Találkozás az élő Istennel - P. Szabó Ferenc sorozatának 3. része: Új evangelizálás: hirdetni az Örömhírt

P. Szabó Ferenc - Vatikán

Szent II. János Pál pápa az ezredfordulón új lendületet akart adni az evangelizálásnak Redemptoris missio k. körlevelével. Mint említettem első előadásomban, ezt az új evangelizálást sürgette XVI. Benedek és most Ferenc pápa, amikor programjának lényegét a „kilépő Egyház”, „missziós Egyház” kulcsszavával jelölte meg Evangelii gaudium k. programdokumentumával.

 Most, hogy már Közép-Európában szétfoszlott a politikai ateizmus, a ''tudományos materializmus" ideológiája, embertömegek űrt tapasztalnak életükben. Hódít a gyakorlati materializmus. Növekszik az agnosztikusok és a nem hívők száma. Sokan úgy élnek, „mintha Isten nem létezne.” De szerencsére vannak olyanok is, akik túllépnek az „egydimenziós ember” látkörén.  Most pár előadásban az útkeresőknek, az „ismeretlen istent” keresőknek (vö. Csel  17: Pál areopáguszi beszéde) szeretnék jelzéseket megfogalmazni hitünk fényében. Megjelölni a helyes utat, amely az igazságra és az életre: Jézus Krisztushoz vezet. Mert hisszük és örömmel hirdetjük, hogy Jézus Krisztuson kívül nincs más, aki az üdvösségre vezethetné az embereket.

Tolerancia és nyitottság más vallások és világnézetek felé

A zsinat nyomán és Ferenc pápa számos megnyilatkozása értelmében a széleskörű párbeszédet kell folytatnunk, határozottan megvallva hitünket, de közben tanulni is más egyházaktól, világvallásoktól.

 A vallási tolerancia és a más hitek, világnézetek felé való nyitottság nagy érték és erény. Ezt valljuk a II. vatikáni zsinat tanításával, de ez nem jelenthet vallási relativizmust és közömbösséget. (Ezt Ratzinger pápa gyakran hangsúlyozta.) A katolikus vallja, hogy egyedül Jézusban van az üdvösség, és hogy normális körülmények között ez az üdvösség az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházban valósul meg, amely rendelkezik a Krisztustól kapott ismertetőjegyek összességével. Ugyanakkor már módosult az „Extra Ecclesiam nulla salus” patrisztikus elv beszűkített értelmezése.

A II. Vatikáni  zsinattal azt is valljuk, hogy ha valaki saját hibáján kívül nem hallotta az evangéliumot, és ha nem is tagja a látható Egyháznak, de lelkiismeretét követve keresi az igazságot – mindig készen arra, hogy azt elfogadja, mihelyt felismerte –, az elnyeri az üdvösséget, mivel Isten minden embert meghív az  üdvösségre (Ef 1; 1Tim 2,4; Tit 2, 11)[1]

Még optimistább, örömre hangolóbb a zsinati tanításban a Gudium et spes  22. pontja. Pár kijelentését idézem: "Mivel Krisztus mindenkiért meghalt, és mivel az embernek valóban csak egy hivatása van, mégpedig az isteni, vallanunk kell: a Szentlélek mindenkinek módot ad arra – Isten tudja, miképpen –, hogy a Húsvét titkában részesedjék." Mert – hangsúlyozza a zsinat – minden jó szándékú ember szívében "láthatatlan módon működik a kegyelem". [2]

Hirdetni az Örömhírt

  II. János Pál pápasága utolsó évtizedében Európa újraevangelizálását sürgette, szervezte.[3] Az egyes földrészekkel foglalkozó különleges szinódusok célja a 2000. év nagy jubileumának előkészítése, illetve az új evangelizálás fellendítése volt. Európa számára 1991-ben már rendeztek egy különleges szinódust. De nyolc év alatt jelentősen megváltozott Európa szellemi, egyházi helyzete, ezért II. János Pál szükségesnek tartotta újabb szinódus összehívását. 1997 júniusában mondta gnieznói homíliájában: „A (berlini) fal leomlása után, e látható fal után nemde felfedeztünk egy másik, láthatatlan falat, amely megosztja földrészünket – az emberi szíveket megosztó falat? Ezt a falat félelem és agresszivitás, az emberek különböző eredetével, különböző bőrszínével, különböző vallási hitével szembeni meg nem értés alkotja; ezt a falat a politikai és gazdasági üldözés, az emberi élet értékei, minden ember méltósága iránti érzék eltompulása emeli. Az utóbbi időkben kétségtelen sikereket értünk el gazdasági, politikai és szociális téren; ennek ellenére nem kendőzhetjük el e fal létezését. Árnyéka kiterjed egész Európára. Az európai földrész igazi egységének megvalósulása még távoli cél.”

A lengyel pápa számtalan alkalommal szólt Európa közös keresztény gyökereiről – amelyeknek felélesztése az óhajtott egység egyik alapvető követelménye. A katolikus egyház – az egyes helyi egyházakkal – felméri, milyen történelmi kihívást jelent küldetése szempontjából az új európai helyzet. Világos mindenki számára, hogy a visszanyert politikai szabadság, a demokratikus fejlődés elindulása etikai problémákat is magával von: erkölcsi megújulásra is szükség van amellett, hogy pl. a jólétet biztosítandó gazdasági fejlődés érdekében az európai Közös Piacba bekapcsolódunk.

 Ferenc pápa ugyanezt hirdeti Az Evangélium öröme k. programdokumentumában (EG 14-15), amikor az Egyház missziós átalakítását sürgeti: a „kilépő Egyház”, „missziós Egyház” eszményét mutatja be.  Már Bergoglio bíboros a konklávéra készülő bíborosok tanácskozásán ezt hangoztatta: Az evangelizálás adja meg az Egyház létezésének okát, értelmét. Idézte VI. Pál Evangelii nuntiandi k. buzdítását: „Őrizzük meg az édes örömet, hogy továbbadjuk az Evangéliumot!”  Az EG 23. pontjában pedig így határozza meg az Egyház kommúnióját: „Az Egyház Jézussal való bensőséges kapcsolata az útitársak kapcsolata, és e közösség, ’lényegében mint missziós közösség mutatkozik meg’ (II. János Pál, Christifideles laici, 451). A Mester példáját hűségesen követve életszerű, hogy az Egyház ma kilépjen hirdetni az evangéliumot mindenkinek, mindenütt, minden alkalommal, halogatás nélkül. Az evangélium öröme az egész népé, senki nem zárható ki belőle. Ezt hirdeti az angyal a betlehemi pásztoroknak (Lk 2, 10; vö. Jel 14, 6)”.

[1] Lumen gentium 16.

[2] Hosszabb elemzése „Krisztus és a nem keresztény vallások” c. tanulmányomba. in Világító eemberek – időszerű művek,  Bp. 2018, 203-226.

[3] Lásd Ecclesia in Europa, II. János Pál buzdítása, magyarul: SZIT, Bp., 2003.