Keresés

Vatican News
Imádkozás Imádkozás 

Titkos erőforrás: Janka Ferenc atya elmélkedése az évközi 5. vasárnapra

Mi az ima? Hogyan imádkozott Jézus? Hogyan viszonyult benne egymáshoz az istenség és az emberség? Hogyan kellene nekünk imádkoznunk? Az ima Isten jelenlétébe helyezkedés. Istennel való kommunikáció, kommúnió, szeretetben való feltöltődés, életalakító energia. Isten ajándékának és az ember odaadásának találkozása.
Hallgassák meg Janka Ferenc atya elmélkedését!

Márk evangéliumában Jézus nyilvános működésének kezdete egy mozgalmas nap, ami ráadásul szombat. Másnap, a hét első napja hajnalán aztán Jézus mégis nagyon korán kel. Kimegy egy elhagyatott helyre és ott imádkozik. Pedig igazán megérdemelt volna egy kiadós pihenést.

Mi lehet az események felszíne alatt Jézus cselekedeteinek mozgatórugója? Mi személyiségének titkos középpontja és horizontja? Erejének, energiájának eredete, mibenléte és célja?

Az imádság. Személyes szeretetkapcsolata az Atyával a Lélekben. Ebből fakad tisztánlátása. Tanításának hatalma és bölcsessége. Ebből ered a szenvedőket és betegeket gyógyító részvéte. Innen a tisztátalan, gonosz lelkek fölismerése, a fölöttük rendelkező erő, a szabadító hatalom. Jézus titokzatos erőforrása az imádság.

De mi az ima? Hogyan imádkozott Jézus? Hogyan viszonyult benne egymáshoz az istenség és az emberség? Hogyan kellene nekünk imádkoznunk?

Amikor imádkozunk Istennel beszélgetünk, halljuk sokszor. De már a kisgyerekek is megkérdezik, milyen beszélgetés az, amikor én beszélek, a másik pedig hallgat?

Nyilvánvaló, hogy nem ilyen kapcsolatról, nem egyoldalú kommunikációról van szó. Sokkal többet mond az ars-i plébános Vianney Szent János története.

Egy tisztes korú parasztember a napi munkája után a kapáját az ajtón kívül letámasztva bement a templomba. Megállt hátul és nagyon hosszú ideig csak nézett. A szentéletű plébános megkérdezte tőle: Bátyám, maga meg mit csinál itt? Egyszerű feleletet kapott. „Én nézem a jó Istent, ő meg néz engem és mindketten nagyon boldogok vagyunk”.

Az ima Isten jelenlétébe helyezkedés. Istennel való kommunikáció, kommúnió, szeretetben való feltöltődés, életalakító energia. Isten ajándékának és az ember odaadásának találkozása.

Ma egyre többen keresik az ilyesféle energiát. A relaxáció, a tudatos jelenlét (Mindfullness[1]) a kognitív terápia különféle formáit gyakorolják. Kétségtelenül nagyon jó és hasznos dolgok ezek. Kísérletek igazolták, hogy csökkentik a stresszt, az agressziót, jó hatással vannak az ember egészségi állapotára, az immunrendszerére, növelik az öntudatosságot, az érzelmi intelligenciát, az önuralom és önvezérlés képességét. De vajon lehet-e egyenlőségjelet tenni ezen pszichológiai technikák és az ima közé. Mi az ima sajátossága?

A filozófus Wittgenstein a megismerést a szem és a látótér viszonyához hasonlította. A látásom nem része a látóteremnek, hanem a feltétele. Ha egy tükörbe nézek, látom az arcomat a szememet. De a tükörképem nem lát engem! A tükör mögött nincs látótér, a tükörkép a látvány felszíni visszatükrözésénél többre nem képes.

Ezért tragikus a saját szép arcának tükörképébe beleszerető mitológiai alak, Narkisszosz sorsa, akiről a nárcizmus, a kóros önszeretet pszichopatológiai kórképét elnevezték. Ezért nem lehet a szeretetet csupán az önszeretetből levezetni. Ezért képtelenség a világról, a másikról és az Istenről való tudást pusztán az öntudatra alapozni.

Amikor az ember valóban imádkozik, akkor nem csak a saját képességeit összpontosítja, relaxál és koncentrál. Nem pusztán pszichikai technikák tükrében szemléli önmagát, mint a balett táncos a saját mozdulatait a gyakorló terem falán végig futó tükörben. Nem testi vagy lelki jó közérzetét, kondícióját tartja karban. Nem mentális vagy spirituális technikájának csiszolására figyel. Még csak nem is a közönség ámuló tekintetének visszajelzéséből merít erőt, mint az előadóművész. Jutalma pedig nem a produkció végén felhangzó taps.

Amikor az ember imádkozik, akkor a Teremtőjével kerül kapcsolatba. A képmás az ősképpel, a cseppnyi szó ősforrásával a Csenddel, amelyből felhangzott és a tengerrel, amelyben célba ér. Az imádkozó az anyja tápláló keblén elszunnyadó csecsemőhöz hasonlít, olyan mint a gyermek, aki gyengéden szerető Atyja ölében ül.

Hogyan imádkozhatott Jézus? Élete megtestesülés volt, belépés a térbe, az időbe és a teremtmények személyes szeretetre hívott létébe. Imádsága pedig, mint minden valódi ima a tér, az idő és az istenivel találkozó emberi szeretet távlatainak iskolája lehetetett. A létezés iskolája, aminek célja a lehetséges irányok felfedezése és véges mértékeinek meghaladása. Saját isten-emberi valósága végtelenségének egyre tágasabb, egyre bensőségesebb, és egyre intenzívebb megélése. Annak a szentháromságos isteni miliőnek az elsajátítása, ami mindeneket felülmúl, mindent áthat és mindenben benne van (Ef 4,6).

De most még csak kora reggel van. Márk evangéliuma kezdetén a tanítványokkal mi is most látjuk Jézust először imádkozni. Simon és akik vele voltak most Jézus után mennek, és a sikeréről értesítik: „Téged keres mindenki.”

Még nem kérik, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Még nem látják az olajfák hegyén vérrel verejtékezve fohászkodni. Még nem értik, hogy Jézus imája, Jézus létének titokzatos erőforrása. Annak az új égnek és új földnek, új térnek, minőségi időnek és örök szeretetben kibontakozó személyességnek a hajnala, amelybe mindnyájan meghívottak vagyunk.

 

 

[1] Vö.: Cserép Csongor: Meditatív gyakorlatok a szekuláris Európában

 www.magyarszemle.hu/cikk/20180305_meditativ_gyakorlatok_a_szekularis_europaban

04 február 2021, 12:36