Cerca

Vatican News
RELIGION-EASTER/HOLY THURSDAY Ünnepi latin szertartás a Szent Sír bazilikában  

Húsvéti vigília a jeruzsálemi Szent Sír bazilikában: A halált őrző Sírból Élet fakad

A halott testet őrző sírból lépett ki a Feltámadott A kereszténység bölcsője a jeruzsálemi Szent Sír bazilika, mely Urunk Jézus Krisztus megfeszítésének, halálának a helyszínét, valamint a közeli sírboltot foglalja magába. Ebből a sziklasírból támadt fel harmadnapra saját szavai nyomán és az Írások szerint. A Szent Sír bazilika „Ecclesia Sancti Sepulchri” néven lett ismertté a nyugati kereszténységben, ám az ortodox keresztények a húsvéti misztérium másik oldalát tekintik névadónak és beszélnek a Feltámadás templomáról, görögül Anasztaszísz-ról. A valóság együtt teljes, mert a halott testet őrző sírból lépett ki a Feltámadott.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Az egész kereszténység legszentebb helye

A „Szent Sír – Anasztaszísz” templom egyszerre székhelye a jeruzsálemi ortodox pátriárkának és a jeruzsálemi latin pátriárkának is. Ezen túlmenően az örmény, a kopt, a szír és etióp vallási közösség is kötődik hozzá. Maga a Szent Sír számtalan templom és kápolna mintájául szolgált az egész keresztény világban. Joggal mondhatjuk, hogy minden más szent helyet megelőzően az egész kereszténység legszentebb helye.

A különféle keresztény felekezetek közös megegyezés alapján egymás után végzik el a saját rítusú szertartásaikat

A Szent Sír bazilikában a különféle keresztény felekezetek közös megegyezés alapján egymás után végzik el a saját rítusú szertartásaikat. Idén a jeruzsálemi latin szertartású patriárkátus apostoli adminisztrátora, Pierbattista Pizzaballa érsek tartotta a húsvéti vigília szertartást már Nagyszombat reggelén fél nyolc órakor. Ünnepélyes bevonulást a Szent Sír bazilikába, majd azt követően körmenetet délután fél négykor tartottak, míg este hat órakor imádkozták a vecsernyét a Szent Sír kerek épületével szemben.

Az Isten ma is szeret, teremt, megszabadít, vezet és megbocsát, ma tölti be a megváltás művét                           

Pizzaballa érsek a húsvéti vigília ünnepi szertartásában az „üdvösség történetének misztériumáról” beszélt. A szertartás mozzanatai és Isten felolvasott Szava azt közvetítik, hogy az Isten szeretetből teremtett és maradandóan szeret bennünket. Ő szabadon dönt, választ, megszabadít és vezet a pusztában. Ő olyan Isten, aki türelmes a keményszivüségünkkel szemben. Mindig vár bennünket és prófétáin keresztül meg nem szűnően kéri, hogy térjünk vissza hozzá. És ő az, aki megtörve késedelmünket, maga jön elénk. Szertartásunk gesztusai nemcsak felidézik azt, amit atyáinkkal tett az Isten, hanem ő ma is szeret, teremt, megszabadít, vezet és megbocsát. Ma tölti be a megváltás művét köztünk.                           

Pizzaballa érsek megemlítette, szívesen látja, hogy a megváltás történelmi műve a szertartásban valójában a mi üdvösségünk története, mely itt és most számunkra valósul meg az egyház szolgálata által. A szent éjszaka néhány fontos jelét ebben az összefüggésben értelmezte.

Szent a szabadítás éjszakája

Az éjszaka bibliai értelemben Isten kinyilatkozatásának az ideje az álmok révén. Az éjszakában Isten működik és oltalmaz. Ám az éjszaka másfelől a félelem, a kétség, a magány és veszély ideje. Éjszaka a bűn. Ám a bibliai éjszaka, kiváltképpen a Kivonulás éjszakája, melyben Izrael megszabadul a fogságától, számunkra ezt a „szent éjszakát készíti elő, mely szerte az egész világon megszabadítja a Krisztusban hívőket a világ tévelygéseitől” – idézett a Húsvéti Exultet öröménekből.                            

A mai világ sötét éjszakái   

Akkor hát milyen éjszakától szabadít meg minket Krisztus? - kérdezte a ferences Pizzaballa atya és azokra gondolt elsősorban, akik saját éjszakáik sötétsége miatt nem látják a világosságot, a családok éjszakáiban, a migrálás okozta megosztottság éjszakáiban, a munka iránti szükség éjszakáiban, a politikusok cinikus magatartásának az éjszakáiban, a kilátás nélküli fiatalok éjszakáiban, a vallási megosztottság, a migránsok és menekültek új formájú rabszolgaságában és megannyi függőség sötét éjszakájában.         

