Keresés

Vatican News
Wanda Boniszewska nővér Wanda Boniszewska nővér 

Megkezdődött Wanda Boniszewska nővér boldoggá avatási eljárása

November 9-én Varsóban megnyílt korunk egyik nagy misztikusa és stigmatizáltja, az Angyalokról Nevezett Nővérek Kongregációjából való Wanda Boniszewska nővér (1907–2003) boldoggá avatási eljárásának egyházmegyei szakasza.

Gedő Ágnes – Vatikán

Kazimierz Nycz bíboros fogja előrevinni a lengyel szerzetesnő életét, hősies erényeit és életszentségét vizsgáló eljárás egyházmegyei szakaszát. 17 évvel Wanda nővér halála után az Angyalokról Nevezett Nővérek Kongregációja kezdeményezte a boldoggá avatási eljárást, melyet a varsói érsekség vezet, ahol elhunyt. Az ügy posztulátorának Michał Siennicki pallottinus atyát tették meg. A most kezdődő eljárás célja, hogy kimutassa: a hősiesség lehetséges az élet legnehezebb körülményei között is – állapították meg az első ülésen.

Vezekelt mások bűneiért

Wanda Boniszewska nővér az igazságtalan ítélet ellenére, mely évekig tartó szovjet raboskodást jelentett számára, hősiesen kitartott Krisztus mellett, tanúságot tett róla és sebeit testén hordozta. Krisztus választotta ki őt arra, hogy vezekeljen mások, különösen a papok és a megszentelt életet élők bűneiért. Nagy szenvedésekkel teli életét végigkísérték a stigmák. Wanda Boniszewska nővér 2003. március 2-án hunyt el életszentség hírében. 96 éves volt. 76 évnyi szerzetes élet után megmutatta a világnak a misztikus élet és a szenvedélyes lelkiség rendkívüli értékét.

A hivatás születése

Wanda Boniszewska 1907-ben született vallásos nemesi családban, nem messze Vilniustól. Tíz testvére volt; házukban mély vallásosság, a kölcsönös segítség, a munka iránti tisztelet és a hazaszeretet légköre uralkodott. Már fiatal korában felébredt benne a vágy, hogy szerzetesnővérként Istennek szentelje magát. Végül 1926-ban vették fel az Angyalokról Nevezett Nővérek Kongregációjába. Wanda misztikus élményekkel gazdagított, nagyon intenzív belső életét vitte magával a szerzetesközösségbe. Lelki szemeivel látta Jézust a szentmise alatt. Jézus beszélt hozzá, nehéz és áldozattal teli utat jövendölt meg számára, és ennek készséges elfogadását kérte tőle.

A keresztre feszítés hegyére vezető út

A szerzetesi élet során Wanda nővér misztikus élményei megsokszorozódtak. Gyóntatói tanácsára jegyezte fel Jézus szavait, aminek köszönhetően ma ismerhetjük ennek a misztikusnak a lelki történetét. Egyre világosabb lett előtte, hogy Jézus miért ezt a papoknak segítő kongregációt választotta ki számára. Pontosan ilyen segítséget kívánt, de sokkal magasabb szinten. Nem elég ugyanis helyettesíteni a papot a hittanórán, dolgozni a plébánián vagy a plébániahivatalban, feltétlenül szükséges állandó imával és áldozattal is támogatni a papi hivatást.

Együtt a kereszten

A Jézus szenvedésében való részvételnek ez a kis része egyre kézzelfoghatóbbá vált. Wanda nővér időnként fájdalmat kezdett érezni az Üdvözítő sebeinek megfelelő helyeken, a szentmise alatt, a keresztúti ájtatosság alatt, a hónap első csütörtökén és péntekén. A külső stigmák 1934-ben váltak láthatóvá. Wanda nővér stigmái részét képezték a papokért és a szerzetesrendekért elviselt áldozatának. Jézus sokszor elmagyarázta neki, hogy különösen a neki szentelt lelkeket szereti, ők állnak hozzá a legközelebb, és szenved, ha nem követik őt – de mindig végtelenül irgalmas hozzájuk.

A tanúságtétel ideje

A mindennapi életben Wanda nővér átlagos, habitus nélküli szerzetes nővér volt, aki katekétaként dolgozott az iskolában, dolgozott a plébánián is, és részt vett a gazdasági munkákban a kolostorban. Mindig nyugodt és mosolygós volt.

A nővérek szerencsésen túlélték a második világháborút és a változó megszállásokat. Az egyházüldözésnek azonban áldozatul estek. 1946-ban Wanda nővért is őrizetbe vették; kihallgatták, megkínozták, majd tíz év szovjet börtönre ítélték. Egészségi állapota miatt többet volt ott kórházban, mint a közös cellában. Mivel nem hagyta el imáit, melyekhez fogolytársnői is csatlakoztak, gyakran kihallgatásra vitték, ahol kínozták, azután magánzárkába zárták. Jóakarattal, alázattal és Istenbe vetett bizalommal teli hozzáállása tiszteletet és szimpátiát ébresztett. Fogolytársnői, akik imáiba is bekapcsolódtak, szerették őt, mint ahogy az orvosok és a nővérek is. Számos kihallgató és börtönőr, sőt, azok is, akik a kihallgatásokon durván viselkedtek vele, később eljöttek hozzá, hogy bocsánatot kérjenek, és kérték, hogy imádkozzon értük.

Élete utolsó szakasza

1956-ban engedték szabadon, eltörölték ítéletét és visszatért Lengyelországba. 36 évet töltött még a rendházban, mialatt számos betegség kínozta. Wanda nővér minden szenvedést önként elfogadott, és felajánlotta Jézusnak, hogy megmentse az emberi lelkeket, akiket az örök élet elveszítése fenyegetett. Így részesült Krisztus kínszenvedésének, halálának és feltámadásának titkában. A testén viselt stigmák által Jézus arra emlékeztet minket, hogy ő magára vett minden emberi szenvedést, melyek így az ő szenvedései is lesznek. Ha a szenvedést, mely életünk során ér minket, felajánljuk Jézusnak, akkor az áldás és rendkívüli kegyelmek forrásává válik számunkra és mások számára is.

Hordozzuk egymás terheit

Wanda Boniszewska nővér rendkívüli hivatásán és életén keresztül Jézus arra is emlékeztet minket, hogy az egyházban hordoznunk kell egymás terhét (vö. Gal 6,2). A papok felelősséggel tartoznak Isten népéért, a világi hívekért, ők pedig arra kaptak meghívást, hogy ezt a papi feladatot imádsággal és áldozattal támogassák. Wanda nővér élete arra mutat rá, hogy a papokat és a megszentelt életű embereket nem gyanakvással, ítélkezéssel és kritikával kell körülvennünk, hanem imádságunkkal, és azzal, hogy Jézusnak adjuk át őket, aki szeretetből választotta ki őket. (Forrás: karizmatikus.hu)

13 november 2020, 18:22