Keresés

Vatican News
2019.12.27 Dio, uomo, creazione 2019.12.27 Dio, uomo, creazione 

Nemzedékek szövetsége – Martos Balázs atya elmélkedése Szent Család vasárnapjára

Ha elképzelem Sirák fiát, a héberül író, de félig-meddig mégis csak görögül gondolkodó bölcset, aki nagyapjának mondásait szedte egybe, szakállas, idős, türelmes alak jelenik meg előttem. A mondatai biztató, sokat ígérő mondatok. Nem a parancs, még csak nem is a felszólítás hangnemében szólal meg, hanem bölcs tanácsokat ad, mint olyasvalaki, aki már sokat látott, aki valahogy előre látja, melyik út merre vezet.

Nagy szükség van a fiatalok vállalkozó kedvére, felfedező ötletességére, és igen fontos, hogy a felnőtt nemzedékek ki is tartsanak a megkezdett utakon, merjenek próbálkozni és próbák között is hűségesnek lenni – de milyen jó, hogy olykor van kire ráhagyatkozni, van kinek a nyugodt, kipróbált, kiérlelt tudására támaszkodni, hagyni, hogy támogasson és vigyen. Olvasmányunkban – Sirák fiának 3. fejezetéből – egyik ígéret a másikat követi. Amit Sirák fia ajánl, kincsgyűjtögetés, de nem mulandó tárgyak, hanem jó példa, jó szó, jó tettek formájában.

Mit kér Sirák fia? Először is egyfajta tiszteletet, amelyben szinte egybemosódik Isten és a szülők tekintélye. „Isten tekintélyt adott az apának a gyermekek előtt, és megszabta az anya jogát a gyermekekkel szemben.” – kezdi intéseit. Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, olyanná tette, hogy képes legyen szelíd és bölcs uralmat gyakorolni a világ és benne önmaga felett. Aki ilyen módon képes „uralkodni”, vagyis a rá bízott világnak, kicsinek és nagynak gondját viselni, annak szinte magától tekintélye lesz, azt mindenki elismeri. Sirák fia nem mondja, de talán érdemes hozzátennünk: a gyerekekben akkora vágy van a szeretetre, hogy ha apjuk és anyjuk velük van, ha elérhetőek és igyekeznek szeretni gyermekeiket, nemcsak felnéznek rájuk, hanem tényleg szeretni, gyermekmódra szinte imádni fogják őket. Isten jelenléte mindig életadó jelenlét. A kisgyermek – és persze a házastárs is – az élet forrását sejti meg abban, akitől életét kapta, illetve akivel osztozik az élet csodájában.

Tiszteld, becsüld meg, legyen rá gondod… Ilyeneket kér Sirák fia a gyermekektől. Ahogy mondatai kibomlanak, egyre inkább a felnőtt gyerekekhez fordul. A nemzedékeknek valamilyen formában mindig szövetséget kell kötniük egymással. Nem csak az öreg és bölcs Sirák fiát érdemes tisztelni, tanácsát kikérni. Amikor időseket vagy még haszontalan kicsiket tisztelünk és szeretünk úgy, ahogy az nekik igazán jó, valahogy éltetjük az élet egész titkát, amely minket is hordoz, amely a most egészségest és erőset is hordozza majd, ha élete hanyatlóban lesz.

Szerzőnk elsősorban az egymást követő nemzedékekre gondol, csak ritkán törődik a házastársak vagy a testvérek kapcsolatával. Sőt, ennek az élet- és tekintély láncolatnak hátterében Istent sejti, akire ugyanúgy tisztelettel és nagy-nagy bizalommal hagyatkozhatunk, mint szerető szüleinkre. Hogy a család az egyenlők közötti szövetségen alapul, azt itt legfeljebb az a kitétel igazolja, hogy aki apját tiszteli, ezzel anyját is felüdíti. Finom utalás: gyakran az anyák erősítgetik a családok szétcsúszó szeretetszálait.

Mit ígér Sirák fia? Különös módon először is engesztelést, vagyis a bűnök bocsánatát annak, aki tiszteli apját. Imáinak meghallgatását, gyermekeiben örömet, hosszú életet. Egyrészt a 4. parancsolathoz fűzött ígéret ismétléséről van szó. Másrészt itt is az élet titkában való osztozás képe sejlik fel: aki elismeri, hogy életét szüleitől kapta, közel marad az élet forrásához, ahhoz, ami életben is tart. Gyakorlatilag pedig jó példát ad saját gyermekeinek, hogy egyszer majd őt is ápolják, szeressék időskori gyengeségében. „Kincset gyűjt magának, aki megbecsüli anyját…” – modern szóval pozitív jogosultságot szerez. Szeretni tanul.

A szeretetben növekedni – nem ez minden közösség, így a család alapja is? Az az élet, amelyről Sirák fia beszél, meghallgatott imádságban, szeretetben, egymás iránti tiszteletben és gondoskodásban telik. Mi másra van szükségünk?

Szent Család vasárnapja, A év

27 december 2019, 16:57