Ha van világosságunk, felfénylünk

A mai napon azonban az egyház azt hirdeti, hogy ez a sötét éjszaka nincs többé, pontosabban, vége van ennek az éjszakának. A Feltámadt Krisztus húsvéti gyertyájáról vett láng, amit magunkkal viszünk, megvilágítja az utunkat és reményt ad. Mi vagyunk a világosság. Nem történik semmi rendkívüli csoda kívülről. „Vessük el a sötétség műveit és öltsük magunkra a világosság fegyvereit” - idézett a jeruzsálemi érsek a Római levélből.  A fényt, mely megvilágította a mi saját személyes éjszakáink sötétségét, vigyük a jelenkor megannyi éjszakájába, mert akkor majd észrevesszük, hogy nincs többé hatalma az éjszakának. Ha van világosságunk, felfénylünk.

Isten tüze megvilágít és melenget

A tűzről elmélkedve a szónok felidézte a Kivonulás eseményét, amikor az Isten nappal felhőoszlop, éjjel pedig tűzoszlop formájában volt jelen népe körében. Miként az éjszaka, úgy a tűz is Isten kinyilatkoztatására utal. Az égő csipkebokor maga a hőség, mellyel étel készül és ami mellett megmelegszik a család. A megáldott tűzből vettük mi is a lángot, mely megvilágította sötétségeinket – utalt Pizzaballa atya a vigília szertartás kezdetén ünnepelt tűzszentelésre. Ám a tűz ítélet, döntés és megtisztulás, ahogy Malakiás próféta beszél: „De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja” (Mal 3,3). Az üdvösség tüze megtisztítja igazságtalan ítéleteinket és a képtelenségünket, hogy felismerjük a jót és a rosszat. De gondolhatunk az igazságtalanul, ítélet nélkül fogvatartottakra, a hamisan megvádoltakra. Ez az éjszaka az övék, ítéletüknek vége, az igazságosság helyreáll, ahogy Jézus mondja: „Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét” (Jn 12,31).  

A mi vizünk Jézus, tiszta és friss, minden szomjúságot olt                                             

A víz, miként a tűz, Isten tisztító jele – folytatta elmélkedését a szónok. „Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól, s minden bálványtól megtisztítalak benneteket” (Ez. 36, 25) – szól Ezekiel próféta, Jézus pedig üzeni: „Aki szomjúhozik, az jöjjön hozzám és igyék”  (Jn 4, 7-14). Ez az Isten jelképe, aki megtisztít bennünket, de ne menjünk messzi vizek után, amikor a forrás bennünk fakad föl. Szomjazunk Istenre és a Szavára. Ezen a szent éjszakán a források megtisztultak, a mi vizünk tiszta és friss, minden szomjúságot olt. Ezen a szent éjszakán azt is meghirdetjük, hogy elhagyunk minden más innivalót, amely nem a Krisztus oldalából kifolyó tiszta víz.

Ma éjjel szeretnénk megtört kenyérré lenni mások számára

Végül a szónok a kenyér titkáról elmélkedett és kérte, mint az apostolok és a nép: „Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret” (Jn 6,34). Az Eucharisztia jele minden mást magába foglal: áldozat, adomány, dicséret, lakoma, osztozás, ünnep. Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret, mert szükségünk van rá. De szükségük van rá azoknak is, akik még nem érzik az ízét és egyfajta lelki anorexiától szenvednek. Vagy akik tobzódó bőségben élnek és nem akarnak osztozni másokkal. De szükségünk van a lelki kenyérre is, mely az értelmünk vágyát elégíti ki, az igazságosság, az egyenlőség és a jogok iránti vágyainkat. Ma éjjel mi vagyunk ez a kenyér, mert befogadtuk az értünk kenyérré lett Jézust. Ma éjjel szeretnénk megtört kenyérré lenni, itt Jézus üres sírja mellett, akinek minden lehetségessé vált. A Lélek tüzétől meggyújtva, az Élet és Fény ajándékát hordozva induljatok haza, a világba és gyújtsátok meg benne a szeretet tüzét, áldott Húsvétot! – zárta homíliáját Pierbattista Pizzaballa érsek, a jeruzsálemi latin pátriarkátus apostoli adminisztrátora.                                           

20 április 2019, 17:44