Ma: Janka Ferenc atya elmélkedése az évközi 3. vasárnapra

„Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok”. Szent Lukács, aki evangéliumában különleges módon figyel és hívja fel figyelmünket a Szentlélek szerepére, most egy kiváltságos pillanatról beszél.

Jézusra már megkeresztelkedésekor rászáll a Lélek. A Szentlélekkel eltelve tér vissza a Jordántól, majd a Lélek viszi a pusztába negyven napra, ahol az ördög kísértette. A Lélek erejében tér vissza Galileába, ahol elterjed a híre és tanít. Amikor pedig szombaton, szokásához híven elmegy a zsinagógába és feláll olvasni, Izajás próféta könyvtekercsét adják neki, amiből erre a részre talál: „Az Úr Lelke rajtam, ő kent föl engem”.

Gyakran előfordul, hogy a figyelmünk a Lélek létén és tevékenységén túl rögtön arra fókuszál, hogy általa mit hirdet Jézus és kinek. Az előbbire a válasz az örömhír, a szabadulás, a látás, a szabadon bocsátás és az Úr esztendejének elérkezte. A kiknek kérdésére szintén fontos a felelet: a szegényeknek, a foglyoknak, a vakoknak és a megtörteknek. Pápai enciklikák sora elemzi a szöveg kimeríthetetlenül gazdag távlatait. Szent II. János Pál a katekétikai, evangelizációs, szociális, karitatív, missziós és életvédelmi szempontokon túl a keresztény életstílussal, különösen a megszentelt élettel, a papi és püspöki szolgálattal kapcsolatos szempontokról tanít. Benedek pápa a hittel, Ferenc pedig az evangélium örömével, a hivatás meghallásával, megfontolásával és megélésével kapcsolatban elmélkedik róla.

A „mit” és „kiknek” kérdéseire felelő gondolatok azonban csak akkor érthetők és érzékelhetők igazán, ha egészen közel hajolunk az eseményhez. Olyannyira, hogy szinte az arcunkon érezzük a Lélek lehelletének cirógatását. Mint egykor Órigenész, aki egy alvó kisgyermek fölé hajolva azt mondta, hogy „itt lélegzik a Szentlélek”. 

Izajás prófétai szövege ugyanis kulcsfontosságú az egész Ószövetség „Lélekről” szóló tanításában. Híd a régi szentírási „Lélek” fogalom – amelyet „karizmatikus lehelet”-nek értelmeztek – és a „Szentlélek” között, aki személy és ajándék a személy számára. A Dávid családjából való Messiás ugyanis maga is személy, akin rajta van az Úr lelke.

A korábbi filozófiai-teológiai gondolkodás az ember személyes valóságával kapcsolatban az egyediség, az értelem, a szabad akarat és a halhatatlan lélek mozzanatait emelte ki. Manapság - mindezek igazságát megőrizve - egy újabb felismerés válik egyre fontosabbá. Személy az, aki kapcsolatban van. Az emberi személy szétszakíthatatlanul kapcsolódik az élettelen és élő világhoz, más emberekhez és Istenhez. Személy csak más személyekkel való közösségben létezhet, bontakozhat ki és teljesedhet be.

Krisztus tevékenysége, messiási küldetése, prófétai, pásztori és papi szolgálata is csak létének és személyének, vagyis istenkapcsolatának titka felől közelíthető meg. Ebből ered az Egyház misztériuma, közössége és küldetése is. Ebben részesül és ezeket hivatott szolgálni minden megkeresztelt ember, a királyi és a szolgálati papság, a karizmák és a szent rendek ajándékainak Krisztustól s a Lélektől ajándékozott módja és mértéke szerint.

„Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok”. Jézus nemcsak térben és személyes relációban, hanem az időben is beteljesedettnek mondja a Lélekkel való kapcsolatát. A kegyelem esztendejét meghirdető Istenember ma van jelen a rá szálló Lélek számára és nyitja meg számunkra is a Szentháromság minden képzeletünket felülmúló végső, eszkatológikus idejét. A „végső dolgokról” szóló elmélkedés ugyanis nem csupán a halálunk utáni események, az utolsó ítélet, a test feltámadása, a mennyország, a tisztító tűz és a kárhozat lehetőségének ideje, hanem az irgalmas és emberszerető Isten Jézus által végérvényesen és visszavonhatatlanul meghirdetett kegyelmi esztendejének örök mai napja.

Az Izajás prófétát olvasó Jézus emberi természetének a Lélek beteljesítő jelenlétére nyitott valósága így meghívás minden Szentírást olvasó ember számára is. Az invitálást elfogadó jelenlétünk azonban nem csak Isten Szentlelke, hanem egymás és önmagunk számára sem magától értetődő.

Notker Wolf, emeritus bencés prímás apát, aki Szent Benedek regulája alapján többek között csúcsmenedzsereknek is tartott lelkigyakorlatokat, a „Szánj időt magadra, hogy életed legyen” című könyvében egy három karikatúrából álló képsorral tanít. Az elsőn egy elegánsan öltözött üzletember ül az irodájában és egy gondolati buborékban a golfpályán van. A másodikon ugyanő a golfpályán a szerelmére gondol. A harmadikon a szerelmével van, és a munkájára gondol. Soha sincs ott, ahol éppen lennie kellene! Vajon mi képesek vagyunk arra, hogy jelen legyünk egymás és Isten színe előtt?

A „Szentlélek” személy és ajándék a személy számára. Szent Lukács, az ige szemtanúinak és munkatársainak tanúságtétele nyomán maga is az ajándék nyomába eredt, hogy a Személy titkának tanúja és munkatársa legyen. A Krisztust felkenő Lélek erejében minket is ebbe az eleven kapcsolatba, közösségbe, küldetésbe és titkos beteljesedésbe invitál, még ma!