Keresés

Vatican News
2019.11.14 Meditazione di don Martos Balázs alla domenica 33 di TO Martos Balázs atya elmélkedése Malakiás próféta végítéletről szóló szavairól  

„Képek az ítéletről” címmel Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 33. vasárnapra

Olvasmány Malakiás próféta könyvéből (Mal 3,19-20a) „Az utolsó ítéletkor felkél az igazság napja: Isten megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. Íme, elérkezik az a nap, s izzó lesz, mint a kemence. Minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma: az a nap, amely elérkezik, lángra lobbantja őket – mondja a Seregek Ura –, úgy hogy sem gyökér, sem lombozat nem marad belőlük. Nektek pedig, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja, és sugarai üdvösséget árasztanak”.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Milyen lesz a végítélet? Beteljesedés lesz, vagy csak befejezés, vége mindennek? Milyen jövő vár ránk, világunkra, szeretteinkre, mindarra, aminek tudatában vagyunk? A jövő titka sokakat foglalkoztat. A keresztény hit meglehetős határozottsággal beszél a világ végéről, a végső ítéletről, Krisztus második eljöveteléről. Hitünknek ezek a kijelentései részben már az Ószövetség lapjain kibontakoznak. A próféták az Úr napjaként említik az ítélet napját. Ez eredetileg a zsidó nép akkori hűtlensége miatt fenyegető ítélet beteljesedésére utalt, de képei fokozatosan az idők végén megvalósuló ítélet eszközeivé váltak.

Vasárnap Malakiás prófétától hallunk néhány mondatot „arról a napról”. Kimondatlan marad, hogy az Úr napjáról, az ítélet napjáról van szó, mégis sejtjük. Leginkább abból, hogy elénk tárul a „gonosztevők” sorsa, illetve azoké, akik félik Isten nevét, vagyis magát Istent. A végítélet kettéosztja a világot, vagy pontosabban kinyilvánítja, hogy ki a gonosz és ki nem, és mindennek végleges következménye lesz. Ennek a szétválasztásnak és kinyilvánításnak jellemző eszköze a „kemence”, vagy másutt kohó, amelyben megvizsgálják és megtisztítják az aranyat meg az ezüstöt, s amelyben menthetetlenül megsemmisül mindaz, ami nem ilyen értékes. A tűz gyakran társul a végső ítélet képeihez, még az Újszövetségben is: Pál apostol is beszél az Úr napjáról, amely majd tűzzel nyilvánítja ki, kinek milyen volt a munkája, szalmából épített-e vagy értékes anyagból Krisztus szegletkövére (vö. 1Kor 3,16).

Malakiás szerint tűzben ég el a szalma, más fordításban a tarló vagy pelyva. A tűz után semmi sem marad a gonoszokból, „sem gyökér, sem lombozat”. Nem lesz tehát semmilyen maradékuk, sem a föld alatt, sem a föld felett, esélyük sem lesz az újrakezdésre, újjáéledésre. Ismerős metafora, szinte fel sem tűnik, hogy az emberek élő fához hasonlítanak, amelynek gyökere, ága van. A remélt gyümölcsök helyett lecsupaszított, sőt mindenesetül elpusztult erdőt képzelünk el.

Malakiás röviden, más jellegű, de szintén érzékletes képekkel beszél az igazak sorsáról. Ők azok, akik félik Isten nevét. Ez az Isten iránti tisztelet összefoglalása. Aki féli Istent, megtartja törvényeit, mint Jób, aki szenvedésében is megőrizte Istenbe vetett reményét. Aki féli Istent, Ábrahámhoz is hasonlít, aki szinte vak engedelmességben tanulta meg, hogy Istennek mindent odaadjon, és hogy Istentől jutalmul mindent reméljen. Isten neve Isten kinyilatkoztatott jelenlétének és hatalmának eszköze.

Érzékletes képet mondtam, mert a próféta így szól: „Nektek, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja, és sugarai üdvösséget árasztanak.” Felragyog a nap – a héber szöveg itt már nem egy másik napra, másik 24 órára gondol, hanem a ragyogó, éltető sugarú égitestre. Ennek a napnak a héber szöveg szerint nem is sugarai vannak, hanem szárnyai. Ősi mezopotámiai és egyiptomi tárgyakon, majd meg a Kr.e. I. évezredből való izraelita emlékeken is látjuk a szárnyas nap ábrázolását, mint az isteni hatalom és erő jelképét. Ez a szárnyas nap Isten üdvöt adó, szó szerint „gyógyító” erejét és jelenlétét jelképezi. Ha Isten másutt olyan, mint a fiókáit repülni tanító sasmadár (vö. MTörv 32,11), aki „szárnyával védve takargat” mindenféle rémséggel szemben (vö. Zsolt 91,4), most az igazak számára jelenik meg – minden pogány elképzelést magába olvasztva és felülmúlva – oltalmazó és gyógyító hatalommal, mint szárnyas nap.

Malakiás mondatait betűzve, képeit értegetve fájdalmas emlékek ébrednek bennem két világégésről, porrá égett városokról, kiszáradt mezőkről és porba dőlt reményekről. Szándékát mégis értem: megálljt parancsolni a gonosznak és figyelmeztetni, és bátorítást nyújtani az igazaknak. A képek valódi mondandójával egyet tudok érteni: csak az marad meg és az kap életet, aki és ami igazán értékes, ami Istentől jön, ami a szív igazsága.

Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 33. vasárnapra
14 november 2019, 20:19