Keresés

Vatican News
Hősök tere 1938 - a Budapesti Eucharisztikus Világkongresszus  Hősök tere 1938 - a Budapesti Eucharisztikus Világkongresszus  

Tanúságot tettünk minden népnek – visszaemlékezés az 1938-as Eucharisztikus Kongresszusra

Felidézzük hallgatóink személyes tanúságtételeit az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszusról, melyeket a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztősége felhívására tettek közzé.

Vertse Márta – Vatikán

Amikor Szent II. János Pál 2004. június 10-én, csütörtökön, Corpus Domini, Krisztus Szent Teste és Vére ünnepén a Lateráni Szent János székesegyházban ünnepélyesen bejelentette az Eucharisztia évét, a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztősége felhívást tett közzé. Azzal a kéréssel fordultunk hallgatóinkhoz, hogy számoljanak be személyes élményeikről, vagy hozzátartozóiktól, barátaiktól hallott emlékekről, amelyek az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszushoz fűződnek. Ezzel a kezdeményezésünkkel kívántunk hozzájárulni az Oltáriszentség évéhez, amelyet azután a Szentatya október 7-i keltezésű “Mane nobiscum Domine”,Maradj velünk, Uram” k. apostoli levelével hirdetett meg. Az évet, amelynek az új évezred elején Szent II. János Pál „Az Eucharisztia, a III. évezred fénye és élete” jelmondatot választotta, a mexikói Guadalajara városban 2004. október 10-17. között megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nyitotta meg, majd 2005 októberében a Püspöki Szinódus ülése zárta le, amelynek témája az „Eucharisztia, az élet és az egyház küldetésének forrása és csúcsa” volt. Nagy örömünkre, felhívásunkra sok értékes visszajelzés érkezett, amelyeket hangszalagra rögzítettünk és adásainkban közkinccsé tettünk. Most, kapcsolódva az újból Budapesten megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz, ezekből a tanúságtételekből idézünk fel néhányat.

Az ifjúsági szentmise Dr. Ecsedy Tamás katekéta emlékei alapján

Dr. Ecsedy Tamás budapesti hallgatónk 1927-ben született és a kongresszus idején a Budapesti II. kerületi Királyi Egyetemi katholikus főgimnázium első osztályos tanulója volt. Az iskola számára Jandik József atya, hittanár szervezte meg a diákoknak az ünnepségeken való részvételt, amelyekre Ecsedy Tamás így emlékezett vissza 2004. augusztus 26-án írt levelében: „1938. május 23-án, hétfőn Pacelli Jenő bíboros, pápai legátus fogadásakor a Hunyadi János úton álltunk sorfalat, midőn Ő zöldszínű nagy nyitott gépkocsin ment fel a várba. Mi kis zászlókat lengettünk, Ő áldást adott. A kongresszus programfüzetét azóta is őrzöm. A május 26-án, áldozócsütörtökön 9 órakor a Hősök terén tartott ifjúsági szentmisén is részt vettem és szentáldozáshoz járultam. A kitűzőjelvényeim is megmaradtak a háború viharában”.

A magyar fiatalok hódolata az Oltáriszentség előtt

Mi is nagy szeretettel és tisztelettel őrizzük azoknak az eredeti dokumentumoknak a másolatát, amelyeket műsorunk évtizedek óta lelkes hallgatója megküldött számunkra. Ezek között vannak a programfüzet egyes lapjai, a kongresszusi részvételi jegye, az ifjúsági szentmise énekrendje. Az egyik lapon olvashatjuk a magyar ifjúság hódolatának szavait a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt:

„Isteni szeretetednek köszönhetjük, hogy most, ebben az ünnepélyes órában, mi, magyar ifjúság is körül vehetünk téged és hangot adhatunk szívünk szeretetének és hódolatának. Odahajtjuk fejünket forrón dobogó szent Szívedhez és kiáltjuk: Imádunk Téged Krisztus és áldunk téged!”.

