Elhunyt Fra’ Giacomo Dalla Torre, a Szuverén Máltai Lovagrend Nagymestere
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Szuverén Máltai Lovagrend Nagymagisztériuma mély fájdalommal adta hírül Fra’ Giacomo Dalla Torre del Tempio di Sanguinetto, a lovagrend 80. nagymesterének halálát. A Nagymester Rómában hunyt el, április 29-én éjfél után. Halálát egy pár hónapja diagnosztizált gyógyíthatatlan betegség okozta. A Szuverén Máltai Lovagrend alkotmánya értelmében Fra’Ruy Gonçalo do Valle Peixoto de Villas Boas nagykommendátor lett a rend ideiglenes helytartója, és az új nagymester megválasztásáig ő vezeti a rend kormányát.
Fra’ Giacomo Dalla Torre del Tempio di Sanguinetto életrajza
Fra’ Giacomo Dalla Torre 1944. december 9-én született Rómában. A római La Sapienza egyetem bölcsészettudományi karán szerzett diplomát keresztény régészet és művészettörténet szakon. A Pápai Orbán egyetemen oktatott klasszikus görög nyelvet, valamint vezető könyvtárosi és levéltárosi funkciót töltött be az intézet jelentős gyűjteményeinél. Számos tanulmánya jelent meg a középkori művészettörténet témakörében.
Fra’ Giacomo Dalla Torre 1985-ben lett a Máltai Rend tagja és 1993-ban tette le az ünnepélyes fogadalmát. 1994 és 1999 között Lombardia és Velence nagyperjele, 1999-től 2004-ig a Szuverén Tanács tagja. A 2004-es nagykáptalan a lovagrend nagykancellárjává választotta, majd Fra’ Andrew Bertie, a 78. nagymester halálát követően ideiglenes helytartó volt. 2008-tól a római nagyperjel tisztét töltötte be. 2017. április 29-én Matthew Festing nagymester lemondása után a lovagrend helytartója lett, majd 2018. május 2-án a Szuverén Máltai Lovagrend 80. nagymesterévé választották.
Mély keresztény lelkiség és emberi melegség hatotta át jellemét. Személyesen is közel állt a rászorulókhoz, sokszor maga osztott ételt a hajléktalanoknak Rómában a Termini és a Tiburtinai pályaudvarok környékén. Számos zarándoklaton vett részt és vezetett ilyeneket Lourdes-ba, Assisibe. A lovagrend nyári ifjúsági táboraiban örömmel vett részt a sérült fiatalok kísérésében. Nagymesterként számos hivatalos látogatást tett különféle országok államfőinél, akikkel a Szuverén Máltai Lovagrend szociális és egészségügyi segítőtevékenységének a felajánlásáról és biztosításáról tárgyalt.
A Máltai Lovagrend rövid története
A Máltai Lovagrend őse a Szent János Ispotályos Rend kezdete 1048-ra tehető. A Nápoly alatti Amalfi tengeri köztársaság egyik kereskedő csoportja ekkor kapott felhatalmazást az egyiptomi kalifától, hogy Jeruzsálemben templomot, kolostort és kórházat építsen azzal a céllal, hogy minden rendű szentföldi zarándok számára fedelet és ellátást biztosítsanak. A kórházat vezető szerzetesi közösség Jeruzsálemi Szent János Rend néven lett ismertté. A Boldog Gherardus alapította közösséget II. Paszkál pápa 1113. február 15-én hagyta jóvá bullájával, mint betegápoló szerzetes rendet és tekintettel az Üdvözítő földjére, valamint a bizonytalan politikai helyzetre, saját pápai fennhatóságába vonta. Az alapító bulla szerint világi szerzetesrend született, a tagoknak nem kellett felszentelt papnak lenni, ám minden tag letette a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség hármas szerzetesi fogadalmát.
Időközben az első keresztesháború nyomán létrejött jeruzsálemi keresztény királyság arra kötelezte a rendet, hogy biztosítsa a betegek és zarándokok katonai védelmét, és őrizze az egészségügyi létesítményeit és a főbb utakat. A Rend eredeti ispotályos, azaz betegápoló küldetéséhez ekkor társították a katonai megbízatást, ami mellett azonban mindig megmaradt az eredeti szerzetesi ispotályos misszió. Ezekben az időkben vezették be a nyolcágú kereszt használatát, ami a mai napig a Rend jelvénye. A folyamatos iszlám terjeszkedés miatt a rend mindinkább visszavonult: 1291-ben Ciprus, 1310-ben Rodosz, majd 1530-ban Málta székhellyel.
