Az algériai trappista szerzetesek vértanúsága – kerekasztal a Rimini Meetingen

Varga János atya - Rimini

Köszöntöm a Vatikáni Rádió kedves hallgatóit Riminiből, a Meetingről!

Az utolsó előtti nap, a péntek beszámolójával jelentkezem.

Az előadások mellett nagy érdeklődésre tartanak számot a kiállítások is, amelyeket szakszerű vezetéssel is meg lehet nézni. Az idei nagy tárlat a 800 évvel ezelőtti történelmi esemény, Szent Ferenc és a szultán találkozását, annak hátterét és részleteit ismerteti meg a látogatókkal. Az Ajtó nyílt az égen című tárlat a monrealei székesegyházat mutatja be, illetve annak kapcsán a kultúra és a hit, mint egyéni és közösségi tapasztalat kapcsolatát. A katedrális hatalmas üvegablakát restauráló művész meghatottan meséli: „a Pantokrátor Krisztus ölelése visszahozta a hitemet”.

Népszerű az Etty Hillesum-ról szóló kiállítás is: „Az ég él bennem” címmel, az 1943. november 30-án, 29 évesen Auschwitzban megölt hitét korábban nem gyakorló holland zsidó lány életéről, aki amikor tehette volna, nem menekült el, hanem engedte, hogy gyűjtőtáborba hurcolják, vállalni akarta népe sorsát, hogy enyhítse a kétségbeesett emberek fájdalmát. Alakja az eltörölhetetlen vallásos érzék mellett Istenre találásról, lelki elmélyülésről, áldozatkész szeretetről, Istenbe vetett bizalomról tesz tanúságot a ma emberének is.

A Václav Havelnek emléket állító A hatalomnélküliek hatalma kiállításon túl születése századik évfordulóján a Meeting korábbi rendszeres látogatójának, előadójának Giulio Andreottinak is emléket állít: Egy élet képei 1919-2019. Továbbá ízelítőt kapunk Tony Vaccaro, olasz származású amerikai fotóművész életművéből az „Az emberség fotósa” címmel. A központi aulában kapott helyett a Don Giancarlo Ugolini életét bemutató tárlat. Rimini 10 éve elhunyt plébánosa, a Meetinget kezdetétől tevékenyen támogatta, Don Giussani követője, karizmájának továbbadója és az emberi szabadság szenvedélyes tisztelője, a Comunione e Liberazione (CL) meghatározó alakja volt.

További kiállítások: Now, azaz most – Amikor egy művészeti alkotás születik; Takashi Paolo Nagai - Híradás Nagasakiból; Az ég Kibera fölött - Dante Isteni színjátékának előadásáról Nairobi nyomornegyedének gyermekeivel; Az együttérzés, amely egyesít minket – írd le a nevedet arabul…; Az ember munkában, az alkotás nagyszerűsége; Mit hoz magával egy menekült?; A vízen járni – Mária anya, Párizs mártírjának élete és tanúságtétele; Mi van az agyunkban? - Az emberi agy csodája.

A Meeting utolsó teljes napján többek között a következő témák szerepeltek: Az igazi forradalom a bizalom; A Pápa másik újságja; Tapasztalat és az emberi agy, Igaz vagy hamis - Információ az "álhírek" korában; A fenntarthatóság szíve; A csúcstechnológia jó oldala; Idegi implantátumok a Parkinson-kór gyógyításában; A lényeg láthatatlan? Hangok, alakok, formák Dante Purgatorium-ában.

A Demokrácia fordulóponton című előadáson elhangzott: „Van kapcsolat a demokrácia válsága és az oktatási kérdés között. Az utóbbi években megfigyelhető a tudás nemzedékek közötti átadásának megszakadása. Ez egy olyan jelenség, amelyet a hagyomány visszautasításával és a közösségi tudat elvesztésével lehet azonosítani. Az öntudatlan polgárok nem lehetnek a demokratikus folyamatok szereplői, ezért az oktatás válsága minden bizonnyal a demokratikus válság tényezője. Alapvető fontosságú a demokráciákban garantálni az erkölcsi tudatosság fejlődését. Az oktatás fogalmának nem szabad csak az iskolára korlátozódnia, hanem szélesebb körűnek kell lennie és arra törekednie, hogy minden polgárt támogasson abban, hogy elegendő készséggel rendelkezzék ahhoz, hogy kritikusan részt vegyen a demokratikus életben".

Délután a szabadság tanúságtételéről az egyik legmeghatározóbb előadást hallhatták a résztvevők: A szabadság megélni a hitet: barátság és vértanúság címmel.

Javier Prades Lopez, a Madridi San Damaso Egyetem rektora a Nemzetközi Teológiai Bizottság által 2019 áprilisában kiadott „A vallásszabadság mindenki javára” című dokumentum alapján beszélt a vallásszabadságról, mint ami elsősorban abból fakad, hogy hogyan éljük meg az emberségünket.

Majd Don Stefano Alberto felolvasta Christian de Chergé atya lelki végrendeletét, amelyet a halálos fenyegetések tudatában írt 1994-ben, két évvel azelőtt, hogy 6 szerzetestársával együtt meggyilkolták:

„Ha egy nap megtörténik velem (és ez akár ma is lehet), hogy a terrorizmus áldozatává váljak, amely most úgy tűnik, hogy az Algériában élő összes külföldit be akarja vonni, szeretném, hogy a közösségem, az egyházam, a családom emlékezzen arra, hogy életemet Istennek és ennek az országnak adtam.