A szentmise befejezésekor pedig így kötelezték el magukat Krisztusnak: „A tieid akarunk maradni. Veled akarunk élni, és veled akarunk győzni! Imádunk téged Krisztus és áldunk téged!” – majd felcsendültek a Christus vincit, a pápai és a magyar himnusz hangjai.

Ecsedy Tamás katekéta megküldte szerkesztőségünknek a Budapesti II. Kerületi Királyi Egyetemi Katholikus Gimnáziumnak az 1937/38-as tanévről, a fennállásának 251. évéről szóló értesítője másolatát is, amelyből megtudjuk, hogy az iskola tanulói abban a tanévben négyszer végeztek közös szentgyónást és szentáldozást, a negyediket május 26-án, áldozócsütörtökön, a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus ifjúsági szentmiséjén, a Hősök terén. Május 23-án és 31-én kivonultak Eugenio Pacelli bíboros, pápai követ Őeminenciája fogadására és búcsúztatására. Május 30-án a Szent Jobb-körmenetben 50 tagú díszcsapat képviselte az iskolát, miközben a többi tanuló a Vilmos császár-út kijelölt szakaszán állt sorfalat.

„És megújítod a föld színét” – Jandik József atya, hittanár írása

Az értesítő tartalmazza Jandik József atya, a királyi egyetemi főgimnázium hittanárának írását a kongresszusról. Az 1890-1958 között élt József atya tábori lelkész, pápai kamarás, érseki tanácsos, a katolikus rádióbizottság tagja, a Regnum Marianum házfőnöke és a Zászlónk c. diáklap munkatársa is volt. (A Katolikus Lexikonban olvashatjuk róla, hogy 1985-ben exhumálás után Esztergomban temették el).

Most részleteket idézünk Jandik József atyának a „XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus és a Szent István-jubileum” című, „Et renovabis faciem terrae…” „És megújítod a föld színét” alcímű írásából:

„Soha nem látott, soha meg nem álmodott, káprázatos ünnepségek tanúi voltak a budapesti eucharisztikus kongresszuson résztvevő százezrek. Az ifjúsági szentmise üde, égbe kavargó áhítata és lobogó lelkesültsége, a pápa beszédet hallgató százezres tömeg lélegzetet visszafojtó, feszült csöndje, a dunai körmenet csillogó pompája és rendkívülisége, Szent István királyunk dicsőséges Jobbjának diadalmenete: mindez felejthetetlen, de egyben mélységes jelentőségű élményt vésett mindnyájunknak lelkébe. Nem volt és nem lehetett ember, aki a katolikus Egyház e fönséges életmegnyilvánulásának hatása alól ki tudta volna vonni magát. Mindnyájan megéreztük, hogy Krisztus lelkének lüktető áramlásába kerültünk, hogy a valóságos jelenlét szentségi varázsa megfogott minket, és hogy az Oltáriszentség ténye valóban életet formáló erő, hatalmas, lenyűgöző, de ugyanakkor lendítő élmény is egyúttal.

A magyar nép vállalta a tanúságtételt

Különös kegyelme a jó Istennek és kitüntető figyelme volt Szent Péter utódjának, XI. Piusz pápának, hogy a mi ifjúságunk ebben a mindent felülmúló nagy élményben részesülhetett. Minket Isten kitüntetett. Mint ahogyan egykoron Jézus egyszerű apostolainak mondotta: „Tanúim lesztek” – úgy most ennek a maroknyi kis népnek is feladatául tűzte ki: „Legyetek tanúim minden nép előtt!” Ugyanez a Krisztus tett minket is tanúinak a világ népei előtt. Mikor az első fölszólítás elhangzott, akkor hozzákapcsolta az isteni öntudat végtelenbe szárnyaló biztosítását: „Ne féljetek”, bízzatok, én legyőztem a világot! „Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön”. 

