Észak-afrikai ókeresztények hitvallása: Non possumus, nem élhetünk szentmise nélkül
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Kongregáció levelében említett Abitina 49 mártírja történetét a korai egyház egyik vértanú aktája mondja el a Diocletianus-féle üldözés kezdetéről. Eszerint az észak-afrikai római tartomány Abitina városának volt felszentelt papja Saturninus, aki négy családtagjával és 44 társával szenvedett vértanúságot a tartomány székhelyén, Karthagóban, Anulinus prokonzul előtt. Az akta szerint egy előző évi császári rendeletre némelyek a Bibliát tűzbe vetették. A többség hűséges maradt, ám akik a Bibliát kiszolgáltatták, azokat a többi keresztény nem számította többé maguk közé és traditor-nak nevezték őket, mely a latin szó kettős értelme szerint egyszerre jelent átadót és árulót is. Igen nagy jelentősége van az aktának azért is, mert föllebbenti a fátylat a szent misztériumot, az Úr utolsó vacsorájának az ünneplését borító titokfegyelem, a híres disciplina arcani alól. Így tudjuk meg, hogy Afrikában dominicum-nak, azaz az Úr titkainak nevezték a szentmisét.
Visszatérő hitvallomás formulájuk: Non possumus, nem élhetünk szentmise nélkül
304. február 12-én először a Dativus nevű keresztényt ölték meg, mert ő ráadásul konzul is volt és mégis Krisztushoz csatlakozott. Aztán a vezető Saturninust kínozták halálra. A kínvallatás során vissza-visszatért egy hitvallomás formula, melyet a jegyzőkönyvek rögzítettek. Többek között egy Emeritus nevű keresztény megvallotta, hogy a krisztusiak, christiani, az ő házában jöttek össze hetente. A kérdésre, hogy miért nem engedelmeskedett a császári rendeletnek, mely tiltotta a keresztények titkos találkozásait, így felelt: „Sine dominico non possumus” vagyis „nem lehetséges, hogy az Úr titkai ünneplése nélkül éljünk”. Figyelemre méltó a többes szám, mely a gyülekezet közös meggyőződésének ad hangot. Mutatis mutandis, vagyis megváltoztatva a megváltoztatandókat, alkalmazta Sarah bíboros az abitinai 49 mártír hitvallását a jelen körülményekre, ahogy egykor az apostolok mértékadóan hitet tettek a főtanács előtt: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek” (ApCsel 5,29). Megrendítő az akta végén a 49 név, közülük párat megnevezünk: Saturnina, Martinus, Dantius, Felix, Margherita, Major, Honorata, Regiola, Viktorinus, Pelusius, Faustus, Matrona, Caecilia, Viktoria, Hercolina... A Római Martirologium február 12-én ünnepli őket, ők pedig az angyalok karában a Vértanúk Királynőjével együtt közbenjárnak értünk. A vértanúk serege megszámlálhatatlan, ne féljünk, bizakodjunk tehát, ahogy ők tették földi zarándokútjuk tanúságtétele során.
