Keresés

2019.11.11 Farfalla Monarch Insetti 2019.11.11 Farfalla Monarch Insetti 

Martos Balázs atya elmélkedése Karácsony második vasárnapjára

A bölcsesség dicsérete - Martos Balázs atya elmélkedése Karácsony második vasárnapjára

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Karácsony 2. vasárnapján újra Sirák fiának könyvéből olvasunk egy részletet. A könyv 24. fejezete a „bölcsesség dicsérete”. Nem abban a megszokott formában, amikor valaki dicséri a bölcsességet (pl. a 19. zsoltár második részében), hanem alanyi értelemben: a bölcsesség megszólal, mintegy vallomást tesz. Dicséri önmagát, vagy inkább elmondja létének történetét, azt, ahogy Isten létre hívta, és élteti. A bölcsesség a „Magasságbeli szentjei” előtt szólal meg – egyes szövegekben ez az égi sereget, az angyalokat és szellemeket jelenti, másutt a megdicsőültek, az üdvözültek sokaságát. A „népe körében”, a „választottak sokasága” kitételek azonban a földi imádkozókat, az Izraelhez tartozókat is jelölhetik. A bölcsesség dicsérete itt Izrael imádságos közegében szólal meg, és ebben a hívő körben talál válaszra is: „áldják őt az áldottak között”.

A himnusz gondolati íve a teremtés idejétől kezdődik, és Mózes törvényéig vezet: a zsidó hagyományban a bölcsesség megtestesülése nem más, mint a törvény. Ebből a gondolatmenetből azt a szakaszt halljuk olvasmányként, amely a bölcsesség Izraelbe költözését beszéli el. A „mindenség Teremtője” ezt a parancsot adja a bölcsességnek: „A sátradat Jákobban üsd fel, örökrészed Izraelben legyen…” Valamivel később ismét a sátorra tesz utalást: „Szolgáltam előtte sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet.” A szent sátrat Mózes építette a pusztai vándorlás idején, mint a szövetség ládájának első lakóhelyét, egyben Izrael első templomát, amelyben az Úr vele tartott. A sátor eredetileg a pusztában vándorló nép életformájára emlékeztet, Izrael vándor őseire, és arra, ahogy Izrael Istene társul szegődött erre az útra. Isten hűsége folytán ez az örökös vándorlás éppen a megbízhatóságnak, a hűségnek, a vándorlásban is otthonosságnak lett jelképe. S ahogy Isten Jeruzsálem ősi szentélyét, másik nevén Siont választotta lakóhelyéül, úgy most a bölcsesség is a vándorló, majd a vándorlás után templomot építő nép körében lakik. A bölcsesség nem is mulasztja el, hogy Jeruzsálem és Sion jelentőségét kiemelje: „szeretett városnak” nevezi, innen uralkodik, egy olyan nép körében, amelyet Isten jelenléte „dicsőségessé” tesz.

A bölcsesség elsősorban engedelmes szolgaként jelenik meg a himnuszban. Szolgál Isten előtt a szent sátorban, mintha Mózes volna, uralma székhelyéül Siont választja, mint Dávid és a neki ígért utód. Ezek a sorok megerősítik a jeruzsálemi kultusz jelentőségét, mindazokat biztatják, akik egészen Jézus korárig oda jártak fel imádkozni és áldozatot bemutatni. Isten bölcsessége lakóhelyet vett Sion-Jeruzsálemben, vagyis nem hagyja magára sem a várost, sem az oda zarándokolókat. Isten bölcsessége engedelmes szolga, aki boldog, örömteli egységben van Urával és önmagával is. Ahogy az egészség jele, ha valaki helyes öntudattal él, hálás az eredetéért, a kapcsolataiért és a feladataiért, úgy él békében a „dicséretét zengő bölcsesség” Istennel és önmagával.

A bölcsesség párhuzama karácsony 2. vasárnapján nagyon is világos jelentést kap: az Ige, Isten Fia, akiben Isten a világot teremtette, és aki emberré lett, hogy Istent kinyilatkoztassa, „közöttünk lakott”, „közöttünk verte fel sátorát”. Izrael gyülekezetébe, a tulajdonába jött, s bár övéi nem fogadták be, azért megadta, hogy sokan befogadják, és fiak legyenek az egyszülött Fiúban. Ezt az igazságot ma is a hívő gyülekezet, az ünneplő közösség érti meg, ma is elsősorban a hívek küldetése, hogy a bölcsesség istendicséretéhez, a Fiú örök szeretetének vallomásához hozzá kapcsolódjanak szóval, énekkel, tettel és egész élettel.

A bölcsességet már nem a Törvényben sejtjük, hanem Jézus Krisztus eleven igazságában. Szükségünk van rá, hogy a világ sokféle valósága, megannyi csodája mögött ráismerjünk a Teremtőre, aki bölcsen kormányoz, aki megadja, hogy szeretetben lássuk életünk értelmét, ismerősként köszöntsük és szeressük őt magát teremtményeiben, felebarátainkban, önmagunkban is.

Martos Balázs atya elmélkedése Karácsony második vasárnapjára

Karácsony 2. vasárnapja A év

02 január 2020, 16:38