Feladatunk egy misszió, befogadni embereket a szívünkbe - Interjú Kozma Imre atyával

Francesca Sabatinelli / P. Vértesaljai László SJ – Vatikán   

Kozma Imre atya 1988 augusztusában megnyitotta plébániája kertjét, más helyekkel együtt 50 ezer NDK-s menekült előtt. Ekkor született meg a magyar máltai szeretetszolgálat.

Teljes hasonlósággal szembesül az ember, hiszen megjelenik rengeteg ember, ahogy a keletnémetek is megjelentek hívatlanul, ugyanúgy megjelennek most azok az emberek, akik a  háborúból  menekülnek.   

Mi változott meg azóta az évek során?

Csak mélyült a máltai szeretetszolgálat küldetése. Egyre tudatosabb a keresztény elkötelezettségünk, én ezt így fogalmazom meg: feladatunk van, de a mi feladatunk küldetés, egy misszió.

Mit jelent ma önnek ezeket az embereket látni, akik Európában egy másik háborúból  menekülnek?

Kiszolgáltatott helyzetben vannak, s ebben a pillanatban a legfontosabb az, hogy megtapasztalják: „van emberük”. Mi nemcsak segítünk rajtunk, hanem bizonyos értelemben beengedjük őket az életünkbe is, befogadjuk őket a szívünkbe is, és azt hiszem, hogy ez a legnagyobb erő a számukra és a legnagyobb vigasztalás.        

Éppen csak pár napja annak, hogy Ferenc pápa Oroszországot és Ukrajnát felajánlotta a Szűzanya Szeplőtelen Szívének. Mi a jelentősége ennek a gesztusnak?

Nekem rögtön Szent István felajánlása jutott az eszembe, aki felajánlotta Magyarországot a Szűzanyának kétségbeejtő helyzetében, amikor utód nélkül halt meg. Tehát érthető a Szentatyának ez a döntése, hiszen nagyon jó döntést hozott, mert ha valahol jó helye van a világnak, akkor a Szűzanya kezében igen. Keresztény szempontból ez nagyon pozitív, a kérdés az, hogy ezt a mai, Istennek hátat fordító világ hogyan értékeli?    

Ebben a mostani válságban milyen kihívásokkal kell szembenézniük a máltaiaknak?     

A mi jövőnkkel nincs probléma, mert „szegények mindig lesznek veletek”, ezt Jézus jövendölte és mi évtizedekkel ezelőtt megtaláltuk a helyünket az emberi társadalomban a szegények mellett, a szegények oldalán, tehát a mi jövőnk az Isten kezében van és a szegények ebben a mi közelségünkben mindig biztonságban lesznek. A mi jelenlétünk most egy szekularizált világban értelmezendő, keresztény küldetésünk is, következésképpen az sajnálatos, hogy valójában a szekularizált világ, vagy a progresszív világ, a mi embersegítő szolgálatunkat várja el, csak egyet nem szabad elfelejteni, hogy mi Krisztus követségében járunk és mint gesztusnak az is értelme és célja, hogy Istenhez is közelebb vigyük ezeket az embereket, mert meggyőződésem, hogy vagy az Istenben találkozunk, Istenszeretetben találkozunk, vagy sohasem. Tehát én rendkívül fontosnak tartom azt, hogy a karitatív szervezetek, adott esetben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat jövője ebből a szempontból meghatározott. Egyébként az elmúlt esztendők során, a mi konkrét célkitűzésünk, a máltai kettős jelmondat kettős szerepét tekintve, a hitvédelem és rászorulók támogatása, ebből az elsőre tesszük a hangsúlyt, a hit védelmére, ami azt jelenti, hogy az egymással való találkozás a hit kockázatát is jelenti, vagyis előítélet mentesen engedjük be a másik embert az életünkbe és abban a hitben, hogy ez a találkozás gyógyító és ebben a találkozásban egymással találkozunk. Persze csalódások is érhetnek bennünket, ez a hitnek a kockázata, minden találkozásnak a kockázata, de enélkül nincs élet. Tehát én a jövőnket egyértelműen ebben látom, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt adjunk ennek a szempontnak a mi mindennapi működésünkben.