Isten hozott, kicsi Platánbocs, Szent András napján! – P. Vértesaljai László jegyzete
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Amikor meglátom, földerülök. Lám, Szent András napján milyen szép ajándékot kaptam a Jóistentől! Szent András napján!!! November 30-án. Emlék tolul föl…
1983. november 30-án estefelé e napon kopogtattam be a szentendrei plébánia ajtaján, mint az új káplán. Éppen harmincéves voltam, és éppen innét Rómából eresztettek haza friss diplomával. Papi életem kezdete. Jól emlékszem, pont ilyen kicsi platán-bocs voltam, ahogy a székelyek mondják „kicsi pap” (káplán) képében.
Kapaszkodtam is az ajtót nyitó és nagy szeretettel köszöntő Kiss György atya plébánosba és a szentendrei-szentandrási hívek hitébe. És ők tartottak. Megtartottak. Nem is felejtem el soha…
Fölnézek. Platánfák sorjáznak egymás mellett, gyönyörű csupasz ágaik belemártóznak a kék égbe. Mindig csodáltam őket, méltóságukat, hatalmas termetüket. A kicsire pillantok és mosolyogva bíztatom: Kistestvér, neked aztán van jövőd! Sose félj! Meglásd, eljövök még hozzád, s ha kell, kapsz egy kanna vizet, mint a kertünk immár szálas ginkgo bilobája és a náladnál is kisebb tölgyfacsemetéje…!
A Bambin’ Gesú kórház mellett ereszkedem alá. Jézusra gondolok, aki még egészen pici babaként Édesanyja méhében ring Názáretben. Aztán napok jönnek, útra kelnek és hamarosan Ő is megszületik kicsi Palántaként, Ő a fák igazi nagy barátja. Ti pedig, jó fák, vigyázzatok majd rá ott a bölcső-karotokkal és később, jaj, vigyázzatok a hátára, amikor egymást hordozzátok….
