Az Apostoli Palota a Vatikánban Az Apostoli Palota a Vatikánban  (Vatican Media)

A pápa módosította a személyi prelatúrákról szóló egyházjogi törvényt

Ferenc pápa motu propriót adott ki az egyházjog két, a személyi prelatúrák kezelésével kapcsolatos kánonjának módosítására.

Deborah Castellano Lubov / Somogyi Viktória – Vatikán

Ferenc pápa motu proprio (saját kezdeményezésére kiadott törvény) formájában frissítette a személyi prelatúrákkal kapcsolatos egyes egyházjogi törvényeket. A személyi prelatúra a hívek egy meghatározott csoportjából áll, és hierarchikusan épül fel, egy elöljáróval, aki a vezetője és az egység forrása, valamint papokkal és diakónusokkal, akik segítik munkáját. A pápa motu proprio-ja augusztus 8-án, Szent Domonkos ünnepén lépett hatályba és az Osservatore Romano vatikáni napilapban tették közzé, majd később az Acta Apostolicae Sedis, a Szentszék hivatalos közlönyében is megjelenik. Az új jogszabály kimondja, hogy tekintettel a legutóbbi egyházi törvényfrissítésekre, különösen a Praedicate evangelium kezdetű (2022. március 19.) apostoli konstitúció 117. cikkére, amelyben a személyi prelatúrák feletti hatáskör átkerült a Papi dikasztériumhoz, amelytől függenek a papok inkardinálására is feljogosított papi társulatok is (118. cikk, 2. pont), a pápa módosítja a személyi prelatúrákra vonatkozó 295. és 296. kánont.

A Kánonjogi Kódex Isten népéről szóló II. könyvében a IV. cím az a rész, amely négy kánont tartalmaz, 294–297, amelyek kifejezetten a személyi prelatúrákra vonatkoznak. A 295. kánon két cikkének módosításairól van szó.

Statútumok és a prelátus

Az első a statútumokra és a prelátusra vonatkozik, és hozzáteszi, hogy a személyi prelatúra „a pápai joggal rendelkező papi társulatokhoz hasonlítható a papok inkardinálásának felhatalmazásával”; a statútumait „az Apostoli Szentszék hagyhatja jóvá vagy adhatja ki”, és hogy a prelátus „moderátorként, az ordinárius joghatóságával felruházva” jár el. A kánon ezen része tehát a következőképpen van újra fogalmazva:

„295. kán., 1. §. A személyi prelatúrát, amely hasonló a pápai jogú papi társulatokhoz, amelyek rendelkeznek a papok inkardinálásának jogával, az Apostoli Szentszék által jóváhagyott vagy kibocsátott statútumok irányítják, és a prelátus, mint moderátor vezeti, aki az ordinárius jogaival rendelkezik, akinek joga van országos vagy nemzetközi szemináriumot alapítani, és a növendékeket inkardinálni, valamint a prelatúra szolgálatának címére felszentelni.”

A prelátus feladatai

A második cikk a prelátus felelősségére vonatkozik a prelatúra inkardinált papjainak képzésével és támogatásával kapcsolatban, pontosítva, hogy „moderátorként jár el, aki az ordinárius joghatóságával rendelkezik”. Ez a kánon a következőképpen hangzik: „295. kán., 2. §. Az ordinárius joghatóságával felruházott moderátorként a prelátusnak gondoskodnia kell azok lelki képzéséről és tisztes megélhetéséről, akiket az említett címen felszentelt”.

A 296. kánon, amely a világiaknak a személyi prelatúra apostoli tevékenységében való részvételére vonatkozik, a 107. kánonra való hivatkozással egészül ki, amely kimondja, hogy „mind a lakóhely, mind a pótlakóhely alapján saját plébánosa és ordináriusa lesz az embernek”. Ezt a kánont a pápa a következőképpen fogalmazza meg: „Can. 296. Servatis (megtartásával) can. 107 Világiak a prelatúrával kötött megállapodás által szentelhetik magukat a személyi prelatúra apostoli munkájának; a szabályzatban kellőképpen meg kell határozni ennek a szerves együttműködésnek a módját, valamint a vele járó főbb kötelezettségeket és jogokat”.

 

09 augusztus 2023, 17:45