A szmirnai érsek közös napi rózsafüzér imára hív Mária Anya efezusi házában
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Ez év május 19-én az egyetlen törökországi Mária-kegyhelyen gyűltünk össze – írja a szmirnai érsek – a Meryem Ana Evi, vagyis a Mária-Anya házában, mely egyike a világ azon harminc Mária-kegyhelyének, ami részt vett a világjárvány elhárítására Ferenc pápa által meghirdetett Rózsafüzér staféta-imádságban. Az ima során közvetlen televízió, rádió és közösségi média kapcsolatban álltunk az egész világgal. Attól fogva ebben a szegény és kicsi, de jelképes értékekben gazdag kegyhelyen minden nap imádság száll az Ég felé. Mindez nemcsak a helyi fogadalmas nővérek és kapucinus testvérek jelenlétének köszönhető, hanem az idelátogató tiszta szívű és bizalommal teli zarándokok imájának is, akik buzgó imájukkal táplálják azt a lángot, melyet a ház egykori tűzhelyén maga Szűz Mária lobbantott fel.
Mostantól fogva továbbra is kapcsolatban szeretnénk lenni az egész világgal a Rózsafüzér ima napi online közvetítésével. Kívánjuk, hogy a világ belépjen Mária házába, hogy Ővele és velünk együtt imádkozzon. Kérjük ezt a kicsiny helyi szmirnai gyülekezetünk nevében, mely azonban él a feltámadt Krisztusba vettet reménye jegyében. Másfelől ez a nyitottság gesztusa, a kilépő Egyház jele, mely a Krisztusba vetett hit kincsét akarja feltárni Anyjának, Szűz Máriának kedves arcán keresztül. Éppen ezért a mai naptól kezdve szeretettel meghívjuk a kedves híveket, hogy az internet révén látogassanak el minden nap Mária házába, csatlakozzanak hozzánk a rózsafüzér imádságával, melyet különféle nyelveken esténként negyed hét órakor kezdünk imádkozni a közösségi csatornákon keresztül. Mária, az Egyház Anyja, könyörögj érettünk!
Martin Kmetec szlovén minorita szerzetes, szmirnai érsek, 2022. június 7-én
Szűz Mária efezusi házának története
A keresztény hagyomány úgy tudja, hogy Szűz Mária efezusi háza olyan spirituális érték, mely Ferenc pápa három elődjét arra indította, hogy elzarándokoljanak Mária Anya efezusi házába. A II. Vatikáni Zsinat után két évvel, 1967-ben Szent VI. Pál pápa kereste fel Mária házát, hiszen éppen ez a város – és persze nem véletlenül – adott otthont a 431-es efezusi, III. egyetemes zsinatnak, mely Krisztus kettős természetének valódi egysége alapján Szűz Máriát „Theotokosznak”, Istenszülőnek hirdette meg. Szent II. János Pál pápa a megválasztása utáni évben, 1979-ben látogatott el az efezusi Mária kápolnába, hogy annak a házában imádkozzon, aki azt mondta Fiának: „Totus tuus, egészen a Tiéd” vagyok.
A hagyomány török nyelven őrizte meg a hely nevét, mely magyarul is ismerősen cseng: Meryem Ana Evi. A Meryem a héber Mirjam, Mária-Úrnő szóból ered, az Ana anyát jelent, az Evi pedig házat jelent. Ebből adódik a Mária-Anya ház kifejezés, mely évszázadokon át búvópatakként őrizte a titkot, hogy abban az efezusi falakon kívüli kicsiny házban lakott Jézus Anyja, akit a Fiú a kereszten szeretett tanítványára bízott. Egy másik név görög-török eredetű és úgyszintén ékesszóló: Panaya Kapulu, ahogy ősidők óta nevezték a helyet. A török Panaya a görög Pan-Hagia, az „egészen Szent” megfelelője, az Istenanya nevét jelöli, míg a Kapulu törökül „kaput, ajtót és így házat is” jelent. Minderre azonban fátylat borított az iszlám hódítás, jóllehet Szerendzse faluban, az Efezustól keletre fekvő hegyekben, Panaya Kapulutól 8 km-re 4000 ortodox keresztény lakott a görögök Kis-Ázsiából való kiűzéséig, ami éppen 100 évvel ezelőtt, 1922-ben történt. Ők magukat a régi efezusi keresztények utódainak vallották és Mohamed követői elől menekültek a hegyekbe. Ősidőktől fogva őrizték a meggyőződést, hogy Szűz Mária abban a Kapuluban élt és ott szenderedett el. Papjaik vezetésével évszázadokon át zarándokoltak oda, hogy a romoknál megünnepeljék Szűz Mária elszenderedésének és mennybevételének emlékét, tévedésnek tartva, hogy ennek helyét az ortodox liturgikus hagyomány Jeruzsálembe tette. A fátylat az 1824-ben elhunyt Emmerich Szent Katalin látomásainak magánkinyilatkoztatása fedte fel, melyek alapján az Osztrák Régészeti Intézet 1896-ban kezdett ásatásokat, melyek feltárták, hogy a Kapulu ház alapjai az 1. századból valók, míg az alapoknak megfelelő fölépítmények már bizánci eredetűek és jellegűek. A látomás szerint „az Istenanya Krisztus mennybemenetele után 3 évig Jeruzsálemben, az Utolsó Vacsora termének előterében, 3 évig Betániában, majd 9 évig Efezusban élt, ahová Szent János vitte”. A Jeruzsálemben töltött 3 év alatt a zsinagóga üldözte a fiatal kereszténységet, Péter és János apostolok működése állandó veszedelmet jelentettek nemcsak kettejüknek, hanem Jézus Anyjának is, ezért az István diakónus megkövezése után kitört nagy keresztényüldözést követően ők is menekülni kényszerültek. Biztos hagyományt igazol Tours-i Szent Gergely, aki szerint az apostolok a következő évben különböző missziós területekre indultak, így érkezett Szent János Kis-Ázsiába. Máriát féltve előbb Betániába vitte Őt Lázár családjához, őket akkor még nem zaklatták. „Szent János apostol Efezus mellett fölépítette az Istenanya házát, mielőtt még odavitte. Amikor Mária ott letelepedett, már több keresztény család élt azon a környéken... A heves keresztényüldözés elől menekültek ide. Mivel a környezetet és a barlangokat úgy használták föl menedékül, amint azt a természet felkínálta, ezért lakásaik remeteszerűek voltak, többnyire negyedórányira egymástól, és az egész környék szétszórt falusi közösségnek látszott.” „Az Istenanya szolgálójával lakott a házban. Ő szerezte be a kevés táplálékot, amire szükségük volt. Néha meglátogatta őket egy apostol vagy tanítvány. Legtöbbször egy férfit láttam náluk bemenni és kijönni, akit Szent Jánosnak tartottam. Sem itt, sem Jeruzsálemben nem volt állandóan Szűz Mária közelében, mindig úton volt” – olvassuk az Emmerich Szent Katalinnak tett magánkinyilatkoztatásban.
