Reformáció és katolikus megújulás. Válogatott Pázmány-tanulmányok. Interjú a szerzővel, P. Szabó Ferenc jezsuitával

Évtizedes Pázmány-kutatás: jezsuita maradt érseki kinevezése után is

P. Szabó Ferenc évtizedek óta kutatja a katolikus megújulás vezéralakja életművét: ennek gyümölcse lett két Pázmány-monográfiája: A teológus Pázmány (Róma 1990), később pedig: Budapesten: Krisztus és Egyháza Pázmány Péter életművében.” Előbb az 1970-es és 1980-as években  Őry Miklós és Lukács László rendtársaival együttműködve főleg a jezsuita grazi latin Theologia Scholastica kurzusait (egyetemi előadásait), ezen belül az 1600 körüli híres kegyelemvitát elemezte. Megmutatta a latin művek kapcsolatát Pázmány későbbi vitairataival, főleg pedig főművével, a Kalauzzal. Őry és Lukács dokumentációját felhasználva egy Rómában megjelent francia tanulmányban tisztázta a Pázmány érseki kinevezésével kapcsolatos bonyodalmakat, igazolva, hogy Pázmány jezsuita maradt érseki kinevezése után is.

Pázmány krisztológiája és egyháztana

Újabb monográfiájában pedig – a latin és a magyar műveket egyaránt figyelembe véve bemutatta Pázmány krisztológiáját és egyháztanát, elhelyezve azt az ökumenikus teológiatörténet távlatában. Erről az újabb monográfiáról Hargittay Emil professzor, Pázmány-szakértő és a jelenlegi Pázmány-kutatás irányítója írt elismerő kritikát.

Tanulmányok a Luther-évben

Szabó Ferenc: A 2016-2017-es Luther-évben, a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmával több előadást tartottam és tanulmányokat tettem közzé katolikus és protestáns folyóiratokban Pázmány Péternek a hitújítókkal folytatott vitáiról és párbeszédéről a Szentírás értelmezéséről, a hit és a jócselekedetek viszonyáról, a megigazulásról, az Eucharisztiáról. A három Sola: Sola Scriptura, sola fide, sola gratia vitatott kérdésköreiről, tehát a Szentírás és a Szenthagyomány, a hit és a jócselekedetek, a kegyelem és a szabadság viszonyáról.

A re-formátor Pázmány tanítása ma nagyon időszerű

Hivatkozva említett két monográfiámra, amelyekben szakszerűen igazoltam tételeit, megmutattam, hogy – egy elterjedt véleménnyel szemben – a jezsuita Pázmány érsek nem volt ellen-reformátor, hanem re-formátor volt. Nem erőszakkal, hanem beszédeivel, írásaival, térítéseivel igyekezett az isteni Igazságra kalauzolni, visszavezetni az eltévelyedetteket Krisztus igaz Egyházába. Tanítása lényegében a katolikus megújulást elindító Trentói zsinatot követte. Pázmány kiegyensúlyozott tanítása ma, az ökumenizmus korában nagyon időszerű.

Egyetértés a lutheránusokkal a megigazulás tanáról

Példának hozom fel erre új kötetemben megjelent két tanulmányomat, ahol megmutattam, hogy Pázmány a Kalauz XII. könyvében a megigazulást olyan kiegyensúlyozottan tárgyalja, hogy világosan előre mutat az 1999-ben Augsburgban a magigazulásról aláírt evangélikus-katolikus Közös Nyilatkozat felé. Emlékezünk, hogy II. János Pál mérföldkőnek nevezte ezt a dokumentumot az egységtörekvés útján.

A PP Katolikus Egyetemen két ízben is szakszerű előadásban ismertettem Pázmánynak a grazi egyetemen tartott latin teológiai kurzusai, az ún. Theologia Scholastica-t, vagyis Aquinói Szent Tamás Summa Theologica-jának egyes kérdéseit a hitelemzésről, a Megtestesülésről és az Eucharisztiáról, és ismételten rávilágítottam arra, hogy a fiatal jezsuita professzor grazi latin előadásaiban későbbi magyar műveinek, főleg Kalauzának aranyfedezetét jelentik.

- Kötete első részében tehát a Luther-évben született tanulmányait gyűjtötte össze. Milyen témákat tárgyalnak a II. részben olvasható tanulmányok?

Szabó Ferenc: A második részben „Pázmány kora és teológiája” címmel történeti, egyháztörténeti és szakszerűbb teológiai írások találhatók. Említett két Pázmány-monográfiám anyagát felhasználva és újabb kutatásokkal gazdagítva az elmúlt évtizedben több előadást tartottam. Például nagyszombati egyetemen alapításáról Nagyszombatban és Budapesten az ELTE-n, továbbá Kassán. Megmutattam, hogy a jezsuita Pázmány érsek/bíboros a grazi jezsuita egyetem mintájára (a jezsuita Ratio Studiorum irányelveit követve hozta létre 1635-ben nagyszombati egyetemét, amelyet Mária Terézia Budapestre helyezett át, és később Eötvös Loránd nevét vette fel. Közöltem még tanulmányokat Pázmány magyarságáról, Prédikációinak sztoikus forrásairól és a nagy ünnepeken elmondott beszédeinek krisztológiájáról, továbbá Pázmány ignáci/jezsuita lelkiségéről.

Végül a Függelékben - többek között - ismertetem és kiegészítem Tusor Péter történész Pázmány, a jezsuita érsek- c. monográfiáját (Budapest-Róma, 2016).

- Tusor Péter újabb Pázmány-kutatásairól adásunkban is beszámolt, legutóbb tavaly decemberben, amikor bemutatta Kánoni kivizsgálás Pázmány Péterről (Budapest-Róma, 2017) című kötetét. Ezek a kötetek a Vatikáni Rádió könyvtárában is megtalálhatók, a Collectanea Vaticana Hungariae sorozat többi példányával együtt, amelyek szerkesztője Tusor Péter történész, a MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport vezetője.

