Cerca

Vatican News
2019.08.15 bambino, tramonto, aquilone Szabadság 

Hogy szabaddá tegyen az igazság… - Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 20. vasárnapra

Jeremiás könyve nemcsak mondásokat, hanem a próféta életével kapcsolatos elbeszéléseket is tartalmaz.

A próféta hányattatásain keresztül valójában Júda és Jeruzsálem drámai pusztulását kísérjük figyelemmel: hogyan váltják egymást a trónon Józija fiai, míg végül Cidkija idején eljön Babilon királya, Nabukadnezár, és elfoglalja Jeruzsálemet, lerombolja a szentélyt, a királyt és népét pedig fogságba hurcolja. Jeremiás az ostrom idején újra meg újra arról akarja meggyőzni a királyt és környezetét, hogy ne álljanak ellen a babiloni uralkodónak: ha nyugton maradnak, megmenekülnek ők is, a templom is. Erre árulással vádolják. Sorsában a keresztény hagyomány nemcsak a zsidó nép megpróbáltatásainak tükrét látja, hanem Jézus előképét is. Ahogy elfogatása után Jézust egyik ítélőszéktől a másikhoz küldik, s ahogy szelíd, de bátor kiállása kapcsán megnyilvánul, mi lakik az emberben, úgy csapnak össze Jeremiás körül az indulatok, míg végleg el nem sodorják őt és a város lakóit.

Vasárnapi olvasmányunkban ennek a drámának egy részletét halljuk. A történet két, egymással ellentétes cselekvéssorból áll: vezető emberek szavára a király beleegyezik, hogy Jeremiást egy ciszternába vessék, és ott meghaljon, majd egy idegen királyi tisztviselő közbenjárására a király mégis elrendeli, hogy szabadítsák ki a prófétát. A két szervezkedés eredője ennyi: Jeremiás most még életben marad. Még egy esélyt kap, és ő nem tágít a rá bízott üzenettől. Ezekben a jelenetekben meg sem szólal, csak sejtjük halálfélelmét, gyötrődését. Ahogy Józsefet ciszternába dobták a testvérei, úgy kerül a sáros mélységbe.

A főemberek látszólag Jeruzsálem javát akarják. Azzal érvelnek, hogy a próféta szava, amely megadásra szólít fel Nabukadnezárral szemben, „szántszándékkal megbénítja a városban maradt harcosok kezét”. Jeremiásnak tulajdonítanak gonosz szándékot: „a népnek nem a javát keresi, hanem inkább a romlását.” Vannak helyzetek, amelyekben nem könnyű pontosan ítélni. Akár érdemes is vitatkozni azon, hogy meddig van értelme kitartani, a látszólag lehetetlent is megpróbálni. Gonosz szándékot tulajdonítani Jeremiásnak, gonosz „embernek” tartani őt, és nem látni benne az Isten küldöttét, egyértelműen rossz döntés, gonosz döntés a főemberek részéről.

A másik oldalon egy idegen tisztviselő. Kusita, vagyis a Nílus folyásának felső vidékéről származik. A neve Ebed-Melech, ami azt jelenti, a király szolgája. Ő nem az ostromlott város helyzetéről, az ellenállás lehetőségéről beszél, hanem egyszerűen Jeremiás és a főemberek konfliktusát látja, és Jeremiás életét akarja megóvni. A felolvasott szakaszban nem szerepel, csak a (38.) fejezet következő verseiből tudjuk meg, milyen gonddal szervezi meg Jeremiás kimentését: a legyöngült foglyot hónalja alá tett ruhákkal védi a kötél szorítása ellen, amíg a felszínre húzzák.

A főemberek és a tisztviselő, az erő és ellenerő között ingadozva, szinte saját akarat nélkül hajladozva a királyt látjuk, Cidkiját. Többször kérte már Jeremiás tanácsát, jól kell ismernie igaz szándékát, isteni küldetését. A „király szolgája”, Ebed-Melech talán a király jobbik énje is, jóra vágyó, igazságot kereső, ámde gyönge énje, tehetetlen, gyönge szíve, amellyel előbb ennek, aztán annak az oldalnak enged. „A kezetekben van” – mondja a főembereknek, s ezzel bíróként ítélkezik, kiszolgáltatja, halálra adja Jeremiást. Aztán mégis felébred: „Végy magad mellé harminc embert, és húzd ki Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna.” A próféta kiszolgáltatott, de tudja mit akar. A király látszólag hatalmas, de nem képes dönteni, nem képes az igazságot képviselni.

Amíg Jeremiásra, Cidkijára, Ebed-Melechre, bibliai Józsefekre, idegenekre és szamaritánusokra gondolok, ma élő főemberek, mindenütt gonoszt sejtők, megbélyegzők, és ma élő irgalmasok, bátrak és tetterősek jutnak eszembe. És a kérés, hogy engem is szabaddá tegyen az igazság, szívben, szóban és tettben.

Évközi 20. vasárnap, C év

Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 20. vasárnapra
16 augusztus 2019, 16:48