Fournier atya, a párizsi tűzoltók káplánja: Hamvazószerda és Húsvétvasárnap

Vertse Márta – Vatikán

A többi tábori lelkésszel éppen egy vacsorára indult a katonai iskolába, amikor az autó ablaküvegén át füstöt észlelt. Bekapcsolta mobilját, amelyre egymás után érkeztek az üzenetek, hogy a székesegyházban tűz ütött ki. Nagy szükség volt Fournier atya személyére, hiszen ő kiválóan ismeri a templomban őrzött kincsek tárolási helyét. 2004 óta végzi szolgálatát a tábori lelkészségben, egyben a Szent Sír lovagrend tagja, és így egyik küldetése éppen a szent ereklyék védelme, amikor kiállítják azokat a hívek tiszteletére.

Krisztus töviskoronája 1239-ben IX. Lajos király révén került a Notre-Dame székesegyházba

Miután Fournier atya megérkezett a székesegyházba, felvette tűzoltó egyenruháját, majd csapatának megjelölte a legfontosabb tennivalókat: biztonságba kell helyezni a Szentostyát és Jézus kínszenvedésének ereklyéit. Ezek közül első helyen a töviskoszorút, amelyet a hagyomány szerint Jézus hordozott nem sokkal keresztrefeszítése előtt. A problémát azonban az jelentette, hogy a töviskoronát egy lelakatolt ládában őrizték, amelyhez meg kellett találni a kulcsot és a felnyitáshoz szükséges kódot. Ez sok időt vett igénybe, de végül a tűzoltók csapatának sikerült kinyitni az ereklyetartót és amikor Fournier atya belépett az épületbe, a koronát már rendőri kísérettel biztonságos helyre vitték.

Apokaliptikus látvány

Mintegy tíz tűzoltó serénykedett a templomhajóban, a légkör apokaliptikus volt. A látvány a pokolra hasonlított: az oltárok előtt égő parazsak,  a torony lángokban, a a tűzoltók pedig a hamvak közül festményeket, gyertyatartókat, szobrokat emelnek ki. Fournier atya jelzi nekik, hogy melyek azok az értékek, amelyeknek elsőbbséget kell nyújtani. Kiadja a jelszót: „Kerüljük a kevésbé fontos  tárgyak mentését”. Április 17-én adott interjújában a következő szavakkal számolt be a mentési munkálat perceiről:

Kértem Jézust, hogy segítsen megmenteni Otthonát

„Mindenki számára érthető, hogy a töviskorona teljesen egyedülálló és rendkívüli ereklye, de az Oltáriszentségben maga  Urunk van jelen valóságosan,  testében és lelkében, istenségében és emberségében. Érthető, hogy nehezen viselhetjük el annak a látványát, hogy akit szeretünk, tűzben vész el. Mint tűzoltók, gyakran látunk tűz okozta baleseteket és ismerjük hatásait, ezért törekedtem arra, hogy mindenekelőtt kimenekítsem a valóságosan jelenlévő Jézus Krisztus Urunkat. Amikor a tűz megtámadta az északi harangtornyot, és már félni kezdtünk, hogy azt is elveszítjük, éppen akkor mentettem ki a Legszentebb Oltáriszentséget. És nem akartam egyszerűen csak kivonulni Jézussal: megragadtam az alkalmat, hogy áldást adjak az Oltáriszentséggel. Teljesen egyedül a székesegyházban, miközben a mennyezetről hullottak körülöttem az égő törmelékek, Jézushoz fordultam, hogy segítsen megmenteni  Otthonát. Valószínű ez, és a tűzoltók kiváló működése eredményezte, hogy éppen ekkor hagyott alább a tűz, sikerült megmenteni az északi tornyot és később a másikat is.

Porrá leszel, de Isten feltámaszt a porból…

A Nagyböjtöt azzal kezdtük, hogy „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”. És valóban, kicsiben megéltük ezt ebbben a nagyböjtben. A székesegyház porrá lett, de nem azért, hogy eltűnjön, hanem azért, hogy még erősebben megújuljon, mint mi, a mi Urunk, Jézus Krisztus Feltámadása után”.

Fournier atya hét éven át járta a világot a hadsereggel, mint tábori lelkész. Előzőleg Afganisztánban élt túl egy támadást, amelyben tíz francia katona vesztette életét.  2015. november 13-án, a Bataclan elleni terrortámadás idején, kikerülve a terroristák golyóit a helyszínre sietett, hogy segítsen a sebesülteknek és imádkozzon az áldozatokért. „A halottakat általános feloldozásban részesítettem, mert erre papként lehetőségem van” – nyilatkozta a párizsi tűzvész hőse, Jean-Marc Fournier atya.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=92&v=ULpcmCCMNTc