Keresés

Funerali di Giovanni Paolo II Funerali di Giovanni Paolo II 

Két Károly liturgikus emlékezete – P. Vértesaljai László jegyzete

Mint madárszárnyak váltócsapásai, úgy fonódik össze két léleknek a sorsa, életükben és új életükben is: Szent II. János Pál pápáé és Boldog Károlyé. Ausztriai Károlyra október 21-én emlékezik az Anyaszentegyház, Karol Wojtyłára másnap, október 22-én, mely nap a lengyel pápa péteri szolgálatának kezdetét jelöli. Ősi hagyomány szerint a szentek emléknapját a dies natalis, mennyei születésnapjuk jelöli ki. Nem így a két Károly esetében.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Habsburg Károlyt, az utolsó magyar királyt Szent II. János Pál pápa 2004. október 3-án avatta boldoggá és liturgikus emléknapját október 21-ére helyezte. A boldog király ünnepét így nem halálának, hanem házasságkötésének évfordulóján üli meg az Egyház. Bizonyára a döntést alapvetően befolyásolta egy harmadik Károly, a pápa édesapjának a tisztelete Károly uralkodó iránt. Az idősebb Karol Wojtyła 1920-ban, harmadik gyermekük születésekor az Osztrák–Magyar Monarchia katonatisztje, aki mély tisztelettel szerette Károly uralkodó vallásos hitét és példamutató családi életét. Ezért keresztelteti a kisebbik fiát a Károly névre. Az „éjszaka sötétjében az ágya mellett rózsafüzért imádkozó apa” – amit az ő immár pápa fia később papi önéletrajzában szemérmesen megvall –, bizonyára mesélt az ő példaképéről a fiának, és így megtudhatta: Károly király szerelemből házasodott Zita hercegnővel. Az osztrák lelki élet Jasna Gorájában, Mariazellben kérte meg felesége kezét és mindketten a Szűzanyára bízták magukat. Jegygyűrűjükbe hitvallásként vésették: „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Szülője”. 1911. október 21-én keltek egybe és házasságukból nyolc gyermek született. Halálos ágyán a fiatal király utolsó vallomása hitvesének: „Végtelenül szeretlek”. Károly király először a családi élet és csak utána az államférfiak boldogja.

Beszédesek a számok Szent II. János Pál pápa 26 éves péteri szolgálatából: 482 szentet és 1341 boldogot iktatott az Istent dicsérők mennyei közösségébe. Ebből a valóságos „seregből”, 1823 új szentből és boldogból pontosan az utolsó a sorban Boldog Károly király. 2004. október 3-án vasárnap, éppen Szent Ferenc Tranzitusza napján az öt Isten Szolgája között utolsóként így emlékezett meg Károlyról, akit kicsi gyermekkora óta ismert: „A keresztény ember döntő feladata abban áll hogy keresse, felismerje és kövesse Isten akaratát. Ausztriai Károly elsődleges célkitűzése az életszentségre szóló hivatás követés volt, még politikai tevékenységében is”.

Amikor a boldogok és szentek almanachjába írt nevek sorát a Mennyei Atya házába hívó Hang felfüggesztette 2005. április másodikán, az Egyház tovább folytatta a kipontozott helyek betöltését és így adódott, hogy XVI. Benedek pápa 2011. május elsején boldoggá avatta II. János Pál pápát. És hogy milyen is volt az a találkozás a két Károly között, azt mi nem tudjuk. Talán a misztikus lelkek, köztük a költők tudják eldadogni, ahogy tette ezt Pilinszky János:

Milyen lesz az a visszaröpülés, 

amiről csak hasonlatok beszélnek,

olyanfélék, hogy oltár, szentély,

kézfogás, visszatérés, ölelés,

fűben, fák alatt megterített asztal,

hol nincs első és nincs utolsó vendég,

Végül is milyen lesz, milyen lesz

e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,

visszahullás a fókusz lángoló

közös fészkébe? - nem tudom,

és mégis, hogyha valamit tudok,

hát ezt tudom, e forró folyosót,

e nyílegyenes labirintust, melyben

mind tömöttebb és mind tömöttebb

és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.  

21 október 2019, 13:06