Keresés

Tükörkép Tükörkép 

Tükör által... – Janka Ferenc atya elmélkedése Advent 4. vasárnapjára

Mit mutat a tükör? Arcképünket, tekintetünket, és azon keresztül a lelkünket is talán? Éljünk úgy, hogy bátran bele merjünk nézni, hogy öröm legyen tükrözni magunkat mások felé is. Szűz Mária, Isten anyja szépséges, igazságos és irgalmas tükrét tárja elénk Janka Ferenc atya utolsó adventi elmélkedésében.
Hallgassák meg Janka Ferenc atya elmélkedését!

A negyedik adventi vasárnap evangéliuma az angyali üdvözletet állítja elénk. Isten kezdeményező szeretetének és Mária igenjének tükrében tekintsünk most karácsonyi készületünkre és életünkre.

Amikor az ember tükörbe néz, a saját arcát látja. Egy kiváló jogász kedves feleségétől hallottam, hogy a férje azért helyezett el egy tükröt az irodájában, hogy ez mindig emlékeztesse arra, hogy becsületesen végezze a munkáját. Hogy utána is jó érzéssel tudjon tükörbe nézni.

Az önismeretet közvetítő tükör allegóriája persze egyáltalán nem új keletű. Az antik és középkori irodalomban a tükör a lélek tisztaságát, az erkölcsi önvizsgálat és önismeret fontosságát jelentette. Nem véletlen, hogy Raffaello híres vatikáni freskóinak egyikén az Okosság erényét megtestesítő nőalak, Prudentia, a kezében tartott tükörbe néz. Aki okos, ismeri önmagát, aki ismeri önmagát az okos és józan.

Shakespeare a visszatükröztetést a művészet küldetésével kapcsolja össze. Szerinte

a színjáték föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát.” (Hamlet III,2)

A Pannonhalmi főapátság könyvtárában, a magas előcsarnokban elhelyezett tükrök egészen különleges feladatot látnak el. A szemben, fent lévő ablakokon keresztül sugárzó napfényt tükrözik lefelé a könyvtár díszes aulájába és ott szórt fénnyel világítják meg a közvetlen napfényre érzékeny, díszesen kötött értékes könyveket.

Az önismeret és a művészet tükrét meghaladóan, a fényt megtörve továbbító könyvtári tükrökön túl a legérdekesebb mégis a tükör személyre vonatkoztatott jelentése. A Loreto-i litánia költői szépségű, filozófiai mélységű és teológiai jelentőségű kifejezése szerint Szűz Mária a „speculum iustitiae”, pontos fordításban az „igazságosság tükre”. Olyan tükör, ami közvetíthet fényt felülről, mint a pannonhalmi könyvtárban, és sugározhat képet alulról fölfelé, de bele tekintve szembesíthet is.

A fentről ragyogó fény képét Newman bíboros használja. Szerinte Máriát „az isteni tökéletesség tükröződésének nevezhetjük”. Szent Bernát szerint Szűz Mária „egy tiszta tükörhöz hasonlít, aki minden dicséretet fiára sugároz tovább.[1] A harmadik lehetőség szerint pedig Mária személyiségének tükrében emberségünk lényeges vonásait is megláthatjuk.

Időzzünk el egy kicsit ennél az utolsó lehetőségnél. Ennek is a mai evangéliumban emberi oldalról leglényegesebb mozzanatánál, a Mária igenjét megelőző és követő epizódnál. Az angyal köszöntésére Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett. Aztán megkérdezte, hogyan válik ez valóra. Majd így válaszolt: „legyen nekem a te igéd szerint”. A perikópa ugyan már nem folytatja Lukács elbeszélését, de tudjuk, hogy Mária még ezekben a napokban útnak indult, a hegyekbe sietett, Júda városába, Zakariás házába, idősebb rokonához, a hatodik hónapban lévő Erzsébethez és még három hónapig, vagyis Keresztelő János születéséig ott volt nála és segített neki.

A Loreto-i litánia képe szerint Mária az „igazságosság tükre”. A II. Vatikáni zsinat Lumen gentium konstitúciója az egyház anyjának és keresztény élet ősmintájának nevezi. Ezért biztosan nem csorbítjuk méltóságát és nem kisebbítjük kegyelemmel teljességét, ha az igazságosság mellett a szeretet tükrének is nevezzük.

-          Óh fényes tükör, Isten anyja, ragyogtasd ránk felülről Isten megváltó szeretetének irgalmas és emberszerető fényét.

-          Óh szépséges tükör, szeplőtelen szűz. Hadd lássuk és értsük meg személyiséged ékes tükrében, hogy a mi hivatásunk sem más, minthogy a szívünkbe fogadjuk Isten szeretetét. Bátoríts, minket, hogy hozzád hasonlóan merjünk igent mondani Isten kezdeményezésére, és téged követve legyen erőnk ezt az igent hűséges és találékony szeretet-szolgálatban kiteljesíteni.

-          Óh irgalmas tükör, aki Isten szeretetét utánozva meg nem szűnsz közbenjárni érettünk. Tükrözd innen lentről felfelé, Szent Fiad felé, a mi dicséretünket, hálaadásunkat, töredelmünket és kérésünket, és imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen.

 

[1] In Nativitate B. Mariae Sermo. De aquaeductu 12. Idézi a Redemptoris Mater enciklika 225. jegyzete.

17 december 2020, 17:44