Keresés

Isten Báránya: mozaik a ravennai San Vitale-bazilikából Isten Báránya: mozaik a ravennai San Vitale-bazilikából 

„Isten Báránya!”: Janka Ferenc atya elmélkedése az évközi 2. vasárnapra

A végidő Báránya az új ég és új föld hírnöke, az elveszett juh példája a személyes életünk reménye. Nátán története arról tanít, hogy a másik szemében a szálkát jobban látjuk, mint a magunkéban a gerendát. A próféta korunk emberének üzen, aki hajlamos mindenért Istent hibáztatni.
Hallgassák meg Janka Ferenc atya elmélkedését!

„Íme az Isten Báránya”. Keresztelő János tanúságtételének egyik központi kijelentésével mintegy rámutat Jézusra, a Bárányra. A Szentírás szívesen szól Istenről és az emberről a bárány és a pásztor szimbolikáján keresztül. Három mozzanatra figyeljünk most, Nátán példázatára, az elveszett juh parabolájára és az apokalipszis Bárányára.

Az Ószövetségben Nátán próféta egy drámai fordulatú történetet ad elő Dávid királynak a szegény ember báránykájáról (vö.: 2Sám 12,1-13). Egy gazdag embernek sok jószága volt, egy szegénynek csak egyetlen báránykája. Kedves báránykáját a szegény úgy szerette, mint a gyermekét, a tányérjából etette, a poharából itatta és az ölében altatta. Egyszer a gazdag emberhez vendég érkezett. Ez azonban sajnálta a maga juhait, ezért elvette a szegény ember báránykáját és azt készíttette el a vendégének. Dávid - hallva a történetet - nagy haragra gerjedt és így kiáltott: „Halál fia az az ember, aki ezt tette”. Erre Nátán így felelt: Te vagy ez az ember! A házasságtörését gyilkossággal leplezni próbáló Dávid, a próféta példázatának tükrében, saját fejére mondta ki a halálos ítéletet. Bűnbánatot tart, Isten megkíméli az életét, de tettének súlyos következményei lesznek.

A szegény ember báránykájának prófétai tanítása nekünk is szól. Mások felelősségét és bűnét mi is mindig világosabban látjuk és készek vagyunk kemény ítéletet mondani. Boldogok azok, akik Dávidhoz hasonlóan bűnbánatot tudnak tartani, legalább akkor, amikor kiderül, hogy mások felett mondott ítéletük saját magukra is vonatkozik.

A második bárányos történet a száz juhról szóló evangéliumi példázat. Kilencvenkilenc együtt van a pusztában, egy pedig elveszett (Lk 15,3-7). A mai gazdasági racionalitás tükrében nem igazán értjük, hogy miért ne férne bele egy százalék veszteség. Ráadásul hogy lehet egynek jobban örülni, mint a megmaradtak sokaságának?

Amíg magamat a kilencvenkilenc együtt legelésző helyzetébe képzelem, a példázat idegenül és méltánytalanul hat. Ha azonban felismerem, hogy én vagyok az elveszett századik juh, akiért a pásztor elindult és rám találva örömében vállára vesz, akkor egyszerre minden megváltozik. Boldog vagy, ha felismered, hogy a jó Pásztor már elindult érted, hogy vállára vegyen és az Atya házába vigyen.

A harmadik kép az Apokalipszis Báránya, akinek menyegzőjére menyasszonya már felékesítette magát. A mátka a szent város, a mennyei Jeruzsálem, amelynek temploma az Úr, a mindenható Isten és a Bárány. Napra és Holdra nincs szükség, mert Isten dicsősége világítja meg a várost és lámpása a Bárány, akinek fényében járnak majd a népek. Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzői lakomájára (Vö.: Jel 19,7-9; 21,22-24)

A végidő Báránya az új ég és új föld hírnöke, az elveszett juh példája a személyes életünk reménye. Nátán története pedig nemcsak általában tanít arról, hogy a másik szemében a szálkát jobban látjuk, mint a magunkéban a gerendát. A próféta korunk emberének üzen, aki hajlamos mindenért Istent hibáztatni: Krisztus keresztjétől kezdve a háborúk és a haláltáborok borzalmaiért. Hol volt az Isten? Milyen Isten az, aki ezt megengedi, - kérdezik sokan ma is Dávid király „tisztánlátásával”.

Te voltál az, ember! Ti voltatok azok, emberek! Ti öltétek meg Isten egyetlen Báránykáját, és általa, vele és benne minden igaz és védtelen életet, kezdve Ábeltől egészen napjaink ártatlanjaiig.

Kelet és nyugat eukarisztikus liturgiája a végidő irgalmas dicsőségét elővételezve ennek az emberek által megölt, Isten erejéből mégis élő Báránynak a lakomáját ünnepli. A bizánci tradícióban az eukarisztikus Bárányt megtörő áldozópap a három Szent János, a Keresztelő, az Apokalipszis látnoka és az Aranyszájú hitével invitál a titkos vacsorára: „Megtöretik és megosztatik az Isten Báránya, az Atyának Fia, aki megtörhető, de meg nem osztható, ki mindenkor eledelül szolgál, és soha el nem fogyasztható, ki a benne részesülőket megszenteli.” A római hagyomány pedig az Urat felmutató pap keze és ajkai által hív a hitünk szent titkába való belépésre: „Íme, az Isten Báránya! Íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.”

14 január 2021, 18:02