A szomaszka rend és a jezsuita identitás

Szabó Ferenc: Tusor Péter „mikropolitikai tanulmányában” elemzi Pázmány érseki kinevezésének történetét az 1615-1616-ös években. Felhasználja, és újabb adatokkal kiegészíti Őry Miklós és Lukács László rendtársaim évtizedeken át összegyűjtött dokumentációját, amelyet – Őry halála után - Lukács Lászlóval feldolgoztunk. Alaposan dokumentált francia nyelvű tanulmányunkban (amely a jezsuita rend központi folyóiratában jelent meg (Archivum Historicum SJ 54,1985,77-148), tisztáztuk a régóta megoldatlan kérdést, és megállapítottuk: Pázmány jezsuita maradt érseki kinevezése után is. Tusor Péter hivatkozva kutatásainkra újabb történeti/politikai dokumentáció felkutatása után igazolta végkövetkeztetésünket: a jezsuita Pázmány pápai engedéllyel lett érsek, kinevezése előtt nem lépett át a szomaszka rendbe, átírása teljesen formális volt, ott nem tett fogadalmat. Új adalékkal szolgál Tusor arra vonatkozólag, hogy miért éppen a szomaszka rendbe való átlépést javasolta Klesl bécsi érsek Borghese bíborosnak 1616. Január 11-én kelt levelében. A válasz ez: a prágai nuncius, a Pázmány kinevezése mellett elkötelezett Placido de Mara püspök ekkoriban alapított a szomaszkáknak kollégiumot a dél-itáliai Melfiben. Innen ered a kapcsolat.

Lelki válság és rágalmak

Tusor Péter monográfiája Pázmány érseki kinevezésének főleg az 1615-1616–os évek szövevényes politikai vonatkozásait, a Habsburg-ház és a Vatikán kapcsolatát tárgyalja hosszan. Utal ugyan első monográfiámra, ahol a korábban kezdődött lelki válságát részletesen kifejtettem: Aquaviva generálisnak kellett megnyugtatnia, amikor neki Rómában elpanaszolta a vele történt igazságtalanságokat egyes grazi teológiai tételeinek rendi cenzúrájával kapcsolatban. 1603-1607 között tanított teológiát, amikor még zajlott a kegyelemvita a domonkosok és a jezsuiták között. Egyik flamand tanártársa, majd dékánja, Deckers küldte el Rómába egyes általa kifogásolt tételeit (amelyek eltértek a Molina-féle jezsuita állásponttól. Egy idő után Pázmány megtudta, hogy saját védekezését elöljárói visszatartották. Ezen kívül nehézségei voltak a temperamentumos magyar jezsuitának az 1610-es évek elején bécsi osztrák elöljáróival is, akik többek között hitelt adtak olyan pletykáknak, hogy  „intim kapcsolata” van a detrekői özvegy Balassáné, Bakitch Margit úrnővel, akit 1610-ben katolikus hitre térített lányával együtt. Amikor a pletykákról értesült, Pázmány 1614-ben Rómába utazott, hogy Aquaviva rendfőnöknél tisztázza magát Pázmány ugyanis arra is gondolt, hogy átlép a karthauzi rendbe. A rendfőnök megnyugtatta. De Bécsbe visszatérve azt tapasztalta, hogy tovább terjedtek a pletykák és alaptalan vádak, rágalmak, amelyek felerősödtek 1615-16-ben, amikor Pázmány érseki kinevezéséről tárgyaltak és összecsaptak vagy fonódtak a pápa és a Habsburg király szempontjai; a jezsuita Rendalkotmányra hivatkozó Római Központ – és a bécsi jezsuiták által is továbbított rágalmak; a Pázmány kinevezését ajánló magyar katolikus főurak - és a kinevezést hevesen ellenző protestánsok mesterkedései.

Tusor Péter megerősíti Őry-Lukács-Szabó jezsuiták végkövetkezetését

Lényegében innentől kezdi kibogozni Tusor Péter a kinevezés körüli bonyodalmakat. A mi bő dokumentációnk mellé még számos – főleg politikai és egyházjogi vonatkozású – adalékot is felkutatott, időnként visszautal az általunk már megvilágított előzményekre. Örömmel állapíthattam meg, hogy a fiatal történész igazolta hosszú kutatásainkat: Pázmány nemcsak személyes meggyőződése szerint, hanem jogerősen is jezsuita maradt esztergomi érsekké történt kinevezése után.

- A már említett kismonográfia – Kánoni kivizsgálás Pázmány Péterről – 449. hosszú jegyzetében Tusor Péter utal Atya recenziójára, amely a Távlatokban jelent meg 2016 áprilisában.

Szabó Ferenc: Igen, ezt az elismerő és részben kiegészítő kritikámat közöltem le mostani tanulmánykötetem Függelékében.

- Az említett jegyzetben ezt írja Tusor Péter: „(Szabó Ferenc) baráti gesztusa komoly és örömmel teli elismerés. Legyen szabad hasonló barátsággal megjegyeznünk, hogy Őry Miklóssal és Lukács Lászlóval közösen folytatott kutatásuk továbbvitelében a monografikus szintű mikro- és makropolitikai történeti rekonstrukció és kontextusba helyezés stb. mellett lényeges új eredmény, hogy (…) sikerült cáfolnunk /a jezsuita Pázmány érseki kinevezésében/ mindennemű irregularitás meglétét. (…) Ahhoz, hogy /Pázmány/ érsekként jezsuita maradt, természetesen kétség nem férhet, ezt valóban helyesen ismerték fel Szabóék…”