Keresés

Vatican News
Küldd el szentangyalodat, akit Te is megkaptál az Olajfák hegyének sötét éjszakáján Küldd el szentangyalodat, akit Te is megkaptál az Olajfák hegyének sötét éjszakáján 

„Búcsú búcsú nélkül – Könnyes még az Úr szeme is” – P. Vértesaljai László SJ jegyzete

Rendesen elbúcsúzni! - ez annyira szerény és mégis a legmélyebben emberi igény: megfogni a kezét, szemébe nézni, megsimogatni az arcát, pár szót szólni, igen, a nevén szólítani és megigazítani rajta valamit, ami valójában felesleges, csak hát a szeretetünk az egészet akarná „eligazítani”!

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

„Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van…” (Jn 14,1) – kezdi az Úr Jézus a búcsúbeszédét, mely János evangéliumában teljes három fejezetet ölel fel. Jelzi, súlya van a búcsúnak az ember életében. Ő, aki „vándorlásunk társa lett”, fontosnak tartotta, hogy elbúcsúzzék tőlünk, hogy a búcsú szavaiban és gesztusaiban értelmezze az életét és megjelölje a jövőt. Az Egyház, amikor Húsvét és Mennybemenetel ünnepei közt újra- és újraolvassa a búcsúvétel szavait, azért teszi, hogy erőt merítsen belőle.   

A búcsú előtt nyugtalanul állunk, sokszor megtört és szomorú szívvel. Mindez a szeretetünk kifejezője, mint ahogy Jézusé is. Így ment ő barátja, Lázár sírjához a végső búcsúra. „Lelke mélyééig megrendíti” Mária sírása és a többi zsidó könnye, és végül ő maga is könnyekre fakad. De éppúgy megsiratja a Szent Várost, Jeruzsálemet is a Sátoros ünnep lobogó éjszakai fényeinél.

A jelenbe térve most a Nővéremre gondolok, aki immár hat hónapja elvesztette férjét. Negyven éves hűséges házasság után lobogó lázzal egy mentőautó elragadta egyik pillanatról a másikra. Ilyenkor a hitves csak a pizsamára, a fogkefére gondol, pedig akkor látja utoljára azt az embert, akit a Gondviselés az életében az első helyre állított. Gyakran beszélgetünk esténként telefonon, és azóta is fáj neki, hogy nem tudott „rendesen” elbúcsúzni tőle. Rendesen! - ez annyira szerény és mégis a legmélyebben emberi igény: megfogni a kezét, szemébe nézni, megsimogatni az arcát, pár szót szólni, igen, a nevén szólítani és megigazítani rajta valamit, ami valójában felesleges, csak hát a szeretetünk az egészet akarná „eligazítani”!

Április utolsó csütörtökén este rendházunk havi nagy közösségi szentmiséjén két indiai rendtársam, Jerome és Sanjay rokonaiért imádkoztunk: aznap kapták a hírt: otthon Indiában a tomboló járvány elragadta mindkettejük nővérét. Sűrű lett a levegő a kápolnánkban, csak a szívünk láthatatlan karjai ölelték meg társainkat, akik saját szavaikkal ajánlották testvérüket Isten irgalmas szeretetébe.

Ma reggel a szentmisén, Pünkösd előtti szerdán Pál apostol búcsúját hallottuk az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 20,28-38). A Népek Apostola a Szentlélek ellenállhatatlan sürgetésére sietve Jeruzsálembe igyekszik, s útközben Milétuszban magához kéreti a közeli Efezus keresztény közösségének elöljáróit, hogy elbúcsúzzék tőlük. „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra! A Szentlélek azért tett titeket elöljáróvá, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet Jézus az ő tulajdon vére árán szerzett meg magának”. Pálnak csak egy gondja van, Krisztus egyháza. S bár emlékezteti őket, hogy „három éven át éjjel-nappal szünet nélkül könnyek között figyelmeztettelek mindnyájatokat”, de azért pontosan tudja, hogy „egyedül Istennek van hatalma arra, hogy fölépítse művét, és megadja nektek az összes szentekkel közös örökséget”. Ebben nyugszik meg, ez adja búcsúja békéjét. Az elöljárókon keresztül az Istenre bízza mintegy élete fő művét, az efezusi gyülekezetet. Ezek után következnek a megható és gyönyörű sorok: „Szavait befejezvén, Pál apostol letérdelt, és mindnyájukkal közösen imádkozott. Valamennyien hangos sírásra fakadtak, és nyakába borulva csókolgatták. Leginkább az a mondása fájt nekik, hogy többé nem fogják viszontlátni. Aztán kikísérték a hajóhoz”. Teszem hozzá, biztos addig maradtak, amíg a hajó el nem tűnt a láthatáron, ahogy pár napja ünnepeltük Jézus mennybemenetelekor: „Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől” (ApCsel 1,9).

Urunk, te elköszöntél tőlünk és ezzel jelezted, hogy az emberi élet méltóságához hozzátartozik a tisztességes búcsú. Nézd, hányan mentek el közülünk szerte a világon búcsú nélkül is! Küldd el szentangyalodat, akit Te is megkaptál az Olajfák hegyének sötét éjszakájában, amikor a tieid elhagytak Téged. Nyisd meg szívünket, hogy észrevegyük vigasztaló jelenléted! Te jól tudod, hogy amikor egymástól búcsúzva mondjuk „Isten veled!”, akkor valóban azt kérjük, légy a szeretett személy mellett, fogd a kezét és kísérd Atyád házába, hiszen te magad mondtad nekünk: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok”. Urunk és Istenünk! Köszönjük azt helyet, amit Atyád és magad mellett nekünk készítesz! Ámen!                                                                     

 

   

19 május 2021, 12:53