Forró gondolatok Havas Boldogasszony ünnepére – P. Vértesaljai László jegyzete
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Bizonyára ilyen meleg lehetett Libériusz pápa idején 350 tájt, amikor a hagyomány szerint álmot látott, éppen augusztus 5-én. Álmában hófoltok jelölték ki annak a templomnak az alapfalait, melyet Szűz Mária tiszteletére kellett építenie. Állott ekkor már a lateráni székesegyház, felhúzták a Szent Pál és Szent Pál bazilikák falait, a Via Appia mentén zarándokok látogatták Szent Sebestyén mártír templomát, de Jézus Anyjának tiszteletére nem készült még Istenháza. Az álomlátás másnapján kora hajnalban a derék Libériusz pápa felkaptatott az Esquilinusz domb, Róma hét halma egyikének a tetejére, és a mennyből jött hóhullás nyomait megjelölte, majd oda építtetett egy szerényebb méretű templomot. Nyolcvan évvel később Efezusban Szűz Máriát a zsinati atyák Thetokosz, Istenszülő névvel illették. A cím nem pukedlis kedveskedés az Anya előtt, hanem létfontosságú teológiai kérdés. Mária gyermeke, foganásától és születésétől fogva Isten Fia. Nem úgy lesz Isten fiává a keresztség által, ahogy Áriusz tévesen tanította, hanem Isten örök Logoszaként lép be Mária igenjére a názáreti lány testébe. Az evangéliumok tanúsága szerint ezért imádják angyalok a mennyből, és térdelnek eléje imádó hódolattal egyszerű pásztorok és királyi bölcsek. Ezért van otthon minden elfogódottság nélkül tizenkét évesen a jeruzsálemi templomban, miként a názáreti házban. Mert valóságos Isten és valóságos ember.
A népvándorlás korának zűrzavarában a barbár keleti és nyugati gótok, az Észak-Afrikába került germán vandálok, majd éppen a Pannóniában állomásozó longobárdok veszik fel Áriusz hitét és amikor 476-ban ellobban a nyugat-római császárság lángja, ők lépnek színre és három századon át lesznek a nagy migráció zűrzavarában óriási kihívás mind Róma, mind Bizánc számára. Az igaz-hit lángját Szűz Mária vigyázza a méhében hordott, majd a karján tartott gyermekkel. Amikor III. Szixtusz pápa 432-ben megépíti az új bazilikát e régi, libériánus féle templom fölé, akkor a falakat mozaikkal borítja. Ebből épen megmaradt majd 1600 év messzeségéből a diadalívet díszítő mozaik, aminek elég csak egy jelenetét felidézni a baloldali mező második sorából. Az angyali üdvözlet képsora alatt a Kicsi Gyermek Jézus egy óriási, drágakövekkel ékített trónon ül. Fölötte angyalok imádják, mellette ül Mária, bíborruhában a Gyermek, aranyruhában az Egyház Anyjaként. A méretek beszélnek: egy csöpp gyermek egy hatalmas trónuson! Jelentése: akármennyire is kicsi, ám mégis Isten Hatalmas Fia. Pál szavai szerint nevének hallatára minden térdnek meg kell hajolnia mennyben, földön és alvilágban és minden nyelvnek hirdetnie kell, hogy ez a Jézus Krisztus a Küriosz, a Dominusz-Úr.
A templom nem székesegyház, nem is mártír bazilika, ezért is kerülhetett a Város falain belülre, hogy az Anya ott lehessen az övéivel, Róma lakosaival. A 6. századból eredő ősi kép a vonásait is őrzi: Ő a Salus Populi Romani, Róma Népének Üdvössége.
Ha nincs is püspöki katedrája és ha nincs is vértanú sír benne, azért büszkén hordozza a főoltár „méhe” az a jászoldarabot, amit a hagyomány szerint Betlehemből hoztak ide, mint Jézus egykori bölcsőjét. A Santa Maria Maggiore bazilika ezért egy kicsi kis Betlehem Rómában. És most Szent Ignácra gondolok, rendünk alapítójára, akinek föltett szándéka volt, hogy rendalapító társaival együtt a Szentföldön telepedik le és ott szolgálnak az Úr mind nagyobb dicsőségére. Ám hiába is szentelték pappá 1537-ben Velencében, a törökökkel kiújult háború miatt eredeti terve meghiúsult és ezért Rómába zarándokolt. Első miséjét sem kapkodta el, hanem egy évet várt rá, mígnem 1538 Karácsonyán, a Santa Maria Maggiore bazilika szentségi kápolnája kriptájában őrzött betlehemi jászol előtt mutatta be első szentmiseáldozatát. Arnolfo di Cambio, az 1300-as első szentév nagy szobrászmestere készítette el a kereszténység első betlehemi szobor-együttesét Szent Ferenc grecciói látomása nyomán, a kis Jézus pedig abban a bölcsőben nyugodott, melybe a Theotokosz édesanyja az Isten Fiát beléhelyezte. Szent Ignác mégiscsak eljutott álmai földjére, Betlehembe! A napi szentmise bevezető könyörgés így esdekel: Urunk, Istenünk, bocsásd meg irgalmasan vétkeinket, hogy akik saját érdemeinkkel nem dicsekedhetünk, Fiad Szülőanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának közbenjárására üdvözüljünk.
