Cerca

Vatican News
2018.11.15 Bled, autunno, creato, natura, chiesa, lago, colori Természet  (© Vatican News)

Isten akaratát fölismerni - Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 23. vasárnapra

„Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr?” Ezzel a kérdéssel kezdődik vasárnapi olvasmányunk, a Bölcsesség könyvének 9. fejezetéből.

A kérdéspár kétfelől közelít Isten gondolatainak kifürkészhetetlen igazságához: Isten akaratát a saját életünkre vonatkoztatva szeretnénk fölismerni, szeretnénk úgy dönteni, ahogy az Istennek tetszik, ahogy az a terveivel összhangban van. Ez a másik fél gondolat: Isten terveinek elgondolása, a nagy egész belátása, a sok lehetséges és tényleges helyzet alapján egyetlen kép alkotása.

Ki képes minderre? Szövegünk válasza egyértelmű: akit Isten bölcsessége, szent lelke vezérel. Isten bölcsességet ajándékoz, mondja a Bölcsesség könyvének szerzője, elküldi a magasból szent lelkét. Az emberek így tanulhatták meg, hogy mi kedves Isten szemében, sőt csak így, „a bölcsesség által menekültek meg”. Szakaszunkat érdemes a könyv összefüggésében is elhelyezni. A 9. fejezetben Salamon király imádkozik, bölcsességet kér. Salamon akkor is a bölcsességet kérte ajándékul Istentől, amikor királlyá lett (vö. 1Kir 3,5-15). A Bölcsesség könyve valószínűleg erre a hagyományra épít, elmélyíti Salamon akkori imáját. Szakaszunkat aztán a bibliai elbeszélések többi hősének példája követi. A könyv rajtuk keresztül is arról beszél, hogy Isten bölcsessége vezette őket, Istennek köszönhették sikereiket.

A Bölcsesség könyvének szerzője nemcsak felidézni akarja a régmúlt alakjait, nemcsak történetet mesél, hanem az emberi életről tanít saját korában és a mi korunkban is. Hogyan látja a világot? Abból indul ki, hogy a világ Isten nélkül érthetetlen. Istennek személyes terve van a világgal, amely az emberek szándékaihoz képest sokkal szilárdabb, sokkal megbízhatóbb, ugyanakkor elrejtett, magasztos létrendbe tartozik. Az ember magától nem tud Isten felé lépni, saját korlátai sokkal súlyosabbak annál, hogy ezt megtehetné. A könyv szerzőjét talán Platón gondolatai is befolyásolták, amikor a „romlandó testet” a lelket gátló tényezőként fogta fel, „földi sátornak”, vagyis a lélek átmeneti lakóhelyének tekintette. A tapasztalat, amelyet így értelmez, mindenesetre érthető: az emberi megismerés korlátozott, az ember minden tervező, felfedező, elméletalkotó okossága és ügyessége ellenére sokszor szembesül értelmének és akaratának korlátaival. A kép, amelyet a Bölcsesség könyvének szerzője az emberről fest, valószerű és eleven: „a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok.” Az emberi akarat és értelem összefügg egymással, s nem egyszer megtapasztaljuk, hogy bár felismerjük a jót, nemigen akarjuk, vagy éppen vágyunk valami jóra, de nem értjük, nem látjuk pontosan, mi az.

A szerző nem pesszimizmusra serkent, nem is valami furcsa rezignációra az ember lehetőségeit illetően. Eltanulhatjuk tőle, hogy lássuk be a határainkat. Ez a hozzáállás jó esetben megnyit embertársaink felé is. Az a különleges technikai fejlődés, amelynek manapság tanúi vagyunk, nem utolsó sorban a megosztott tudásnak köszönhető. Szép a fejlődés, de az ember még ennél is többet, az akarat és ismeret, a szeretet és odaadás egységét keresi a leginkább. Ezt, a szabadság és odaadás csodáját mesterséges intelligenciában, a legnagyszerűbb együttműködés által létrehozott technológiában sem találhatja meg. Ami a megszólító és elfogadó szeretet az emberek között, az Isten kezdeményező szeretete, bölcsessége, amelyet a felé megnyíló embernek feltár. Hogy az ember megnyílik Isten akaratára, nem természetes. Isten azonban megnyílik a hozzá fohászkodó ember számára, hívja és segíti őt, ahogy arról a Bölcsesség könyve is tanúskodik.

Szakaszunk távolról az evangélium hallgatására készít, ahol Jézus egyfajta megfontolásra hív. Gondold meg, hogy nem vagyonod vagy sajátos értékeid visznek közelebb Istenhez. S amíg ezen töprengsz, meglátogat Isten, és segít, hogy tisztábban lásd életed igazságát.

Évközi 23. vasárnap, C év

Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 23. vasárnapra
05 szeptember 2019, 19:00