Mária a hívők anyja, teljesen a Fiáé és egészen az Egyházé – negyedik nagyböjti beszéd

P. Vértesaljai László SJ - Vatikán    

Mária testi és lelki anyaságának kapcsolata           

Mária titulusa, Isten Anyja és a Hívek Anyja, valójában nem két cím és nem két valóság, hanem a legmélyebben összetartoznak. Az Isten Anyja ünnepélyes, hivatalos és végleges elnevezés Mária valóságos és nem is csak lelki anyaságán alapul, a legszorosabb kapcsolatban hitünk központi igazságával, hogy Jézus Krisztus Isten és ember egy személyben, amit az egyházban egyetemlegesen elfogadtak. A Mária a Hívek Anyja, a Mi Anyánk elnevezés pedig lelki anyaság, kevésbé szoros kapcsolatban hitünk központi igazságával, és nem mindenhol, mindenki és mindig hitte – jóllehet sok keresztény egyházban de főként a katolikus egyház tanításában és lelkiségében jelen van – hangzott a kapucinus atya bevezető gondolata, melyet rögtön Szent Ágoston tanításával alapozott meg: „Mária testileg csak Krisztus anyja, miközben lelkileg, aki megteszi az Isten akaratát, neki nővére és anyja. Mária nem volt lélekben anyja a Főnek, aki maga a Megváltó, akitől inkább lelkileg született, de bizonyára anya  a tagoknak, mert közreműködött  szeretetével a hívők egyházának a születésében, akik a Főnek a tagjai”.         

A fájdalommal szülő „asszony” új jelentése 

A Hívek Anyja cím nemcsak Mária tiszteletét szolgálja, hanem hitbeli épülésünket és a Krisztus követésünket segíti. Mária testi és lelki anyásága a foganás és a szülés két mozzanatán halad keresztül. Bennünket is megfogant, Jézussal egybefogva minket. Az Angyali Üdvözlet után Fia küldetésének előrehaladtával fedezte fel, hogy Fia, a Messiás körül egy közösség formálódott. Ez az idő lett szívében a lelki foganás mozzanata. A kereszt tövében jön el a szülés fájdalmas órája, amikor Jézus „asszonynak” szólítja őt. Ez a szó „asszony”, János apostol ismert szokásának megfelelően jelzés és utalás: Búcsúbeszédében mondja Jézus: „Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája” (Jn 16,21), a Jelenések könyve „az égen feltűnt nagy jelről beszél, egy asszonyról, aki áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozik” (Jel 12,1-2). Ez az asszony első értelmében az Egyház, a hívek közössége, de már Ireneusz említi, hogy „ez az asszony az új Éva, a hívek közösségének az Anyja”.

Jézus Isten Fiakánt megalapítja Mária anyaságát tanítványai felé

De vajon mit mondanak nekünk ma Jézus szavai: „Íme, a te fiad! és Íme, a te anyád!”? – tette fel a kérdést a szónok. Maga a halál János számára Jézus megdicsőülésének a pillanata, ami az „asszony” említett szülési fájdalmához hasonlítható. Egyházi értelemben a tanítvány nemcsak Jánost jelenti, hanem az összes tanítványt. Jézus az összes tanítványát az Anyjára bízza, de éppúgy nekik nyújtja az Anyját. Ez nemcsak egy megjelölés, egyfajta új anyaság meghirdetése, hanem Jézus Isten Fiaként megalapítja Mária anyaságát tanítványai felé. Igaz, Isten Igéje új és örök életre teremtett újjá bennünket víz és Szentlélek által, de ennek alárendelt módon Mária hite és szenvedése is szül bennünket. Ha Pál apostol arról szól, hogy a korinthusi  híveket ő szülte az evangélium által (1Kor 4,15), mennyivel inkább elmondhatja Mária ezt. Ő kétszer szült: először a Fiát, az örök és élő Igét örömben és a kereszt alatt szenvedéssel.

A II. Vatikáni Zsinat máriás összegzése

Beszéde második részében Cantalmessa atya a II. Vatikáni Zsinat Máriáról szóló tanítását idézte a Lumen Gentium konstitúcióból: „A Boldogságos Szűz, akit az isteni Gondviselés terve az Ige megtestesülésével kapcsolatban eleve Isten anyjának rendelt, itt a földön isteni Üdvözítőnk anyja, másokat messze fölülmúló, nagylelkű társa és az Úr alázatos szolgálója lett. Krisztust méhébe fogadva, evilágra szülve, gondozva, a templomban az Atyának bemutatva, és a kereszten haldokló Fiával együtt szenvedve - engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével - egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével a lelkek természetfölötti életének helyreállítására. Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk”. (LG 61). A zsinat újdonsága abban áll, hogy Máriát nem önmagában szemlélte, hanem az egyházatyákhoz hasonlóan az ő természetes közegében, vagyis Fia egyházában, melynek anyjává tette őt a gyermeke a kereszten. Szent VI. Pál pápa a zsinat során (1964) a „Boldogságos Szűz Máriát az Egyház Anyjának, Isten egész népe Anyjának” nevezte.

Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány

Hogy Mária új, egyház-anyai feladatának megalapítása mit is jelentett, azt a szónok ebből az igéből vezette le: „Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány”. János, a szeretett tanítvány magához vette Jézus anyját és egy fedél alatt laktak. Ennek óriási a jelentősége, mert kettejük szoros kapcsolatában születik meg például az a felismerés, hogy „az Ige testté lett”. Ennek a jelentőségét már Órigenész egyházatya észrevette: „Az evangéliumok zsengéje Jánosé, aki Jézus keblére hajtotta  fejét és aki megkapta tőle az anyját saját anyjaként”. Ezt a felismerést később Montforti Grignon Szent Alajos (1673-1716) mélyítette el és nem véletlenül talált rá Szent. II. János Pál és tette pápai jelmondatává: „Totus tuus”. Mária által, Máriával és Máriában magunkévá tenni minden cselekedetét, hogy a legtökéletesebben élhessünk Jézus által, Jézussal és Jézusban.

Ad Jesum per Mariam        

A Mária által Jézushoz út a szónok szerint „alulról” válik érthetővé, többek között Pál apostol tanítása révén: „Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene” (Fil 4,9). „Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok” (1Kor 11,1) . Ahogy Pál apostol a Szentlélek erejében a Krisztus követés eszköze és példája lesz, éppúgy Mária is, méghozzá kiváltságos módon, mert Ábrahámhoz hasonlóan ő oka is lesz az üdvösségnek, „causa salutis” - ahogy Szent Ireneusz tanította.

Beszéde végén Cantalamessa atya az önkiüresítés híres himnuszát a Filippiekhez írt levélből (Fil 2,5-11) Máriára értelmezte:

Mária, jóllehet Isten Anyja volt, Istennel való egyedüli kapcsolatát nem tekintette zsákmánynak, hanem kiüresítette magát minden elvárásából, a szolgálólány alakját vette föl és mindenben hasonló lett a többi asszonyhoz. Alázatosságban és elrejtettségben élt, engedelmeskedett Istennek, egészen Fia haláláig, a kereszthalálig.

Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, mely Jézus neve után, minden más név fölött áll. Ezért Mária nevére minden fő hajoljon meg a mennyben, földön és a föld alatt és minden nyelv hirdesse, hogy Mária az Úr Anyja, az Atyaisten dicsőségére, Ámen!