Keresés

Vatican News
2019.12.28 Fuga in Egitto A Szent Család menekülése Egyiptomba 

Az egyiptomi „Szent Család út” várja a zarándokokat

Az egyiptomi nemzeti hatóság a világjárvány adta nehézségek ellenére mindent megtesz azért, hogy az úgynevezett „Szent Család” ősi zarándokút ismét fogadhassa azokat a keresztényeket, akik Szűz Mária, Szent József és a kis Jézus egykori egyiptomi útját szeretnék végigjárni, ahogy Máté evangéliuma tudósít bennünket az eseményről (Mt 2,13-15): „Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni.” Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.”

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán      

Az elmúlt napokban Osama al Qadi ezredes, Minya tartomány kormányzója jelentette be, hogy elkezdték a történelmi helyekhez vezető utak rendbetételét. A Kairótól délre, 250 km-re fekvő Minya városa a Nílus bal partján fekszik és a közelében található JaBal al-Tayr-ban áll a Szent Szűz tiszteletére emelt templom, melyet Egyiptom legszebb keresztény templomának tartanak. A hagyomány úgy tudja, hogy a templom helyén álló ősi menedékhely volt a Szent Család egyiptomi vándorlásának egyik állomása.

Rendbehozzák a környék infrastruktúráját

A tartományi hatóság vezetőségének operatív ülésén hoztak döntést arról, hogy a templom mellé épített kiszolgáló helyek befogadóképességét megnövelik és rendbe hozzák a környék infrastruktúráját – ígérte a Fides missziós hírügynökség tájékoztatása szerint Mohamed Sayed polgármester és Adel al Jundi turizmusért felelős vezető, aki egyben a Mária kegyhely felújításának az irányítója.

Ferenc pápa a szerdai kihallgatás keretében külön köszöntötte az egyiptomi delegációt      

Ez a mostani felújítás egy átfogóbb keretbe illeszkedik, hiszen a 25 állomást számláló „Szent Család” zarándokút renoválása már 2017-ben elkezdődött. Ez a 25 állomás 8 tartományt fog át, tehát ilyen értelemben országos kiterjedésű. 2017. október 4-én egy jelentős delegáció érkezett Rómába Ferenc pápa szerdai általános kihallgatására, hogy a Római Zarándok Művekkel karöltve életre keltsék az ősi zarándokutat. Ferenc pápa a szerdai kihallgatás keretében külön köszöntötte az egyiptomi delegációt. A Római Zarándok Művek a Pápa római Helynökségéhez tartozik, aminek vezetője, Angelo De Donatis bíboros is jelen volt a Szent Péter téren. Az egyiptomi állam a legfensőbb szinten is fontosnak tartja az ügy felkarolását és ennek érdekében terjesztették fel a “Szent Család” zarándokutat az UNESCO világörökség listájára.

Értékes felfedezések a távoli múltból

A negyedmillió lakost számláló Minya város eredeti egyiptomi neve Men’at Khufu, melyet az ősi kopt nyelven Tmoone névvel illettek, aminek jelentése residentia, vagyis szálláshely, utalással az antik monostorra, melyet a korakeresztény időkben építettek. A történelem során itt együtt éltek keresztény koptok és mohamedán arabok, de együtt is haltak, aminek tanúbizonysága a Záwiyyat al-Mayyitin, vagyis a Halottak szöglete, az a valóban szögletes formájú temető, ahol együtt nyugszanak békében a két vallás hívei. A város jelentős keresztény múltjára utal egy 1970-es értékes felfedezés, melynek során rábukkantak a Codex Tchacos néven ismert papírtekercsre, mely a maga nemében egyedülálló módon az apokrif Júdás evangélium teljes szövegét tartalmazza. De a közelmúlt is tartogatott meglepetést, mert másfél éve, 2018. február 24-én a város közelében rábukkantak egy ősi nekropoliszra, mely a Krisztus előtti 7. századtól a 4. századig volt használatos a Ptolemaidák koráig, mely hellenisztikus korszak a makedón Nagy Sándor halálával kezdődött. Rendkívül gazdag leletanyag került elő a homok alól, mintegy ezer szobor és 40 szarkofág.         

