Keresés

Vatican News
Santo Stefano, sec. XIV Szent István király a Képes Krónikában, XIV. század 

A római Szent István zarándokház alapítása - 2. rész

Augusztus 20-án, Szent István király ünnepnapján indult rövid kis sorozatunk, mely bemutatja a római Schola Hungarorumot, vagyis azt a zarándokházat, melyet az országalapító István király rendelt a Szent Péter sírjához elzarándokoló magyar hívek számára. E második rész a fennmaradt kevés történelmi adatból próbálja kirajzolni a kezdés éveit.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Az északról érkező zarándokok viszont így könnyen hozzáfértek és megaludhattak abban a porticusban, fedett oszlopsorban, melyet Nagy Szent Gergely pápa emelt nekik a bazilika és az egykori Hadrianus emlékmű között. A város felől pedig a Pons Aelius-on keresztül lehetett megközelíteni az Apostolfejedelem templomát.

Az immár keresztény idők során a Szent Péter bazilika környéke lassan kezdett benépesedni, jóllehet a Város püspöke, a pápa a Lateráni székesegyháza mellett székelt. Viszont a zarándokok Péter sírjához jöttek, ezért a pápai liturgiák alkalmazkodtak ehhez az igényhez. A Benedek-rendi Nagy Szent Gergely pápa, amikor Celius dombi patrícius családi házát monostorrá alakítja, példát nyújt a további római monostor-alapításokhoz, melyek főként a falakon kívüli Szent Péter, Szent Pál, Szent Lőrinc, Szent Sebestyén és Szent Ágnes köré épültek.

Rangjánál fogva mindezek közül kiemelkedik az első püspök mártír-bazilikája, mely a római zarándoklatok fő célpontja. Alkalmi vendégfogadók között igazán újdonságként hatott a 8. század elején emelt első Schola, az angolszászok zarándokháza. Őket követték a longobárdok, a frankok és a frízek. Amikor Nagy Károly, a frankok király legyőzi 774-ben Páviánál az ariánus gót longobárdokat, akkor magára veszi a koronájukat és a scholájuk tovább él, mint a germánok római zarándokháza. Ebből alakul ki a máig álló Campo Santo Teutonico, a németek vatikáni kollégiuma, illetve temetője. Így jött létre a 8. század második felére az immár négy európai keresztény nemzet schólája: az angolszászoké, a longobárd-németeké, a frankoké és a frízeké. A vatikáni Szent Péter bazilika padlózatának porfír-márvány korongján - amit ma is lehet látni az új templomban, rögtön a főkapun belépve, Michelangelo Pietájával egy magasságban - 800 Karácsonyán III. Leó pápa „imperátorrá” koronázta a frankok királyát, Carolus Magnust. Ezt a felségcímet egyébként 476, az utolsó római császár óta senki nem használta. A korabeli krónika feljegyzi, hogy az új császárt elsőként a négy schola képviselői köszöntötték, uralkodóik nevében. A frank és a germán-longobárd zarándokház-együttes a bazilika közelében állott, míg a frízeké és az angolszászoké alig távolabb, a Tiberis felé.

Christian Hülsen német építész és művészettörténész 1927-ben adja ki monumentális művét „Le chiese di Roma nel medio evo” címmel Róma középkori templomairól, melyben röviden leírja a Szent Péter bazilika kereszthajója folytatásában, attól délre álló kisebbik Szent István templomot: „II István pápa 752 és 757 között a Szent Péter bazilika közelében álló három (bencés) monostor mellé épített egy negyedik monostor-templomot Szent István vértanú diakónus tiszteletére. Azért, hogy megkülönböztessék a már álló Sanctus Stephanus cata Galla templomtól, melyet nagyobb Szent István templomnak neveztek, ez utóbbit Sanctus Stephanus minor-nak hívtak. A korábban épült nagyobbik Szent István templom később az abesszínek schola temloma lett és egyedüli túlélőként, bár részben átépítve, máig a helyén áll. Eléggé távol állt ugyanis a régi bazilikától és így az új templom új köríves szentélyének építését sem gátolta és most díszes kőfaragvány bejáratával a bazilikával együtt ugyancsak keletre néz, és jobbra tőle a mai Szent Márta-ház található. Hülsen a kisebbik Szent István templom kapcsán megemlíti, hogy III. Leó pápa 795 és 816 között gazdagon megajándékozta a hozzá kapcsolódó bencés monostort, majd így folytatja: „Kevéssel 1000 után I. István, Magyarország új királya (97-1038) hospitiumot, zarándokházat épített itt, tehát a kisebbik Szent István templom mellett, a magyarok számára”. Hivatkozik X. Benedek pápa 1058. május 8-án kelt rendeletére: „ut Hungari omnes causa orationis aut legationis rnm venientes non habeant licentiam hospitandi in aliquo loco intra muros urbis Romae nisi ad sanctum Stephanum protomartyrem qui appellatur minor”, vagyis, hogy a magyarok, akik az imádság vagy kapcsolat-teremtés bármiféle dolgában jönnek ide és nincs sehol se jogcímük, hogy a városfalon belül szállást kapjanak, hacsak nem itt az elsővértanú Szent István kisebbnek nevezett templománál és monostoránál”.

Hülsen tovább folytatja, hogy III. Ince pápa 1205. október 15-én kelt rendeletében megerősítette a monostort és a Szent Péter bazilika kanonokjainak a vendégházát. A későbbiekben IX. Gergely pápa bullája 1228. június 22-én néhány búcsúengedményt ad a magyar zarándokháznak. Ugyanez a pápa egy hónappal később aláírja a Mira circa nos bulláját, mellyel elrendelte Assisi Ferenc szenttéavatását. Olvassuk: „a pápa személyesen elment Assisi városába és szorgalmasan megvizsgálta a Ferenc által művelt csodákat, rendtestvérei kérésére kanonizálta Boldog Ferencet és nevét beírta a szentek könyvébe”. Ez a mozzanat azért érdekes, mert időközben aktuálissá lett egy 11. század végi jelentős esemény: 1083. augusztus 20-án László az első magyar királyt, a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében István király ezüstládába zárt ereklyéivel a székesfehérvári királyi bazilika oltárára emeltette, ami a szentté avatását jelentette. Ezután „a felszentelés ünnepségének befejeztével a szent testet az egyház közepén fehér márvány szarkofágban helyezték el.” Ezzel ő lett az első magyar katolikus szent és egyben az első magyar szent király is. Ugyanezen a napon avatták szentté Imre herceget és Gellért püspököt is. Hatvannyolc évvel Assisi Ferenc szentté-avatása után IV. Miklós pápa 1290-ben ugyancsak pápai privilégiumot adományoz a háznak, de valami újat is tartogat számunkra: Március 2-án kelt bullájában a templomot már „Szent Istvánnak, a magyarokról nevezett templomának hívja”, latinul: „Ecclesia sancti Stephani de Ungaris dicta”. Ebben a bullájában a pápa egy évre és negyven napra kiterjedő búcsút engedélyez mindenkinek, ha a Szent Istvánnak magyarokról nevezett templomát Szent Péter apostolfejedelem bazilikája mellett” Szent István első vértanú és Szent István király ünnepeinek nyolcada alatt, nemkülönben húsvéti ünnepkörben meglátogatja.

 

 

30 augusztus 2020, 23:19