Keresés

Vatican News
Camillo Ruini bíboros Camillo Ruini bíboros 

Ruini bíboros 90 éves: Az Evangéliumból merítő kultúra, amely életet ad

Az olasz főpásztor 16 éven át vezette az Olasz Püspöki Konferenciát. A Modena közelében, Sassuolóban 1931. február 19-én született Camillo Ruini szorosan kötődött Szent II. János Pálhoz, aki kinevezte római helynökévé. A Vatikáni Rádiónak adott interjújában hangsúlyozta: Ferenc pápa mindenkinek megmutatja az egyház anyai arcát.

Debora Donnini e Luca Collodi / Somogyi Viktória – Vatikán

Az Evangélium hirdetésének küldetése és a teljes jogú állampolgárság visszaadása a keresztény kultúrának a közéleti vitákban, nyílt, de nem alárendelt párbeszédet folytatva az emberi életet mélyen érintő nagy kérdésekről. Így összegezhető Camillo Ruini bíboros gondolkodása és tevékenysége, aki pénteken töltötte be 90. életévét.  

Az antropológiai kérdés

Alapvetően fontos számára az antropológiai kérdés egy olyan társadalomban, amely „nemcsak értelmezi az embert, hanem mindenekelőtt át akarja alakítani”, „ugyanabban a biológiai és pszichés valóságban” egy „teljesen naturalista vagy materialista” felfogás szerint. Ebből kiindulva a „kulturális projekt” lényege: először is „össze kell kapcsolni a keresztény hitet az ’antropológiai kérdéssel’, amely korunk legradikálisabb kihívásának tűnik”. Ez nemcsak a keresztényeket, hanem azokat is kihívás elé állítja, akik „úgy gondolják, hogy nem mondhatnak le az emberi személy központi szerepéről”.

A küldetés

Ruini bíboros számára tehát kulcsfontosságú a felhívás Jézus Krisztus hirdetésére. A püspökké szentelése 25. évfordulója alkalmából 2008-ban küldött levelében - a római egyházmegye helynökeként eltöltött éveiről szólva - XVI. Benedek pápa egyebek mellett felidézte „a városmisszió megünneplését a 2000-es szentév előkészítéseként”. Ez a küldetés „Isten népét nemcsak befogadó, hanem aktív főszereplőnek is tekintette. Majd maga a szentév, amelynek legkiemelkedőbb mozzanata volt a XX. Ifjúsági Világtalálkozó: az egyház felejthetetlen élménye, amelyért sokat köszönhet a római egyházmegyének” – írta XVI. Benedek levelében.

Bassetti bíboros köszönő szavai

„Bíboros úr, Ön igazán szereti az egyházat, az embereket, akik a keresztény közösséget alkotják és akik részesei voltak történelmének. Sikerült megőriznie a II. Vatikáni Zsinat tanításait, amely példát a jövő nemzedékek elé állíthatunk” - írja Gualtiero Bassetti bíboros, Perugia-Città della Pieve érseke és az Olasz Püspöki Konferencia elnöke üzenetében, amelyben szintén köszönetet mond a bíboros „tanúságtételéért és az Olasz Püspöki Konferencia szolgálatáért. Először főtitkárként, majd elnökként bölcsességgel és odafigyeléssel járult hozzá egyházunk és hazánk egyházi, társadalmi és kulturális kapcsolatai megerősítéséhez”.

Életrajza és megbizatásai

Camillo Ruini Modena tartományban található Sassuolóban született 1931. február 19-én. 1954. december 8-án szentelték pappá. Filozófiát és teológiát tanult a római Gergely Egyetemen, és a Capranica Kollégium hallgatója volt. 1983-ban kinevezték Reggio Emilia és Guastalla egyházmegye segédpüspökévé, és ugyanabban az évben püspökké szentelték. 1986-ban az Olasz Püspöki Konferencia főtitkára lett, majd 1991 és 2007 között a szervezet elnöke. 1991-ben II. János Pál pápa bíborossá kreálta és 17 évig, 1991-2008 között a pápa római helynöke volt.

Az évek során számos megbizatása volt: a Pápai Lateráni Egyetem nagykancellárja, az Európáról tartott '91-es első rendkívüli püspöki szinódus relátora, a 2000-es szentév bizottságának tagja. 2008 januárja óta az Olasz Püspöki Konferencián belül a kulturális projekt bizottságának elnöke. Továbbá a Hittani Kongregációban létrehozott (2010. március 17.) Medjugorjét kivizsgáló nemzetközi bizottság elnöke is.

A hit és a kultúra közötti kapcsolat

A 90. születésnapján a Vatikáni Rádiónak adott interjújában Camillo Ruini bíboros néhány aktuális kérdésre reflektált - a járványra, a demográfiai válságra -, és szólt azokról a fontos lelkipásztori tevékenységekről és döntésekről, amelyek elnöksége idején az olasz egyházat vezették: „A hit és a kultúra közötti kapcsolat volt a legfontosabb dolog a „kulturális projektben”. Ahogy II. János Pál mondta, az a hit, amely nem válik kultúrává, olyan hit, amelyet nem gondoltak teljesen át, nem élnek meg teljes mértékben. Ezért segítséget kellett nyújtani magának az egyháznak, az egyházmegyéknek, a híveknek, a papoknak, hogy gondolkozzanak hitükről kulturális értelemben is. Tehát, hogy a hit képes legyen az élet minden területén konkrét döntésekre ösztönözni."

