A pápa záró imádsága a Via Crucis végén: Ne legyünk Krisztus keresztjének ellenségei

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Irgalmas Atyánk, aki felkelted napodat jókra és gonoszokra, ne hagyd magára kezed művét, akiért nem haboztál odaadni egyszülött Fiadat, aki Szűztől született, akit Poncius Pilátus alatt keresztre feszítettek, meghalt és eltemettek a föld szívébe, majd harmadnapon feltámadt, megjelent Mária Magdolnának, Péternek és a többi apostolnak és tanítványnak, és aki mindig él szent Egyházában, ami az ő eleven Teste a világban. Tartsd meg égve családjainkban Evangéliumod lámpását, amely világít az öröm és a szenvedés, a fáradság és a remény idején: minden otthon tükrözze az Egyház arcát, amelynek legfőbb törvénye a szeretet. Szentlelked kiárasztása révén segíts. hogy levessük a régi embert, akit megrontottak a csalóka szenvedélyek, és öltöztess fel az új emberbe, aki igazságban és szentségben teremtetett.

Fogj kézen, mint egy Atya, hogy ne távolodjunk el Tőled; térítsd szívedhez lázongó szíveinket, hogy megtanuljuk, miként kövessük a béke terveit; vezesd az ellenfeleket, hogy kezet fogjanak egymással, hogy megízleljék a kölcsönös megbocsátást; fegyverezd le a testvér testvér ellen emelt kezét, hogy ahol gyűlölet van, ott kivirágozzon az egyetértés. Add, hogy ne viselkedjünk Krisztus keresztjének ellenségeiként, s így részesedjünk feltámadásod dicsőségében. Aki Veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, mindörökkön-örökké. ℟ Ámen.

A záróima szövegét olasz eredetiből Dr. Török Csaba atya fordította