Ferenc pápa Virágvasárnap: A háború őrültségében ma is keresztre feszítik Jézust
Vertse Márta és Gedő Ágnes – Vatikán
Jézus ellenségeiért, gyilkosaiért imádkozik a kereszten, kéri számukra az Atya bocsánatát. Ha a keresztre feszített Jézusra tekintünk, megértjük, hogy sebeiből fakad a megbocsátás. Isten mindig minden bűnt megbocsát, bocsánatával mindig újra kezdhetjük életünket. Mi is azt a küldetést kaptuk tőle, hogy mindenütt hirdessük a bűnök bocsánatát. Bátran haladjunk Húsvét felé annak tudatában, hogy Krisztus szüntelenül közbenjár értünk az Atyánál – hangzott Ferenc pápa virágvasárnapi tanítása.
A pálmaágak vasárnapja
Jézus Jeruzsálembe való királyi bevonulására emlékezve tartotta meg Ferenc pápa a virágvasárnapi körmenetet és mutatott be szentmisét a zsúfolásig telt Szent Péter-téren, mintegy 65 ezer hívő jelenlétében. Ez a nap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja és egyben a nagyhét kezdete. Jelentése a latin dominica palmarum, azaz a pálmaágak vasárnapja kifejezésből származik, ami az ünnepi körmenetet és a dicsőséges bevonulást vételezi elő. Az ünnepi szokások a bibliai elemek mellett a jeruzsálemi egyház liturgiájából erednek, ahogy azt már a IV. századtól lejegyezték, és a szentföldi zarándoklatok megsokasodásával terjedtek el világszerte. A katolikus egyházban a hagyományos virágvasárnapi ünnepi szentmise a jeruzsálemi bevonulásra emlékeztető körmenettel kezdődik. A templom előtt összegyűlt hívek pálmaágakkal vagy barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papságot és az asszisztenciát.
Olajágak és pálmaágak a Szent Péter-téren
Idén a virágvasárnapi olajágakat Lazio tartomány olívaolaj termelői társulata (Città dell’Olio), és a tarantói Caputo család ajánlotta föl. A pálmaágakat a Neokatekumenális Út biztosította, míg a pálmafonatok Sanremo városából érkeztek. A bazilika lépcsőihez közeli Szent Péter és Pál szobrok közelébe a római Flora Olanda virágkertészet jóvoltából nagy olajfákat helyeztek el az alkalomra.
A virágvasárnapi szentmisén 35 bíboros, 30 püspök és 280 pap koncelebrált a pápával. A Rómában működő Pápai Kollégiumokból 54-en áldoztatták a híveket, míg a körmeneten 220-an vettek részt. A szentmisén a Pápai Orbán Kollégium tagjai ministráltak, a Sixtus-kápolna kórusát Marcos Pavan vezényelte.
A szertartás elején Lukács evangéliumából olvastak föl:
„Miután ezeket elmondta, tovább haladt Jeruzsálem felé. Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide. Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? - mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá.” Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: „Miért oldjátok el a szamárcsikót” Ők így feleltek: „Mert az Úrnak van szüksége rá.” Azután elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: „Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!” De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Lk 19, 28-40)
„Mentsd meg magad” – ez a mentalitás feszítette keresztre Jézust
A Kálvárián két szemléletmód ütközik egymással. Az evangéliumi szakaszban a keresztre feszített Jézus szavai szemben állnak a keresztre feszítők szavaival – kezdte homíliáját Ferenc pápa. A keresztre feszítők szüntelenül ismétlik: „Ments meg magad!”. Ezt mondják a főtanács tagjai: „mentse meg magát, ha ő Isten kiválasztott Messiása!” (Lk 23,35). Megerősítik ezt a katonák: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!”. És végül, az egyik gonosztevő is megismétli ezt a fogalmat: „Te vagy a Messiás, nem? Mentsd meg magadat!” Mentsd meg magad, vigyázz magadra, gondolj magadra; nem másokra, hanem csak a saját egészségedre, saját sikeredre, saját érdekeidre; a birtoklásra, a hatalomra, a látszatra. Mentsd meg magad: az emberiségnek ez a refrénje feszítette keresztre az Urat. Gondolkozzunk el erről – buzdított rá a pápa.