Ruini bíboros, a modern gondolkodás és a változó világ kapcsán mit tanít nekünk az Evangélium?

Ruini: „Az Evangélium örök igazságokat tanít nekünk, az Istennel való kapcsolatra tanít. Először is, hogy Isten szereti az embert, ez alapvető. Mivel Jézus üzenete 'igen' a két parancsolatra: „szeresd Istent mindennél jobban” és „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. A két parancsolat alapja az Evangélium, amelyet azért hívnak evangéliumnak, mert örömhírt jelent. Ez az örömhír pedig Isten országának, vagyis Isten szeretetének a hirdetése, aki üdvözíti az embereket Jézus Krisztusban.”

Mindig támogatta a világgal párbeszédet folytató egyházat ...

Ruini: „Természetesen. Meg kell hallgatni, tudni kell reagálni, valamint konkrét és releváns módon kell válaszolni, hogy mindenki megértse, milyen következményekkel jár a hit az életre.”

Fontosak-e továbbra is az etikai döntések a mai életben?

Ruini: „Mindig alapvetően fontosak. Ezek nélkülözhetetlenek, mert az Evangélium magában foglalja az etikát, a keresztény etika jelen van magában az Evangéliumban. Elég elolvasni a Hegyi beszédet, és látható, hogy az Úr mennyi mindenre tanít minket, és mennyi mindent kér az etikával kapcsolatban.”

Bíboros úr, ön támogatta új templomok építését a nagyvárosok külvárosában ...

Ruini: „Természetesen. A perifériákon, a városok földrajzi vonatkozásában is. Rómában több mint 50 új templomot építettünk 17 és fél év alatt, amikor római helynök voltam, és Poletti bíboros talán még néhánnyal többet is épített. Tehát összesen 110 templomot, és még nincs vége, mert úgy gondolom, hogy még húsz templomot kellene építeni. Nem szabad elfelejteni, hogy 150 évvel ezelőtt Róma 200.000 lakosú kisváros volt. Ma hárommillió lakosa van. Ezért korábban a központban lévő templomok elegendőek voltak, később azonban a teljes perifériát el kellett látnunk velük.”

Bíboros úr, a nyolc ezrelék lehetővé tette az olasz egyház számára, hogy szervezett jótékonysági tevékenységet folytasson, amelynek jelentősége most, a világjárvány idején megmutatkozik ...

Ruini: „Kettős jótékonysági tevékenységről van szó: egyrészt Olaszországban, másrészt a harmadik világ országaiban folytat karitatív munkát, ahol annyi segítséget tudtunk nyújtani, amelyek véleményem szerint alapvető fontosságúak voltak ezen országok egyházai számára.”

Ferenc pápa Fratelli tutti kezdetű enciklikáját jól ismeri. Miért?

Ruini: „Igen. Nagyon tetszett az az alapgondolat, hogy mindannyian testvérek vagyunk, akiknek Istene az egyetlen Atya.”

A 90. születésnapján mit kíván az olasz népnek?

Ruini: „Azt kívánom az olasz népnek, hogy ne csak a járványból lábaljon ki, hanem még inkább a demográfiai válságból, amely a legsúlyosabb válság, mert nem születnek gyermekek, és a gyermek nélküli nép, kipusztuló nép. Semmi más nem helyettesítheti ezt az alapvető tényt. Tehát azt kívánom, hogy jobban bízzunk Istenben, az életben, és ezért adjuk tovább a keresztény nevelést fizikai és erkölcsi értelemben is.”

Mi a jelentősége az egyháznak ma Olaszországban?

Ruini: „Az egyház jelentősége Olaszországban és az egész világon mindig ugyanaz. Az egyházat Krisztus, az Atyaisten akarta, de nem önmagáért, hanem azért, hogy evangelizáljon, hogy eljuttassa minden emberhez az örömhírt, a jó hírt, amely Isten szeretete, ami megjelenik Krisztusban, aki meghalt és feltámadt értünk.”

Három pápát ismer: II. János Pált, XVI. Benedeket és Ferenc pápát ...

Ruini: „Sokat dolgoztam II. János Pállal, akit már egy ideje szentté avattak. Ez valóban nagy kegyelem volt életemben. II. János Pál pápa volt az, aki elindította az új evangelizációt. Kevesebb évet töltöttem Benedek pápa szolgálatában, körülbelül 3 évet, mert nyugdíjba vonultam. Benedek pápa az a nagy teológus, aki megvilágította az egyház teológiáját, és a „Názáreti Jézusról” szóló könyveire gondolok, mert ezek rendkívül fontos szövegek. Ferenc pápa akkor lett pápa, amikor már 82 éves voltam, így már nem volt hivatalom. Ferenc pápa azonban annyi jót tesz az egyháznak, és megmutatja az egyház anyai arcát minden embernek, különösen az alázatosaknak és a legszegényebbeknek.”

 

20 február 2021, 17:18