Az olasz püspöki konferencia elnöke a Rimini Meetingen

Varga János atya - Rimini

Köszöntöm a Vatikáni Rádió kedves hallgatóit a Meetingről! 

A 2. nap első előadásának címe ez volt: „Ne engedjétek, hogy ellopják az álmaitokat, mert azok jelentik a jövőt.”

Bevezetőjében Matteo Severgnini, a kampalai Luigi Giussani középiskola igazgatója, idézte Ferenc pápa szavait a fiatalokkal való 2018 augusztusi, római találkozóról: „Szívetekben vannak ezek a ragyogó csillagok az álmaitok ezek a kincseitek, a talentumotok.”

Megosztotta saját tapasztalatait, Rose Busingye álmáról, aki Ugandában a 20 éves polgárháború után összegyűjtötte az üldözött, egyedül maradt, gyermeküket magányosan nevelő, napszámosként élő anyákat és segítette őket. „A vele való találkozásból - mondta Severgnini - mély barátság született, és az álom, amely a kontinens legjelentősebb valóságához vezetett. Olasz segítséggel 2012-re felépült a Comunione e Liberazione alapítójának nevét viselő iskola, amelynek jelmondata: „a mi kezünkkel, de az Ő erejével”.

Felismerve saját végtelen értéküket, megvalósult egy álom, minimális anyagi lehetőségekkel egy iskola gyermekeiknek, ahol el tudják kezdeni élni az álmaikat, ahol fel tudják fedezni saját önazonosságukat. Azaz, hogy szeretve vannak és tartoznak valakihez.

Az igazgató hangsúlyozta: Csodálatos látni, amikor a szeretetben az álmok felelősséggé válnak mások felé is, azaz társadalmi felelősséggé.

„A nagy álmok képesek arra, hogy termékenyek legyenek – idézte tovább a Pápát - és ehhez kimeríthetetlen reményforrásra van szükségünk, Istenre van szükségünk, hogy azok ne váljanak pórázzá vagy a mindenhatóság ábrándjává”.

Gualtiero Bassetti bíboros szintén Ferenc pápát idézte: „Ha elvesztetted belső lendületedet, álmaidat, lelkesedésedet, reményed és nagylelkűséged, Jézus hozzád is eljön, mint ahogy az özvegy halott fiához, és a Feltámadott minden hatalmával felszólít: "Fiú, mondom neked, kelj fel!” Ma az Úr fel akar ébreszteni minket a belső alvásból, és a pápa egyértelműen azt mondja: "Krisztus él és ez a világ legszebb tapasztalata.”

„Ez egy fontos rész, - tett hozzá az Olasz Püspöki Kar elnöke - mert kiemeli az élet három alapvető elemét: remény, hit, konkrétság. Amikor konkrét életről beszélek, egy teljes életre gondolok, amelyben a szellemi dimenzió meghatározó súlyú. A mások felé való elmozdulás nem áll ellentétben a képességgel, hogy álmodjunk, inkább két dimenzió, amelyek szorosan összekapcsolódnak Jézus követésének örömével. Véleményem szerint ez egy meghatározó csomópont: vissza kell adnunk a kapcsolat fogalmának mély értelmét, csak a másokkal való kapcsolatban lehet képes egy fiatal egy élő test, egy család, városi közösség, iskola, egyesület, egyházi közösség részévé válni.

A kapcsolatnak három dimenziója van: önmagunkkal, másokkal és a transzcendenssel, az Egyházzal. Isten szereti a sokféleségünket, a teremtett világ változatosságában nyilvánul meg leginkább szívének gazdag szeretete. A másokkal való kapcsolatban tudom megvalósítani magamat.

Hitelesség a keresztény tanúságtételben az egyik oldal, és a felelősség központi kérdése az emberi kapcsolatokban, a másik. Minden fiatalnak van hivatása és tehetsége a szívében, úgy is mondhatjuk álmai. Olyan sok tehetségetek van, ne féljetek kifejezni őket! – mondta a bíboros. A felnőttek felelőssége, hogy hirdessék a fiataloknak, hogy minden hivatás a szeretet hívása, mert a szeretet alapján leszünk megítélve és meghívást kapunk arra, hogy felismerjük a hivatásunkat. A főpap végül azt mondta a jelenlévőknek: Maradjatok együtt, kísérjétek egymást az élet útján. A fiatalság nem az átmenet fázisa, hanem egy tűz, amely melegít téged és másokat.

Az Egyház diplomáciája témában Ivan Jurkovič érsek beszélt, aki szentszéki ENSZ-megfigyelő Genfben.

A szentszéki diplomáciának az a fő feladata, hogy "biztosítsa a pápa szabadságát legfőbb pásztori szolgálatában minden szinten, az egész világon, mert ha a pápa megérkezik, az emberek megbízható személynek tekintik, aki mindig hű az emberiség nagy eszményeihez.