“Szent Család” zarándokút legfontosabb állomásai: Betlehemtől a Nílus deltájáig

Miközben a múlt század második felének biblikus történészei a Szent Család egyiptomi tartózkodását inkább csak irodalmi kifejezésformának találták, addig Egyiptomot át- és átszövik azok a helyek, melyeknek épületei, írott emlékei „emlékeznek” és megidézik az első századok korát, melyek emléket állítottak a szilárdan megmaradó hagyomány alapján, többek között, a Szent Család egykori egyiptomi tartózkodási helyeinek. A Szent Család útja Betlehemből vett kezdetet, keresztül haladt a Sinai hegy északi pusztáján és így ért Egyiptomba Tal Basta városánál, közel El Zakazik városához, ahol forrás fakadt. A hagyomány úgy tudja, hogy a Gyermek ivott a kútból, aminek a vize ettől gyógyító erőt nyert. Amikor a Szent Család belépett a városba, a pogány bálványok ledőltek, amire papjaik megdühödtek és a Szent Családot arra kényszerítették, hogy haladjon tovább, dél felé, a Nílus nyugati partján.  

Szűz Mária Fája és az illatos balzsam

Szent József először a Nílus deltája mentén haladt, majd délnek fordulva a Wadi El Natron-hoz érkezett a Családjával, mely vidék az első századokban az egyiptomi remeték, aztán a szerzetesek kedvelt tartózkodási helye lett. Innét tovább indultak a mai Kairó felé fordulva, majd a város alatt mintegy 10 km-re Ain Shams környékén megpihentek El Matariá-nál, méghozzá egy óriási fa árnyékában. Ezt a helyet máig „Mária Fájának” nevezik. A fa mellett forrás fakad és a környékbeli fák közt nő egy „Balsam” nevű nagyon illatos növény, melynek aromája a Szent Kenet finom illatát adja. A középkorban ez a Mária Fája hely, az oda épített monostorral és vendégfogadóval a zarándok egyik legkedveltebb állomása lett.

Amerre csak elhaladtak, a bálványszobrok megremegtek

A Szent Család útja a Nílus partján dél felé haladt. E vonulás nyomán, főként a negyedik-ötödik században sok monostor és kápolna épült az egykori út mentén, de közülük az Abu Serga, vagyis Szent Szergiusz nevű monostor és kápolna lett a legismertebb. Egy barlang kínált egykor menedékhelyet a Szent Családnak, ami fölé később kápolnát emeltek. A kopt ortodox egyház honlapján található leírás szerint az El Fostat nevű környékbeli tartomány kormányzója elüldözte innét a Szent Családot, mert jelenlétük ártott a bálványoknak. Ők pedig tovább vonultak és eljutottak Memphiszbe, az ősi Egyiptom fővárosába. Itt a közeli gízai piramisok köszöntek a Szent Családra, amikor a Halottak völgyén áthaladtak. A középkorban itt is kápolnát emeltek az emlékükre. Mára már csak az alapfalak állnak és az a kőlépcső, melyen át a Nílus partjára jutottak le a vízhez. Máté evangéliumában a Szent Család menekülés-története így zárul: „Egyiptomból hívtam az én fiamat”, ami világos utalás a Választott Nép egyiptomi tartózkodására. Izajás próféta könyvtekercse 19. fejezetében így jövendöl: „Lám, az Úr gyors felhőn szállva Egyiptomba érkezik. Egyiptom bálványai megremegnek színe előtt, és az egyiptomiaknak megolvad a szívük keblükben” (Iz 19,1-2). Ennek a prófétai jövendölésnek a beteljesülését látták a későbbi korok a Szent Család egyiptomi vonulásában: amerre elhaladtak, a „bálványszobrok megremegtek” és ledőltek. A helységek papjai és a vezetői rendre arra kérték őket, hogy menjenek el onnét. Mintha az Úr későbbi mondása igazolódna már gyermekkorában: „Senki sem szolgálhat egyszerre két úrnak” (Mt 6,24). Az Úr Jézus, küldetése végén, amikor a jeruzsálemi Templomban a képmutatókkal pöröl, kijelenti: „Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a halottak csontjaival s mindenféle undoksággal” (Mt 23,27). Ez a megjegyzés az egyiptomi halotti kultuszra utal, melyről a választott nép az egyiptomi fogság során, majd Jézus Családja a menekülés révén szerzett tapasztalatot.

