Keresés

Vatican News
A monreali dóm szentélye, ahol don Mercurio élete végén érsekként szolgált  A monreali dóm szentélye, ahol don Mercurio élete végén érsekként szolgált  

Isten Szolgája Mercurio Maria Teresi atya, Szicília népmissziós apostola

Szentek ügyei kongregációja hétfőn tette közzé legújabb dekrétumait, melyek egyike elismeri Mercurio Maria Teresi szicíliai pap hősies erényeit.

P. Vértesaljai László SJ - Vatikán      

1742. október 10-én született Szicíliában, a Palermo közelében fekvő Montemaggiore Belsito községben Mercurio Maria Teresi, kinek neveléséről két pap nagybácsi gondoskodott. A kisfiú mély vallásosságával kitűnt társai közül, azonban meglehetősen nehézfejű volt. Sokat imádkozott a Meghallgatás Szűzanyja szobor előtt. Egy ilyen alkalommal egy kéz ereszkedett a fejére, és attól kezdve kiváló szellemi képességekkel rendelkezett, olyannyira, hogy 18 éves korában a Szeplőtelen fogantatásról írt teológiai dolgozatot, majdnem 100 évvel a dogma kihirdetése előtt. Szemináriumba lépett, mégpedig a jezsuiták híres palermói nagykollégiumába. 23 évesen szentelték pappá Cefalù székesegyházában, annak világhírű Krisztus Pantokrátor apszismozaikja előtt és ott is tartották, mint a helyi szeminárium spirituálisa és teológia tanára. Pár évvel később kezdte el a szent népmissziók szolgálatát Szicília szerte, melyet negyven éven át folytatott igazi apostoli lendülettel a hatalmas sziget minden egyházmegyéjében. Nem mindig volt könnyű ez a szolgálat, de jó természetével úrrá lett a nehézségeken, melyek többnyire a sikereit irigylő emberi kicsinyesség miatt támadtak. Missziós munkája mellett számos teológiai és lelkiségi művet írt, gazdagon merítve a Szentírás és az egyházatyák tanításából. 55 évesen nevezték ki szülőfaluja, Montemaggiore Belsito plébánosává, ahol öt évig maradt. Híre ekkor már egész Itáliában elterjedt és eljutott a nápolyi királyi házba is, ahol II. Frigyes, Bourbon uralkodó az udvarába kérette, mint prédikátort és gyóntatót, mert megérezte benne a „krisztusi életszentség illatát”.  Mercurio atya, aki egész neveltetését a palermói jezsuitáknak köszönhette, cserébe kijárta a királynál, hogy az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend visszatérhessen Palermóba. Kérése meghallgatást nyert és ezzel egyidejűleg 1803-ban kinevezték monreali érseknek, ahol kétéves szolgálat után, 1805-ben hunyt le, „életszentség hírében”, melyet XI. Piusz pápa is kijelentett abban a bullájában, melyet a monreáli székesegyház basilica minor rangjára emelésekor adott ki.

 

19 március 2021, 16:51