Nem tisztviselők vagyunk, hanem tanúk - magyarázta a nuncius - egy teológiai-filozófiai előkészítéssel, amely megkülönböztet minket a többi diplomatától. Az Egyház az egyetlen szereplő ezen a szinten, amely töretlenül képvisel egy értékrendet. Ha az Egyház megszűnne bizonyos témákról szólni, akkor senki sem beszélne azokról” – mondta asz érsek.

„Neved azzal a pillantással született” címmel tartott előadást Guadalupe Arbona Abascal a madridi Complutense Egyetem irodalom professzora.

Vajon miért mondjuk, hogy nevünk abból születik, amit nézünk, amire figyelünk, ha egyszer kapjuk a nevünket? – tette fel a kérdést a professzorasszony.

Itt az újjászületésről, a modern és posztmodern embernek a létezés teljessége iránti, vágyáról, annak felismeréséről van szó - folytatta.

Mára viszont a vágy szinte frenetikussá vált sokak számára, minden pillanatban megszületni, mert egyébként csak egy vagy a sokaságban. A mai fiatalok a dolgokat elválasztva látják egymástól, ahol minden életet el kell hagyni, és helyettesíteni kell a következővel. Igyekeznek magukban lenni a virtuális valóság által kínált lehetőségekben és reflexiókban, minden új „like”, a létezésük kifejezésének egy módja.

Az előadó Don Giussani példáját idézte. Ha most egy új tudatossággal nyitnánk ki a szemünket, akkor mi lenne a fontosabb, az amink van, vagy a jelenlét csodája? Hozzátette, számára ez azt jelenti, hogy Giussani gondolata egy antropológiai fordulópontot képvisel, amelyet érdemes egyre komolyabban megvizsgálni. Olyan jelenlét, amely életre kelti és vonzóvá teszi a dolgokat, és lehetővé teszi az én számára, hogy egy találkozásban éljen: ez a Giussani által javasolt antropológiai fordulat működik.

A stadionok hangulata és a futballmérkőzések hangzavara kísérte az argentin Javier Adelmar Zanetti az Internazionale legendás középcsatárának, jelenleg a futballklub elnökhelyettesének bevonulását a nagyelőadóba.

„Győzni, de nem csak - Növekedni az életben, hogy elérjük céljainkat”, ez volt a vele való beszélgetés címe. Zanetti, aki olasz felmenőkkel rendelkezik, elmondta: feleségével együtt argentin, de olasznak is tartja magát, és az, hogy három gyermekük meggyőződéssel, büszkén olasz boldoggá teszi.

„Meg kellene tanítani az ifjúságnak, akik szeretik a könnyebb, az egyszerűbb utat választani, - hangsúlyozta - hogy a sikerért mindig áldozatot kell hozni. Lemondás nélkül semmi fontosat nem érhetünk el.”

A kérdésre, hogy lehet ilyen magas pozícióba jutni, így válaszolt: „Mielőtt csapatkapitány lettem, elsősorban önmagam akartam lenni.” Végül elmondta: gyerekkorától fontos szerepet játszott életében a vallás, Szent Rita nagy tisztelője.

A „Szent Ferenc és a szultán – egy találkozó öröksége, amely 800 éve tart” című kiállításhoz kapcsolódó előadást is nagy érdeklődés kísérte.

A kérdésre, hogy milyen újdonságot hozott Szent Ferenc találkozása Malik al-Kámil szultánnal Francesco Patton így válaszolt: „Nem volt eredménytelen, ahogy sokan mondják, hanem nyilvánvalóan megnyitott egy utat. A legnagyobb hatása az, hogy a mai napig jelen vagyunk a Szentföldön.

Meghatározó a ferences lelkülettel való keresztény jelenlét – folytatta a szentföldi kusztos - Senkit nem akarunk meggyőzni, nem vitatkozunk, ahogyan Szent Ferenc írta a rend szabályzatában, de mindenki rendelkezésére állunk Isten iránit szeretetből, ami leginkább a betegek gondozásában nyilvánul meg. A szentföldi mártirológiumban sok szerzetestestvér esetében szerepel a halál körülményeként a pestises betegek ápolása. Ennek is megvolt a maga meggyőző ereje. A másik terület, ahol a ferences rend elismerten és hatékonyan jelen van, az oktatás.

Mit jelent annak a találkozásnak az öröksége? Ápolni ezt az örökséget, elsősorban azt jelenti, hogy hinni kell benne, hogy a találkozás lehetséges. A ténye fennmaradt, de hogy mit mondtak egymásnak az kevésbé, ebből látszik, hogy maga a találkozás volt meghatározó. Ennek ma is ma rendkívüli aktualitása van.

Ez a találkozó mérföldkő volt, amivel Isten azt akarta mondani, hogy a találkozás lehetséges. Ennek aktualizálása egy másik találkozó, ami Ferenc pápa és Ahmad Al-Tayyb, az Al-Azhar főimámja között történt idén tavasszal.

Varga Jánost hallották Riminiből. Dicsértessék a Jézus Krisztus!