Keresés

Vatican News
2019.11.19 cattedrale Urakami Immacolata Concezione di Nagasaki, The Immaculate Conception Cathedral (Urakami) of Nagasaki A Szeplőtelen fogantatás székesegyháza Nagaszakiban, a japán kereszténység központjában   (©leodaphne - stock.adobe.com)

A katolikus egyház története Japánban: Sok szenvedés után mára elismert kisebbség

Japán történetére rányomja bélyegét az évszázados tudatos elszigeteltség, aminek feladására Japánt 1859-ben kényszerítette az Egyesült Államok. A szigetország azonban hamar feltalálta magát, szédületes fejlődésnek indult, ami sajnos a huszadik század első felében a gyarmatosítás, majd a II. világháborúban vitt németbarát, nagyhatalmi torz politika révén anyagi, háborús és erkölcsi vesztessé is tette Japánt. Ám Nippon a két atombomba megpecsételte mélypontról is fel tudott állni és most az Egyesült Államok és Kína után a világ harmadik vezető hatalma. A kereszténység napjainkban egy modern, gazdag, de jórészt morális iránytű nélküli országban keresi a helyét és reálisan számol azzal, hogy bár oktató-nevelői és szociális segítségét elfogadják és megbecsülik, még mindig valamiképp „idegen testnek” tekintik.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán   

Tétova kezdés, ígéretes szárba szökkenés

Xavéri Szent Ferenc vitte elsőként Japánba Krisztus örömhírét 1549-ben, majd a jezsuitákat ferences, domonkos és ágostonrendi térítők követték. Sokféle nyelvi és inkulturációs nehézség ellenére sikerült egy kisebb, de felvirágzó keresztény közösséget teremteniük, mely a japán nyelven kifejezett krisztusi hit révén 30-40 év alatt már 300 ezer japán katolikus lelket számlált. Megszületett a Funay egyházmegye Nagaszaki központtal. Ezt az ígéretes szárba szökkenést törte meg brutálisan az 1597-ben kitört véres keresztényüldözés, melynek elrettentő nyitányaként hat ferencest, három jezsuitát és 17 japán hívőt feszítettek keresztre.

Brutális üldözés, rejtett keresztények, óvatos nyitás

A megrettent, de erős hitű japán keresztények egy része saját, rejtjeles nyelvezettel a külvilág elől eltitkolva valójában évszázadok alatt megőrizte a hitét. Ők a japán „kakure kirishitan, rejtett keresztények”, akik főként Nagaszaki környékén éltek tovább, páran egészen napjainkig menően. Enyhülés a „sziget megnyitása” után következett a 19. század második felében. 1862-ben avatták szentté a 26 japán vértanút, emlékükre templomot is építettek. 1871-ben bevezették a vallásszabadságot. 1927-ben szentelték fel az első japán származású püspököt, majd apró lépésekkel kiépültek az egyházkerületek és intézményrendszereik, mígnem 1966-ban felállt az apostoli nunciatúra is.

Kiépült intézményrendszer, diszkrét katolikus jelenlét

A katolikus egyház Japánban ma is diszkréten van jelen, mert nem múlt el nyomtalanul az az érzés, mely szerint a japánok a „saját kultúrájuktól idegennek tekintik a kereszténységet”. Éppen ezért főként a II. Vatikáni Zsinat után, II. János Pál pápa ösztönzésére is, újból és újból szembesülnek az inkulturáció kihívásaival, miként is lehetne az eredeti krisztusi tanítást nyelvben és liturgiában úgy kifejezni, hogy az érthető legyen, ne pedig idegen a japánok számára.

Mai kihívások: család, fiatalok, katolikus vendégmunkások   

A japán kereszténység másik sajátosság a sok vendégmunkás és migráns katolikus jelenléte. Az 536 ezer japán katolikus mellett napjainkban mintegy 600 ezer külföldi, zömmel vietnámi katolikus él az országban. Miközben számuk egyre növekszik, kapcsolatuk a helyi anyaközösségekkel sok megoldatlan problémát rejt. Az inkulturáció kérdése mellett a japán püspökök a családok egységét, a fiatalok jövőképét és a világi hívek szerepét tekintik a legfontosabb feladataiknak.                                                 

             

 

23 november 2019, 15:37