Cerca

Vatican News
2018-02-07 comunita sant egidio Történelmi megyezés a mozambiki politikai felek között  

Mozambik története: véres polgárháború után, egymillió áldozattal

Ferenc pápa 31. apostoli útjának első állomása Mozambik, mely Dél-Afrika India-óceániai partján fekvő állam. Területe nagyjából 800 ezer négyzetkilométer, majdnem tízszer nagyobb Magyarországnál, míg lakossága már meghaladta a 30 milliót. Fővárosa a bő egymillió lakosú Maputo, Mozambik legdélibb, tengerparti sarkában. Az országban jellemzően trópusi éghajlat uralkodik. Két évszak, a száraz és az esős évszak váltja egymást. Az esős évszak november és április között, a száraz évszak május és október között van. A mostani pápalátogatás tehát a száraz időszakba esik. A hőmérséklet egész évben 25-30 °C között változik.

P. Vértesaljai László SJ - Vatikán

Mozambik őslakói a busmanok voltak, majd őket nagyjából 2 évezrede az észak felől érkező bantu nyelvű népek a kontinens déli felébe szorították. A mozambiki partvidéken a 10. században mohamedán arabok telepedtek le, akik arannyal, elefántcsonttal és rabszolgákkal kereskedtek. Az ország belsejében a 15. században az aranybányákkal rendelkező, gazdag Monomopata (Zimbabwe) bantu birodalom állt fenn.

Portugál felfedező, portugál érdekeltség

Ezt az országot fedezte fel Európa, pontosabban Portugália számára 1498-ban Vasco da Gama. A portugál uralom lassan terjeszkedett nyugat felé. Aranyat és rabszolgát kutató kereskedők és kalandorok nagy fokú autonómiát élveztek a portugál központi hatalommal szemben. A 20. század elejére Mozambik igazgatása brit tőkével működő nagy magántársaságok kezébe került. Az első világháború alatt 1917-ben Németország foglalta el az országot, de 1919-ben újból Portugália gyarmata lett, ami 1951-ben Portugália tengerentúli tartományává vált, majd 1973-ban portugál-mozambiki átmeneti kormány alakult.

Fél évszázados belháborús küzdelmek 

Mozambik 1975. június 25-én nyerte el függetlenségét, mintegy tíz éves hosszú harc után, melyet a Mozambiki Felszabadítási Front, a Fremlino folytatott, természetesen marxista-leninista ideológiával és a Szovjetunió támogatásával. Az új független mozambiki állam nyíltan a szocialista tábor részét alkotta, mely kiváltotta főként Dél-Afrika, a szomszédos akkori Rodézia (ma Zimbabwe) és az Egyesült Államok szembenállását és létrehozta a Renamót, a Mozambiki Nemzeti Ellenállást. A függetlenség óta eltelt 47 évet, közel fél évszázadot valójában benső pártharcok sora, némelykor  nyílt polgárháború jellemezte, melynek drámai következménye lett a több mint egymillió halott és a 3-4 millió mozambiki benső menekült, aki saját hazájában lett földönfutóvá.

Parlamenti demokrácia, baloldali győzelemsorozat

A szocialista és a nemzeti erők közötti fegyveres konfliktus 1992. október 4-én, éppen Szent Ferenc emléknapján Rómában – olasz közvetítéssel – a szembeálló felek békemegegyezéséhez vezetett, melyben vezető szerepet játszott a római Szent Egyed közösség. A 27 hónapos türelmes tárgyalások nyomán szentesített békeegyezményt követően elindult az országban a demokratizálódási folyamat. Ennek eredményeként 1994-ben ENSZ megfigyelők jelenlétében demokratikus, többpárti parlamenti választásokat tartottak, melyet újból a Fremlino baloldali párt nyert meg. 2004-ben új alkotmányt szerkesztettek és a hatalmat továbbra is a Fremlino gyakorolta. A viszonylag békésebb időszak után 2009-ben ismét viszálykodás tört ki, mert a parlamenti választást újból a Fremlino nyerte meg. Több éven át ismét véres harcok dúltak, mígnem a közeli, 2014-es választásokat a Fremlino színeiben induló Filipe Nyusi jelölt nyerte meg, aki jelenleg is az ország államelnöke.

Újabb történelmi megállapodás

Ez év során, 2019 augusztus elsején újabb történelmi megállapodás született a szembenálló felek között: Filipe Nyusi elnök a Fremlino és Ossufo Momade, a nemzeti Renamo nevében újabb történelmi békemegállapodást írt alá, mely kilátásba helyezi több mint ötezer harcos lefegyverezését, továbbá újabb politikai választásokat írtak ki október 15-re. Ferenc pápa látogatására ebben a légkörben kerül tehát sor.        

Északi iszlamista fenyegetés

Miközben Mozambik szembenálló politikai felei egymás ellen küzdöttek, az ország északi részében működő Shababs radikális iszlamista szervezet főként Cabo Delgado tartományban terrorakciói révén megfélemlítette a lakosságot és sokakat az iszlám vallás felvételére kényszerített. Ennek látható nyoma az iszlám térnyerése az országban, mely a korábbi 18 százalékos jelenlétről 20 százalékra gyarapodott.

Természeti erőforrások és újragyarmatosítás 

Mozambik a béke és a gazdaság liberalizálása miatt jelentős gazdasági eredményeket ért el, amivel kiérdemelte az „afrikai főnix” megtisztelő nevet. A szén, földgáz és kőolaj készletekben gazdag ország másik kiváló természeti kincse az arany és a gyémánt. Ez a jelentős természeti erőforrás új politikai erők érdeklődést váltotta ki. Amíg az egykori, hagyományosan gyarmattartó országok, Portugália, Spanyolország, Anglia és Franciaország háttérbe szorultak, addig mostanra Kína, India, Brazília, Tájföld és Malajzia mutatnak nemcsak nagy gazdasági érdeklődést, hanem óriási összegű befektetésekkel szállnak be az afrikai lehetőségekbe. Mozambik gazdasági sikerei azonban az úgynevezett baloldali kormány uralma ellenére nem érinti a tömegeket, melynek orvosi ellátása vérszegény, beiskolázottsága magas analfabetizmussal néz szembe. Fenyegető veszély az AIDS fertőzés, ráadásul ebben az évben két ciklon (Idai és a Kenneth) is óriási károkat okozott, többek között 600 személy halálát követelte. A nemzetközi sajtó azonban figyelmét sokkal inkább a floridai Dorian hurrikánra tartogatja.

                                   

04 szeptember 2019, 18:15