Keresés

Vatican News
Tukán Tukán 

Egyedül a szeretet… - Martos Balázs elmélkedése Nagyböjt első vasárnapjára

Az egész böjt húsvét felé, Krisztus halálának és feltámadásának ünnepe felé vezet. Az Úr megtörte az ősi ellenség gőgjét, legyőzte a halált, amely a bűn által uralkodott. A bűn Isten parancsának megszegésével jött a világba, ám Krisztus odaadott életével, mindhalálig őrzött szeretetével elveszti erejét.

Nagyböjt 1. vasárnapján a Teremtés könyvének két részletét olvassuk egymás után. Az első a paradicsomkertről szól: Az Úristen gyönyörű kertet telepít, és a közepén kisarjasztja az élet fáját meg a jó és rossz tudás fáját. A második az a rövid történet, amelyben Ádám és Éva hallgat a kígyó szavára. Vesznek a fa gyümölcséből, megnyílik a szemük, és észreveszik, hogy mezítelenek.

Miért olvassuk mindezt éppen most? Mert ez a megkísértés és bűnbeesés története. Az egész böjt húsvét felé, Krisztus halálának és feltámadásának ünnepe felé vezet. Az Úr megtörte az ősi ellenség gőgjét, legyőzte a halált, amely a bűn által uralkodott. A bűn Isten parancsának megszegésével jött a világba, ám Krisztus odaadott életével, mindhalálig őrzött szeretetével elveszti erejét. Jézus Krisztus belép a halál sötétjébe, és feltámadva úrrá lesz rajta. Belép a kísértés pusztaságába, de megőrzi egységét Istennel, nem a bűn és gonoszság, hanem a szeretet útját választja.

Erre a hosszú és szép útra indít bennünket a bűnbeesés története is. De hogyan? Mit mond nekünk? A sokféle lehetséges szempont közül hármat emelek ki.

Az első, amit érdemes megállapítanunk, hogy az embernek van egyfajta belső érzéke és vágya a jó és szép iránt. Isten jónak teremtette a világot. A fa gyümölcse, amelyről azt mondta, ne egyenek belőle, szintén „élvezhető” volt és „szép”. Nem szabad megkérdőjelezni a világ igazságát, azt, hogy Isten jónak teremtette, még akkor sem, ha teljes egészében nem lehet a miénk. Nem jó, ha besötétítjük azt, ami nem lehet a miénk. Ez gyerekes volna. Csak a lemondás terhét akarnánk lerázni magunkról, csak a kísértő hangjának engednénk ezzel is, aki mindenáron felelőst keres, mégpedig egy másikat, rajtunk kívülit. Ahhoz, hogy a jót tudjuk választani, nagy szükségünk van belső érzékünkre, amelyet a bűn tapasztalata elhomályosít, meggyengít, de nem tesz teljesen tönkre. A bűnbeesés története nem állítja a világ teljes romlottságát, az emberi szabadságét sem.

A második, hogy az ember felelős a tetteiért. Felelősség szavunk arra emlékeztet, hogy valaki felelősségre vonható azért, amit tesz. Ennek azonban pozitív értelme is van. Ha megkérdeznek, miért tettem, válaszolok. Lehet, hogy szégyenkezve, de legalább utólag képes vagyok megvallani, felismerni, tudatosítani, mit és miért tettem. Az ember nemcsak hibás vagy helytelen tetteivel kapcsolatban éli át, hogy felelős, hanem a jóval kapcsolatban is. Hogy fel tudja vállalni értékeit, hogy képes rossz helyett a jót, egyik jó helyett a másik, nagyobb jót választani. A felelősség szó ebben az ősi történetben nem fordul elő, lényegét mégis jól látjuk benne. Mintha arról szólna, kinek felel az ember, kinek a jelenlétére, hívására figyel: a kígyóval áll szóba, ennek kérdéseivel és üzeneteivel törődik, vagy Istennel, aki a szép és értékes világot gondjaira bízta.

A harmadik a mezítelenség tapasztalata és a kötény, amit az ember készít magának. Egy olyan világban, ahol az ember nem tiszteli saját határait, sem azokat, amelyeket Isten és az embertársak vontak meg előtte, a mezítelenség immár nemcsak az eredeti jóság jele, hanem a kiszolgáltatottságé is. Az ember pedig védekező helyzetben van. Így tettei, gondolatai, kultúrája, megannyi értékével és értékei ellenére is, ennek a kiszolgáltatottságnak és védekezésnek keserű mellékízét hordozza. Paradox helyzetéből, amelyben a vágyott jó és ennek eszközei is bálvánnyá, akadállyá válhatnak az eredeti tisztaságtól inspirált útján, csak Isten és a tőle kapott szeretet szabadíthatja ki.

Erről szól a böjt. Lemondok arról, ami önmagában jó, mert várom annak látogatását, aki a legfőbb jó, aki az életem forrása.

Nagyböjt 1. vasárnapja, A év

Martos Balázs atya elmélkedése
27 február 2020, 12:23