Kétezer esztendő után döbbenetes valóság lett a nyilatkozat. A kicsiny magyar nép is kapott fölszólítást Krisztustól: Légy tanúm a népek előtt! A magyar nép vállalta ezt a tanúságtételt. Mert mi volt más ez az eucharisztikus kongresszus, mint egy hatalmas, minden népeket megdöbbentő tanúságtétel? Ebben a tanúságtételben Krisztus világokat győző ereje dübörgött.  Tanúságot tettünk és tanúságot teszünk Európa népei előtt!

Krisztus előtt borult le a Krisztustól elpártolt Európában

A Krisztustól elpártolt Európa nagy csődjében, a gyűlölet nagy, döbbenetes kísérletei közepette a kicsiny magyar nép tanúságot tett. Minden teketória nélkül leborult Krisztus előtt. A pápának, Krisztustól egyháza élére állított főpásztornak fogta meg a kezét. Mint egykoron nagy, államalapító első királya tette, úgy most is a történelmi viharok közeledtére Krisztushoz tért, a pápához emelte kezét, mert hallja még ma is a Mester szavát: „Te Péter vagy, és én e kősziklára építem fel anyaszentegyházamat, és a pokol kapui erőt nem vesznek rajta. És én imádkoztam érted Péter, hogy meg ne fogyatkozzék a te hited, és te egykoron megerősítsed atyádfiait”.

Az Oltáriszentség a megtestesült szeretet örök emléke

Erre a rendíthetetlen kősziklára van nekünk szükségünk. Erre az erőforrásra kell nekünk rátalálnunk. Mi nem a gyűlöletet hirdetjük. Mi nem bosszút kiáltunk. A gyűlölet építeni nem tud. A gyűlölet csak rombol. Mi nem bosszút akarunk. A bosszú csak mérgez és újabb bosszúért kiált az égre. Nemzetek és társadalmi osztályok között így nem lehet, és soha nem lesz jobblét és megértés. A gyűlölet pillanatnyilag nagy szenvedélyeket lobbanthat lángra, de a szenvedélyek csak látszólag építenek. Élet csak ott születik, ahol szeretet van. Ennek a szeretetnek a megtestesülése Krisztus. Ennek a megtestesült szeretetnek örök emléke az Oltáriszentség, a testvéri szeretet örök nagy ténye, emlékeztető jele. Mint hatalmas, hófehér, édes lángfolyam hömpölyög végig az egész emberi történeten.

Hálával dicsőítjük Istent a felejthetetlen élményért

A mi ifjúságunk lelke megfürödhetett ebben a folyamban. Őszinte lelkesedéssel, édes büszkeséggel, ifjúi lelkesedéssel vetette bele lelkét az eucharisztikus kongresszus élmény folyamába. A pápai Legátus Őeminenciájának fogadtatása és búcsúztatása, az ifjúsági szentmise mindenkit elragadó, üde bája, a nagy díszfelvonulások selymes, színes áramlása, a minisztrálások, vendéggondozások kedves áldozata, mind, mind megannyi felejthetetlen élmény lett számukra, amelyben örömmel fürdették meg szép lelküket maguk és hazánk javára.

Legyen dicsőség és hála a jó Istennek, hogy mindezt megérnünk engedte! Legyen köszönet és dicséret a magyar ifjúságnak, hogy mindezt fölfogta, megragadta és elmúlt nemzeti nagyjainkhoz híven és méltón a helyét a nagy föladat teljesítésében megállta -írta az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszusról szóló beszámolójában Jandik József atya, a főváros királyi egyetemi katolikus gimnázium hittanára.

