Keresés

Vatican News
Megtört kenyér Megtört kenyér 

A szabadság kenyere: Janka Ferenc atya elmélkedése az évközi 18. vasárnapra

Jézus nem csodák sokaságával akarta leigázni az embert és nem csodaszülte, hanem szabad hitre és szeretetre áhítozott. Ezért nem vetette le magát a templom párkányáról és nem szállt le a keresztről. A valódi szabadságot elviselni nem tudó emberek mihamarabb és kényszeresen bálványaik meg ideológiáik előtt akarnak meghajolni.
Hallgassák meg Janka Ferenc atya elmélkedését!

A jóllakásra és csodajelre vágyó nép figyelmét Jézus magasabb rendű táplálékra irányítja. A szabadságról és életről szóló tanítás azonban nem könnyen emészthető kenyér. Ezért zúgolódott már az egyiptomi szolgaságból az ígért szabadság földje felé tartó nép is így: „Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel” (Kiv 16,3).

Dosztojevszkij A Karamazov testvérekben a nagy inkvizítor és Jézus találkozásáról szóló fejezetben az emberi szabadság örök titkáról és buktatóiról elmélkedik. Az író belső vívódását az is érzékelteti, hogy Ivan poémáját Aljosa iszonyattal hallgatja.

A Sátán, a félelmetes és okos szellem, az önmegsemmisítés és a nemlét szelleme olyan kérdéseket tesz fel a pusztában Jézusnak, amelyekben találkozik az emberi természet minden megoldatlan történelmi ellentmondása és kifejezi a világ és az emberiség egész jövendő történetét. Ha evilági bölcseknek – kormányzóknak, főpapoknak, tudósoknak, filozófusoknak és költőknek kellene három emberi mondatban megfogalmazniuk valamit, amelyek erőben és mélységben ehhez foghatók lennének, aligha lennének képesek erre.

A negyven napi böjt után a pusztában megéhező Jézus kísértései a kövek kenyérré változtatása, a világi hatalom és gazdagság birtoklása, végül a vakmerő hit. A kenyér, a hatalom és a feltétlen hit nem önmagukban rossz dolgok. A kísértések lényege, hogy a Sátán arra akarja rávenni Jézust, hogy a maga javára használja isteni erejét, tőle fogadjon el hatalmat és neki bizonyítsa feltétlen hitét.

Dosztojevszkij a Krisztus által hozott szabadság és az emberek által óhajtott illuzórikus szabadság örök feszültségébe helyezi a megkísértés eseményeit.

Adj kenyeret, és az emberiség hálás és engedelmes nyájként iramlik utánad, bár örökké rettegni fog, hogy leveszed róluk a kezed és éhezni fognak. A földi kenyér nevében támad majd a föld szelleme az Isten ellen, és néhány évszázad múlva a saját bölcsességének és tudományának a szájával azt fogja hirdetni, hogy nincs Isten, nincs bűncselekmény, tehát vétkesség sincs, csak éhes emberek. De végül ráeszmélnek, hogy a szabadság és a mindenki számára elegendő földi kenyér együtt elképzelhetetlen számukra, mert ők soha nem tudnak megosztozni egymással.

A valódi szabadságot elviselni nem tudó emberek mihamarabb és kényszeresen bálványaik meg ideológiáik előtt akarnak meghajolni. Kenyéradójuknál is jobban tisztelik azt, aki Istent megkerülve hatalmába keríti és elzsongítja a lelkiismeretüket, mert az ember a nyugalmat többre becsüli, mint a jó és a gonosz megkülönböztetésének szabadságát. A földi eszmék és narratívák kitalálói pedig béketűréssel tudomásul veszik az emberek gyöngeségét és azt is hagyják, hogy bűnt kövessen el, de csak az ő engedélyükkel és feloldozásukkal.

Jézus nem csodák sokaságával akarta leigázni az embert és nem csodaszülte, hanem szabad hitre és szeretetre áhítozott. Ezért nem vetette le magát a templom párkányáról és nem szállt le a keresztről. A szenzációéhes ember ezért aztán teremtett magának evilági, saját csodákat, és szemfényvesztők, kuruzslók meg csalók varázslatai előtt hajbókol.

A lelkiismeret szabadságát elviselni nem tudó emberek hagyják meggyőzni magukat arról, hogy akkor lesznek szabadok, ha az Istent a világból kirekesztők javára lemondanak a szabadságukról és meghódolnak előttük. Csak mentsék meg őket önmagunktól. Ideológusaik bebizonyítják nekik, hogy gyöngék és szánalomra méltó gyermekek, de az infantilis boldogság mindennél édesebb. Munkára kényszerítik őket, de szabad óráikban gyermeki játékká alakul az életük. Szeretni fogják őket, mert megengedik nekik, hogy vétkezzenek. Lelkiismeretük leggyötrőbb titkait odahozzák nekik, ők pedig megmentik őket a személyes és szabad döntés nagy gondjától és gyötrelmétől.

Dosztojevszkij száznegyven évvel ezelőtti vívódó gondolatai a valódi jézusi szabadság és a látszatszabadság megalkuvásainak különbségeiről ma is érvényesek. A nagy kérdés az, hogy vajon van-e bennünk elég bátorság, bizalom és hit arra, hogy az örökké divatos és korrekt illúziók kísértései helyett merjük a szabadság és az élet mennyei kenyerét, Jézust választani?

29 július 2021, 13:40