. Hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és éjjel-nappal erről elmélkedik (Vö.: Zsolt 1,1-2).

Boldog tehát az, aki az Isten útján jár. Boldog, aki éjjel-nappal az Úr törvényében gyönyörködik. János apostol Jézusban már megtapasztalta, hogy az Úr törvénye a szeretet törvénye. Hiszen a törvény teljessége a szeretet (Róm 13,10) és az Isten szeretet (1 Jn 4,8). Éjjel-nappal az Úr törvényén elmélkedni ezért annyit jelent, mint állandóan Isten szeretetében élni. Ez a benne-lét persze nem valami mozdulatlan, változatlan és passzív állapot. Hanem ajándék és feladat, meghívás és küldetés, út, amin járni lehet és amin járni kell.

Jézus útja Isten szeretet-törvényének az útja, az Atya házába vezető út. Jézus tudja, hogy honnan jött és hová megy. Az Atyától jött és az Atyához megy, hogy általa és vele mi is az Atyához jussunk. Beszéde nem pusztán tanítás, hanem tanúságtétel. Ő, mint út, nem pusztán követendő irány, filozófiai bölcsesség vagy erkölcsi erény, hanem találkozás, kísérés és célba vezetés. Az „Én vagyok az út” itt is azt jelenti, hogy a Szabadító Isten Jézusban veled van, velünk van az úton. Ő maga lett értünk úttá. Általa van szabad utunk egy Lélekben az Atyához (Ef 2,18). Ő a te utad, az én utam, a mi közös utunk. A boldogság útja, de keresztút is, az önátadás és önfeláldozás útja, ami a halálon át az örök életbe vezet.

„Én vagyok az igazság”. Az igazság még sokkal tágabb körben ismert, használt és érteni vélt fogalom, mint az út. Nemcsak a hétköznapi élet, de a gazdasági, tudományos, művészeti és vallási élet sem nélkülözheti nyilvánvalóságát. Az igazság elemi ismeretének szükségszerűségét a logikai paradoxon is bizonyítja. Ha valaki azt állítja, hogy „nincs igazság” szükségképpen téved vagy hazudik. Mert bennfoglaltan igaznak tartja azt, amit mond, kijelentésével mégis cáfolja bármilyen igaz állítás lehetőségét.

Szent Ágoston humoros iróniával érzékelteti az igazság ismeretének szükségességét és hasznosságát. „Sok embert ismertem, akik másokat be akartak csapni. De senkit sem, aki azt szerette volna, hogy őt csapják be.” Az igazság ismerete még akkor is fontos számunkra, ha ez pillanatnyilag kényelmetlen vagy fájdalmas. Senki nem kíván olyan orvost, aki barátságból egészségesnek mondja a beteget.  Haszontalan az olyan tanár is, aki megszerzett tudás nélkül ad jó érdemjegyet.

Az igazság nemcsak a hazugság vagy a tévedés ellentéte. Az igazságoknak is van hierarchiája. Hiszen a kétszerkettő matematikai érvényessége és a természeti folyamatokat a tudomány mai állása szerint leíró törvények igazsága hasznos, de életünk értelme szempontjából másodlagos. A jogszabályokon alapuló jogszolgáltatás igazsága is szükséges, de nem elégséges. A személyes szeretet igazsága az, ami szárnyakat ad és rabul ejt. Isten igazsága az, ami szabaddá tesz és magával ragad. Ez óv meg az esztelen szeretet szenvedélyeitől és a szeretet nélküli igazság könyörtelenségétől. A Fiú igazságában lehetünk az Igazság fiaivá és az isteni élet örököseivé.

„Én vagyok az élet”. Az élet nem pusztán az élettelen léttől különböző dinamizmus. Nem csak a növények pazar vegetációja, ami a magasabb rendű élőlények légzése és táplálkozása számára is nélkülözhetetlen. Több, mint az állatok ön- és fajfenntartó elevenségének ösztönök vezérelte bámulatos rendje. Az emberi életet az öntudat és a szabadság csodás ajándéka tünteti ki. Értelmünk a megismerésben, szabadságunk a jó melletti elköteleződésben haladhat Isten teljessége felé. Az ember Jézusban, az Atyához vezető úton. A megtestesült Fiú igazsága szeretetében és a szeretetének igazságában.

A vigasztaló és üdvözítő Lélek örömében.

Az Atya a Fiú és a Szentlélek Jézusban van és Jézus őbennünk. Egymásban vannak. Boldogok. Jézus azért lett út, igazság és élet, hogy boldogságukból mi is részesülhessünk.