Spanyol jezsuita bíboros tanúságtétele a Dunán megtartott körmenetről

„Tanúságot tettünk Európának” – Jandik József atya szavait igazolták az 1920-ban született és 2010-ben elhunyt Urbano Navarrete Cortés spanyol jezsuita bíboros szavai, amikor 2009. május 5-én a római Santo Stefano Rotondo bazilikában, Tiszteletreméltó Mindszenty József bíboros egykori címtemplomában bemutatta a magyar prímás égi születésnapjára emlékező hagyományos szentmisét. A Pápai Gergely Egyetem kánonjogi tanszékének egykori dékánja, majd hat éven át rektora, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem díszdoktora, a szertartás főcelebránsa homíliájában meghatottan idézte fel az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus eseményét. Utalt rá, hogy Mindszenty bíboros, aki mindvégig hazája hangja volt, lelkipásztori szolgálatát a béke és a buzgó keresztény élet légkörében kezdte el, majd így folytatta: „Láttuk az 1938-as év Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusának tanúságtételét. Én akkor novícius voltam és tökéletesen emlékszem rá, hogy a keresztény nép, Spanyolországban is, olyan nagy lelkesedéssel vett rajta részt a kor kommunikációs eszközeinek, a rádiónak és filmfelvételek néhány képének köszönhetően. Láttuk a gyönyörű körmenetet a Dunán, amely az Eucharisztikus Kongresszus központi eseménye volt, és láttuk a pápai legátus, a leendő XII. Piusz pápa elegáns alakját. Nagy hatást gyakorolt rám az egész nép rendkívüli buzgósága, miközben Spanyolországban még a háború kellős közepén voltunk, amely mindenekelőtt üldöztetés és vallásháború volt. Ugyanannak a marxista ideológiának volt az áldozata, amely néhány évvel később Magyarországra is behatolt” – hangzott a spanyol jezsuita bíboros tanúságtétele, aki az 1938-as kongresszus idején 18 éves volt.

Eucharisztikus Világkongresszus és Szent István halálának 900. évfordulója

Ugyancsak részletes beszámolót kaptunk a kongresszus összes eseményéről Dr. Szálka Irma hallgatónktól, aki írásban is elküldte élményeit, azzal a szándékkal, hogy „jobban és pontosabban” szolgálhassa az ügyet. Természetesen nem volt jelen a kongresszus összes programján, de „a mozihíradók és a sajtó, a rádió olyan részletesen adott jelentést, hogy mindenki mindenről értesült. Különösen a filmhíradók voltak részletesek, hiszen a látvány akkor a televíziót pótolta” – jegyezte meg Dr. Szálka Irma, gyémántdiplomás történész, a Széchenyi Könyvtár nyugalmazott munkatársa. A kongresszus idején tizenötéves gimnazista, a budai Szent Margit Intézet tanulója volt. Megemlékezésében utalt rá, hogy a világesemény párosult Szent István király halálának 900. évfordulójával, amelyre az oktatók már két évvel azelőtt megkezdték a felkészítést. Erről így ír a gimnázium 1937/38-as évkönyvében Szabó M. Erika igazgató nővér: „Az eucharisztikus Krisztus és az országalapító hős király voltak eszményeink egész éven át. Az előkészületek szép napjai, a beteljesülés boldog pillanatai után lelketekben ki kell kristályosodnia a büszke öntudatnak, hogy katolikusnak, s az apostoli magyar királyság gyermekének lenni talán áldozatos kemény sors, de boldog elhivatottság és Krisztus erejéből diadalmaskodó hősiesség. Krisztus lelke szentelje meg a magyar ifjúságot!”.

