Keresés

Vatican News
Pünkösd Pünkösd 

Igazság Lelke: Janka Ferenc atya elmélkedése Pünkösdvasárnapra

Jöjj, Szentlélek Úristen, hit Igazságának Lelke! Formáld bennünk a krisztusi lelkületet és kísérj mindnyájunkat az Atyaisten szándéka szerint kibontakozó teljes életre. Titkos ajándékaiddal áldd meg személyes szeretetünket és segíts bennünket, hogy egy igazságosabb és testvériesebb világ megvalósulását szolgálhassuk.
Hallgassák meg Janka Ferenc atya elmélkedését!

Pünkösd ünnepének evangéliumában Jézus megígéri tanítványainak, hogy elküldi nekik az Igazság Lelkét, aki az Atyától származik. De „mi az igazság?” kérdezi már Pilátus is Krisztustól (Jn 18,38). Így bennünk is okkal merül fel a kérdés, hogy mire gondoljunk, amikor az igazságról, az Igazság Lelkéről hallunk.

Az igazságosság Platón embertanában a vágyódó, az indulatos és az értelmes lélek közötti harmónia. Egy kétlovas fogattal és a kocsihajtóval szemlélteti a nagy filozófus ezt az elgondolását. Egy fekete, makrancos természetű és öntörvényű ló, ami hajlamos mindig az elemi szükségletei után futni. A másik egy fehér, nemes fajtából való paripa, ami engedelmes és könnyebben irányítható. Végül a kocsihajtó, az értelem, aminek a feladata az, hogy a két lovat együtt tartva a jó cél felé irányítsa őket. A fekete lóval szemléltetett vágyódó lélekrész erénye a mértékletesség. A fehér lóval illusztrált indulat a bátorságban teljesedhet ki. A kocsihajtó szerepével jellemzett értelem tökéletessége pedig az okosság. Ha minden képesség megfelelően működik, akkor valósul meg az igazságosság, ami mindenkinek megadja azt, ami neki jár. Platón államelmélete a dolgozók, az őrök és a filozófusok osztályai között is hasonló rendet képzel el. Az európai bölcselet óriásának elgondolása közel két és fél évezrede inspirál bennünket. A mértékletesség (temperantia), a lelki erősség (fortitudo), az okosság (prudentia) és az igazságosság (iustitia) nemcsak a különböző korok allegorikus ábrázolásainak lettek ihletői, hanem az erkölcstan máig érvényes megfontolásainak is az alapját képezik. Nem véletlenül nevezzük ezt a négyest a sarkalatos erényeknek, „virtutes cardinales”-nek, amiben a „cardinales” szó nem az anyaszentegyház bíborosaira vonatkozik, hanem a cardo-ra az ajtó sarkára, amin megfordul, vagyis áll vagy bukik az erényes élet.

Az Igazság Lelke ilyen értelemben lehetne tehát az antik bölcseletre építő humanista vagy keresztény antropológia és erkölcstan mértékletességet, bátorságot és okosságot is magában foglaló emberi igazságossága is. Egybecseng velük, de sokkal több is ezeknél.

Az igaz ember az Ószövetségben ugyanis nem pusztán saját eszessége révén erényes, hanem olyan ember, aki az Isten törvénye szerint él. A tíz parancsolat, Isten tíz szava, olyan életszabály, ami a teljes élet perspektíváját tárja fel. A tiltó parancsok arról szólnak, hogy ne árts. Ne tégy rosszat a másiknak és ezáltal magadnak se. Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne kívánd a másét! A tiltásokon elgondolkozva megértjük, hogy a bennük szereplő „nem”-ek mindig egy nagyobb „igen” védelmében és szolgálatában állnak. Igen, az életre. Igen, a személyes szeretetben kibontakozó boldog házasságra. Igen, a tisztességes munkával megszerzett tulajdon védelmére és igen, az emberi kapcsolatokban megvalósuló, aljasságoktól, irigységtől és rágalmaktól mentes, a személy méltóságát és a közösség javát méltányosan érvényesítő közéletre.

Isten „parancsainak”, „szavainak” a logikáját folytatva egyébként már az Ószövetségben is kezdenek kirajzolódni a minimalista tiltásokon túli, pozitív távlatok, amelyek majd Jézusban teljesednek ki. Ne tégy rosszat, ne gondolj rosszat, gondolj jót és tegyél jót! Jézus nem véletlenül mondja tanítványainak: ha csak azokat szeretitek, akiket titeket szeretnek, miféle jutalmat érdemeltek? A pogányok is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ti szeressétek ellenségeiteket és tegyetek jót gyűlölőitekkel! Így parazsat raktok a fejükre és hasonlatosak lesztek mennyei Atyátokhoz, aki felkelti napját az igazakra és a bűnösökre.

A felvilágosodás óta szellemtörténetünkben a filozófia és a Szentírás üzenetének igazsága mellett azonban a tudomány igazsága követel magának egyre nagyobb, sőt szinte kizárólagos szerepet. Amilyen örömmel tapasztaljuk azonban azt, hogy a tudományos eredményeken alapuló vívmányok exponenciális fejlődésükkel életünket szebbé, egészségesebbé és kényelmesebbé teszik, éppoly aggodalommal és szorongással látjuk, hogy fejlődésük árnyékában a kockázatok, a nem várt, sőt, a létünket és bolygónkat veszélyeztető mellékhatások is hatványozott mértékben gyarapodnak.

Amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra.” (Jn 16,13)

Aquinói Szent Tamás írta, hogy „az igazság, bárki mondja is, a Szentlélektől van”. Kérjük ezért most, Pünkösd ünnepén, az Igazság Lelkét, hogy vezessen bennünket a teljes igazság felé.

Jöjj, Szentlélek Isten, tudományos Igazság Lelke! Vezesd tudósainkat és közéleti vezetőinket az egész ember és minden ember javát szem előtt tartó felismerésekre és ezeknek a közjót szolgáló megvalósítására.

Jöjj el, Szent Bölcsesség, filozófiai Igazság Lelke! A mértékletesség, a lelki erősség, az okosság és az igazságosság erényein keresztül lelkesíts bennünket is az erkölcsös és szent életre.

Jöjj, Szentlélek Úristen, hit Igazságának Lelke! Formáld bennünk a krisztusi lelkületet és kísérj mindnyájunkat az Atyaisten szándéka szerint kibontakozó teljes életre. Titkos ajándékaiddal áldd meg személyes szeretetünket és segíts bennünket, hogy egy igazságosabb és testvériesebb világ megvalósulását szolgálhassuk.

20 május 2021, 16:21