A pápa migránsokhoz: A befogadás embersége nélkül a civilizáció hajótörése fenyeget

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán      

Szent XXIII. János pápáról nevezett migránsotthon    

A La Vallettától 14 km-re a tengerparton fekvő Szent XXIII. János pápáról nevezett migránsotthon a Peace Lab, vagyis a Béke laboratóriuma néven ismert Máltai Bevándorlási Központon belül található, melyet a helyiek Hal Far-nak hívnak. Dionüszosz Mintoff ferences atya alapította 1971-ben és ma egy önkéntesekből álló szervezet irányítja, köztük a ferences páter fő segítsége a Livingstone nevű kenyai diák. A többnyire Szomáliából, Eritreából és Szudánból Líbián keresztül érkező, mintegy ötven migráns befogadására alkalmas központ az érkezőknek az emberi jogok és az igazságszolgáltatás területén ad hasznos ismereteket, de egyúttal orvosi segítséget is nyújt. Fogadja a menedékkérőket és részt vesz a szolidaritás és általában a keresztény értékek előmozdításában. A központ egy információs pontot és egy internetes kávézót is működtet, ahol a befogadottak kapcsolatot tarthatnak családjaikkal.

"Nem ritka emberséggel"

Beszéde kezdetén Ferenc pápa közeli leszboszi útját idézte fel, ahová szintén azért ment, hogy „együtt legyen a migránsokkal, közel lépjen hozzájuk, lássa az arcukat és a szemükbe nézzen. Azóta, hogy Lampedusára mentem, mindig a szívemben és az imádságomban hordom őket”. Erre utal ennek a máltai útnak a mottója is az Apostolok Cselekedeteiből, mely leírja az itt lakók magatartását, ahogy „ritka nagy emberséggel befogadták Pált és a többi hajótöröttet. Nem csak emberséggel, hanem egy nem szokványos emberséggel, egyfajta különleges törődéssel fogadták őket. Történjék ez mindig itt Máltán, akik kikötnek az itteni partokon, találjanak mindig biztos kikötőre! – kívánta a pápa.  

Az „emberség” a válasz a mai kihívásokra is

A hajótörés évek óta ezrek - férfiak, nők és gyermekek - tapasztalata a Földközi-tengeren és ma is tragikus valóság. A pápa megemlítette a friss szombati hírt, hogy Líbia partjainál egy bárkában csak négyen menekültek meg azok közül, akik mintegy kilencvenen vágtak neki az útnak. Imádkozzunk értük! Ám van egy másfajta hajótörés napjainkban, ez pedig „a civilizáció hajótörése”, ami nemcsak a migránsokat, hanem mindenkit fenyeget. Az „emberség” a válasz erre a kihívásra, mely az emberekre nem számokként tekint, hanem az arcukba néz. A két tanúságtevő migráns megosztotta tapasztatok felidézik az Ukrajnából menekülők ezreit egy igazságtalan és kegyetlen háború következményeként, miként azokét is, akik Ázsia, Afrika, Amerika elhagyására kényszerültek, köztük a rohingyák is. Ők elszakadtak a saját gyökereiktől, mely megpecsételi az ember életét, nem is csak átmeneti fájdalommal, hanem mély sebeket okozva. Ezek begyógyulásához idő kell és hozzá az emberség gazdag tapasztalata, vagyis olyan befogadó emberekkel kell találkozni, akik tudnak meghallgatni, megérteni és elkísérni.

A befogadóállomások a ritka emberség helyei

A befogadóállomásokra gondolok – folytatta a pápa –, milyen fontos, hogy ezek az emberség helyei! Tudjuk, hogy nagyon sok nehéz tényező növeli a feszültséget és a merevséget az egész világban. Mégis, minden földrészen vannak emberek és közösségek, akik elfogadják a kihívást, tudatában annak, hogy a migráció valósága annak az időnek a jele, amikor a civilizáció forog kockán. Nekünk, keresztényeknek pedig a Jézus evangéliumához való hűség is a tét, aki azt mondta: „Idegen voltam, és befogadtatok” (Mt 25,35). Ám ez nem történik meg egy nap alatt! Idő kell hozzá, sok türelem kell hozzá, mindenekelőtt a közelség, gyengédség és együttérzés szeretete kell hozzá, amilyen Isten irántunk való szeretete is. Mondjunk nagy „köszönetet”  mindazoknak, akik elfogadták ezt a kihívást itt Máltán és létrehozták ezt a Központot, tapsoljuk meg őket!– kérte a pápa.

A befogadottak váljanak első személyben a befogadás és a testvériség tanúságtevőivé

Beszéde második részében Ferenc pápa arról az álmáról beszélt, hogy maguk az emberséggel és testvériséggel befogadottak váljanak első személyben a befogadás és a testvériség tanúságtevőivé és éltető animátoraivá, ott és ahol Isten akarja, ahová a Gondviselés vezérli lépteiket. Ez az pápa álma, amit megoszt velük és amit Isten kezébe helyez, hiszen ami számunkra lehetetlen, az neki nem lehetetlen. Úgy gondolom – magyarázta a pápa – nagyon fontos, hogy a mai világban a migránsok az emberi értékek tanúi legyenek a méltósággal teli  életről és testvériségről. Ezek olyan értékek, amelyeket magunkban hordozunk és amelyek gyökereinkhez tartoznak. Ha begyógyult a szakadás és a gyökértelenné válás sebe, újból előhozhatjuk ezt a magunkban hordozott gazdagságot, mint az emberiség nagyon értékes örökségét, és megoszthatjuk azt azokkal a közösségekkel, ahol szívesen látják őket. Ez az út a testvériség és a társadalmi barátság útja – szögezte le a pápa. Itt van az emberi család jövője a mai globalizált világban. A pápa örül, hogy ezt az álmot ma megoszthatta a központ lakóival, bár tudatában van annak, hogy a szívnek az ilyen álma a szabadságról s a demokráciáról összeütközik a kemény, gyakran veszélyes, néha rettenetes embertelen valósággal. A tanúságtevők hangot adtak migránsok milliói elfojtott felhívásainak, akiknek alapvető jogait megsértették, sajnos néha az illetékes hatóságok közreműködésével – szögezte le a pápa. Ti nem számok vagytok, hanem hús-vér emberek, konkrét nevekkel és arcokkal.

Beszéde végén Ferenc pápa jelezte, hogy hamarosan néhányukkal együtt gyertyát gyújt a Szűzanya képe előtt, mely egyszerű gesztus ugyan, mégis tele van nagyszerű jelentéssel. A keresztény hagyományban ez a kis láng az Istenbe vetett hit szimbóluma és a remény szimbóluma is, egy olyan reménységé, amelyet Mária, a mi Édesanyánk támogat a legnehezebb pillanatokban. A Szűzanya segítsen, hogy soha ne veszítsük el ezt a reményt! Őreá bízlak mindnyájatokat és magammal viszlek benneteket szívemben és imáimban – zárta beszédét Ferenc pápa a XXIII. János Peace Lab nevű migránsközpontban.