A Madarak hegye, ahol az Úr keze megtartotta a sziklát

Samullat városánál a Szent Család áttért a Nílus keleti partjára, ahol a sziklás partvonalon szintén egy barlangban húzták meg magukat egy vagy több éjszakára. A helyet Gabal El Tair-nál a Madarak hegyének hívják, s valóban, ma is zajos a számtalan madár énekétől. „Nézzétek az ég madarait!” – csodálkozik rájuk később Jézus, mert az Istenre hagyatkozás nagyszerű példáit látja meg bennük: „Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket” (Mt 6,26). Ennek a monostorral és Szűz Mária kápolnával ellátott helynek másik neve: A Tenyér hegye. A kopt hagyomány úgy tartja, hogy az ottlétük során egyszer egy nagyobb szikladarab levált a hegyoldalról és csúszni kezdett lefelé, amire az Úr Jézus kezével megérintve megállította a Szikla zuhanását. A szikla máig őriz egy lenyomatot, mely egy kis gyermek kezére emlékeztet.   

A hazahívás szent helye az utolsó állomás

Ezzel elérkeztünk a „Szent Család” zarándokút utolsó állomásához. A Szent Szülők a Gyermekkel Kuskam hegyéhez érkeztek, ahol az El Moharrak monostor emelkedik Assiut tartományban. Itt mintegy fél évig tartózkodott a Szent Család egy barlang oltalmában, melyet később a Szent Szűz monostor kápolnájává alakítottak át. Úgy tartják, hogy az oltár lapja a barlang azon részét fedi, ahol egykor a Gyermek aludt és ami most Egyiptom közepének, mintegy „köldökének” tekinthető. De mit is mond a nagy próféta, Izajás? „Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom országának belsejében” (Iz 19,19). Ezen a helyen jelent meg az Úr angyala Szent Józsefnek az álmában: „Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala, és így szólt hozzá: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek!” Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment” (M 2,20-21).  

A hároméve zarándoklás az Úr életének a kerete

A Szent Család hazatérése más úton történt, mint ahogy megérkeztek Egyiptomba. Kicsit délnek fordultak és Assiut hegye felé tartottak. A Szent Család megáldotta a helyet, ahol később egy monostort emeltek. Hazatérve a Szentföldre, véget ért a Szent Család hosszú zarándokútja, mely az oda és visszaúttal együtt mintegy három évig tartott és aminek során mintegy kétezer kilométert tettek meg. Így indult az Üdvözítő élete három éven át tartó állandó úton léttel. Nem véletlen, hogy az utolsó három év is így telik el, immár az új Családja, a Tizenkét apostol társáságában. S a keresztény emlékezet ott is megőrizte az Úr lába-nyomát: ahol jeleset cselekedett, ott kápolnát és monostort emeltek a tiszteletére. Ezek a kövek, a kápolnák és a monostorok kövei az Úr Jézus Krisztus népének a szeretetéről szólnak most is, a csend ékesszólásával. Ezt ő maga úgy mondta, a kövek megszólalnak (vö Lk 19,40). Isten egyszerű, zarándok népe pedig érti a kövek beszédét.   

30 június 2020, 13:10