Hogy elfogadják, hogy minden élet egyetlen Mestere nem nézheti közömbösen ezt a kegyetlen távozást. Hogy imádkozzanak értem: hogyan is lehetnék méltó egy ilyen áldozatra? Hogy tudják összekapcsolni ezt a halált sok más, ugyanolyan erőszakos halállal, amelyek a névtelenség közömbösségében maradtak. (…) Amikor eljön az idő, szeretném, ha megkapnám a világosság pillanatát, amely lehetővé tenné számomra Isten és embertestvéreim megbocsátását kérni, és ugyanakkor teljes szívből megbocsátani azoknak, akik bántottak.

Nem kívántam volna ilyen halált. Fontosnak tartom ezt kijelenteni. Hogyan örülhetnék annak a ténynek, hogy egy olyan népet, amelyet szeretek, válogatás nélkül vádolni fognak meggyilkolásom miatt. Túl drága ár lenne ez amit a "vértanúság kegyelmének" nevezhetünk azért, hogy egy algériait terheljen bárki legyen is ő. Különösen, ha azt állítja, hogy hűségesen cselekszik ahhoz, amit az iszlámnak tart.

Ezért az elveszített életért, amely teljesen az enyém és teljesen az övék, hálát adok Istennek, aki úgy tűnik nekem, ezért az örömért akarta azt, mindazon által és mindannak ellenére, ami történt.

Ebbe a köszönetbe, amelyben immár egész életem benne van, bizonyosan belefoglallak titeket, tegnapi és mai barátaimat, és önöket, itteni barátaimat, akiket anyám, apám, nővéreim és testvéreim mellé százszorosan kaptam az ígéretnek megfelelően!

És te is, bele vagy foglalva utolsó pillanatom barátja, aki nem tudod, mit teszel. Igen, neked is szeretném megköszönni, aki ezt a búcsúzást szándékosan előidézted. Hogy találkozzunk újra, a mennyben, mint boldog bűnösök, ha ez Istennek, mindkettőnk Atyjának tetszik. Ámen! Insa Allah.”

Thomas Georgeon trappista, az algériai vértanúk szentté avatási ügyének posztulátora elmondta: A hét tibhirine-i francia trappista szerzetes tudatosan vállalta, hogy helyben akar maradni, az itteni lakosok mellett, ami különösen a muszlim terrorizmus éveiben, rendkívül kockázatos volt.

Ennek előzménye, hogy Algéria függetlenné válása után a keresztények teljes kisebbségbe kerültek, ugyanakkor az iszlám fundamentalizmus felerősödött. Az Egyháznak semmi védelmezni valója nem maradt, mindenét elveszítette. Megtehették volna, hogy a külszolgálatban élő diplomaták egyházaként működjenek, de Duval bíboros 1968-ban meghirdette „algériai egyházzá kell lennünk a nép szolgálatában, a barátság tanúságtételével”.

A 19 vértanú életével megmutatta – hangsúlyozta Georgeon -, hogy egy közös élet nem utópia és a bizalmatlanság, az előítélet nem elkerülhetetlen. A vallások képesek együttműködni mindenki szolgálatában, a közjó és az egyének javának érdekében. Ennek a meggyőződésnek az ő esetükben semmi más oka nem volt, mint Krisztus keresztje. Jézus kitárt karja össze akarja kapcsolni azokat, akiket a bűn szétválaszt – mondta a trappista atya.

Claverie püspök annak idején így fogalmazott: „Mi a megfeszített Messiás miatt vagyunk itt, semmi más oka nincs. Itt vagyunk, mint egy beteg barát mellett, akinek fogjuk a kezét, letöröljük az izzadtságot a homlokáról. Itt maradunk Jézus mellett, Aki maga is szenved ettől az erőszaktól. Újra keresztre van feszítve és testben szenved, azon sok ezrek testében, akik ártatlanul szenvednek.

Zárszavában Don Javier kifejtette: A vallásszabadság elsősorban nem is jog, hanem egy jó, amit élni kell, felismerni a szabadság teljességét és aszerint élni. Összetéveszthetetlen és hatékony, ha egy jó tudatossága a tapasztalatból származik. Mert bizonyos magatartásformák csak akkor tudnak felfakadni, ha ez egy megélt tapasztalaton belül történik. Meglepetéssel állunk a szabadság ilyen teljessége előtt, ami Istenre utaló jel. De Chergé atya tanúságtétele alapján adódik a kérdés, hogyan lehetséges ekkora szabadság? Miért nem tértek vissza Franciaországba? Honnan az ő szabadságuk? Evvel megkezdődik egy folyamat, hogy másképpen lássunk. Talán még nincs meg bennünk ez a szabadság, nem érett. De elsődleges módja a teljes szabadság megtapasztalásának az, hogy felismered, amikor magad előtt látod. Kívánom, hogy e találkozó után legyünk éberebbek, emberileg érzékenyebbek, felismerni a szabadság teljességét, amely nem lehetséges a Misztérium nélkül. „Nevünk abból születik, amit nézünk.”

Varga Jánost hallották Riminiből. Dicsértessék a Jézus Krisztus!