A Dunán megtartott körmenet lenyűgöző eseménye

Hallgatónk részletes emlékiratából most a megnyitást követő napon, május 26-án este megtartott dunai körmenetet idézzük fel. „Már az Ünnepi Csarnokban folyó délutáni ülés alatt elkezdődött Budapest népének özönlése a Duna mindkét partjára, hogy láthassa az este elinduló Dunai körmenetet. Ennek bevezető ünnepségei a Bazilikában voltak, ahol a pápai legátus és a főpapok készülődtek. Öt óra után leállt a főváros forgalma, egyesületek, zarándokok, cserkészek, apácarendek megszámlálhatatlan tömege várt türelmesen a körmenet indulására a Duna felé vezető útvonalakon. A Bazilikában a legátus felöltötte liturgikus öltözetét és megkondultak a harangok. Fél nyolckor megindult az óriási menet. Elöl lovasrendőr díszszázad, katonai díszszázad zenekarral, majd a keresztvivő, mögötte szerzetesek és világi papság, ministránsok tömege. A menetet a magyar püspökök, tizenketten, teljes egyházi díszben vonuló sora zárta le. A tömeg égő gyertyákkal kísérte a díszes baldachin alatt a kezében az Oltáriszentséget tartó pápai legátust, jobb és bal oldalán a Pázmány Péter egyetem tanácsa és a főváros képviselői a polgármesterrel. Az Oltáriszentség mögött haladt a bíborosok hosszú sora teljes díszben, Serédi Jusztinián hercegprímással az élen. A menetet Angelo Rotta érsek, az 1944-ben vatikáni oltalomlevéllel zsidókat mentő apostoli nuncius zárta. A körmenet végét is lovasrendőr díszszázad követte. A Dunaparton álló hajók közül a „Szent István” nevűt jelölték ki az Oltáriszentség felvételére. Kilenc hajó kísérte, amikor elindult a vízi körmenet. Ekkor kigyulladtak a pompázatos fények, a kivilágított Parlament, a budai Vár, a hidak, valamint elkezdődött a Gellért-hegyen a tűzijáték. A Duna két partján fáklyákkal álltak a leventék. Az egész körmenet olyan lenyűgöző látványt nyújtott, melyhez hasonló nem volt és nem ismétlődött meg azóta sem – írta 2004. november 17-én kelt levelében Dr. Szálka Irma történész hallgatónk. A hajókörmenet végeztével Pacelli legátus partra szállt, a menet elindult a Bazilika felé, ahol elénekelték a Tantum ergo és a Genitori genitoque kezdetű énekeket. A legátus ekkor utolsó áldását adta. Éjfél után járt az idő, amikor Pacelli bíboros a Várba, palotai szállására hajtott”.

A budapesti „Szent Margit Intézet” Emlékkönyve

Megemlítjük még Bánhegyi Istvánné (sz. Pálossy Alice) hallgatónk nevét is, aki 1936-1944-ig a Redemptorissa Szerzetesrend budapesti Szent Margit „Isteni Megváltó Leányai”-ról nevezett Nőnevelő Intézetének volt a növendéke. 12 évesen ő is részt vett a Városligeti műjégpályán bemutatott főpapi nagymisén a diákok közös szentáldozásán az intézet mintegy 400 egyenruhás diáklányával együtt. Bánhegyi Istvánné megküldte számunkra a 2004-ben, az Eucharisztia, egyben az Intézet megáldásának 70. évében megjelent „Szent Margit Intézet Emlékkönyve” c. kötetet, amely tartalmazza többek között Eugenio Pacelli pápai legátus, a külföldi bíborosok és főpapok képét, a Hősök terén emelt főoltárt és a résztvevők óriási seregét.

Krisztus szeretete fogja megújítani a föld színét

Miközben imádságos lelkülettel ismét megköszönjük egykori hallgatóinknak tanúságtételüket, megemlékezésünket Jandik József atya, hittanár szavaival zárjuk, akit az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus mélyreható lelki élménye a következő sorokra ihlette:

„Az Oltáriszentség a testvéri szeretet örök nagy ténye, emlékeztető jele. Mint hatalmas, hófehér, édes lángfolyam hömpölyög végig az egész emberi történeten. Ebben a szentségi érzületben van nemzetünknek és Európának föllendülése és újjászületése elrejtve. Ez a szellem és ez a szeretet fogja megújítani a föld színét”. 

06 szeptember 2021, 10:45