Jézus nem magáért, hanem ellenségeiért imádkozik az Atyához
Rámutatott, hogy az énközpontú mentalitással szemben áll Istené; a mentsd meg magad ütközik az Üdvözítővel, aki önmagát kínálja fel. A virágvasárnapi evangéliumi szakaszban a Kálvárián Jézus háromszor szólal meg, mint ellenfelei (vö. 34.43.46 sorok). De egyik esetben sem követel magának semmit, sőt, nem is védi vagy igazolja önmagát. Imádkozik az Atyához és irgalmat kínál fel a jobb latornak. Egyik kifejezése különösen hangsúlyozza a különbséget a „mentsd meg magad”-hoz viszonyítva: „Atyám, bocsáss meg nekik” (34).
Jézus nem büntetéssel fenyeget, hanem imádkozik a gonosztevőkért
Időzzünk el ezeknél a szavaknál – folytatta homíliáját Ferenc pápa. Mikor ejti ki az Úr őket? Egy különleges pillanatban: keresztre feszítésekor, amikor érzi, hogy a szögek átszúrják csuklóját és lábát. Próbáljuk meg elképzelni, hogy ez milyen kínzó fájdalmat okozhatott. Ott, a kínszenvedés legélesebb fizikai fájdalmában Krisztus bocsánatot kér azokért, akik szögekkel átszúrják testét. Azokban a pillanatokban csak üvöltenénk haragunkat és szenvedésünket, ehelyett Jézus ezt mondja: „Atyám, bocsáss meg nekik”. A pápa a Makkabeusok második könyvére utalva (vö. 2Mak 7,18-19 „ne hidd, hogy büntetlen maradsz, hisz arra vetemedtél, hogy az Isten ellen tusakodj”) megállapította, hogy Jézus, a Biblia elbeszélése szerint más vértanúktól eltérően nem tesz szemrehányást a hóhéroknak és nem fenyegeti őket büntetésekkel Isten nevében, hanem imádkozik a gonoszokért. A megaláztatás akasztófájára szögezve még jobban növekedik az ajándék (dono) intenzitása, ami megbocsátássá (per-dono) válik.
Isten egyetlen kívánsága, hogy megbocsáthasson nekünk
Kedves Testvérek, gondoljunk arra, hogy Isten velünk is így tesz: amikor fájdalmat okozunk neki cselekedeteinkkel, Ő szenved és egyetlen kívánsága, hogy megbocsáthasson nekünk – szögezte le Ferenc pápa, majd arra mutatott rá, hogy ezt úgy érthetjük meg, ha tekintetünket a keresztre feszített Jézusra emeljük. A megbocsátás ugyanis sebeiből, a fájdalomnak azokból a nyílásaiból, amelyeket a mi szögeink okoztak, onnan fakad. Tekintsünk a kereszten lévő Jézusra és gondoljunk arra, hogy soha nem kaptunk ezeknél jobb szavakat: Atyám, bocsáss meg. Tekintsünk a kereszten lévő Jézusra és látjuk, hogy soha nem volt részünk gyöngédebb és együttérzőbb pillantásban. Tekintsünk a kereszten lévő Jézusra és megértjük, hogy soha nem volt részünk szeretetteljesebb ölelésben. Tekintsünk a keresztre feszített Jézusra és mondjuk ezt: „Köszönöm Jézus: szeretsz engem és mindig megbocsátasz nekem, akkor is, amikor nehezemre esik, hogy szeressem magam és megbocsássak magamnak”.
A legnehezebb parancsolat: az ellenség szeretete
Ott, miközben keresztre feszítik, a legnehezebb pillanatban, Jézus megéli legnehezebb parancsolatát: az ellenség szeretetét – állapította meg a pápa. Gondoljunk valakire, akik megsebzett, megsértett bennünket, aki csalódást okozott; valakire, akik felmérgesített, aki nem értett meg minket, aki nem jó példát mutatott. Milyen sokáig gondolunk arra, aki rosszat tett nekünk! Ilyen az élet, a történelem, hogy nyaldossuk sebeinket, amelyeket mások okoztak. Jézus ma azt tanítja nekünk, hogy ne maradjunk meg ezen a szinten, hanem reagáljunk. Törjük meg a gonosz és a szánakozás ördögi körét. Szeretettel válaszoljunk az élet szögeire, a megbocsátás simogatásával a gyűlölet csapásaira. De mi, Jézus tanítványai, követjük neheztelő ösztönünket? – tette fel a kérdést a pápa, majd így folytatta: „Ha ellenőrizni akarjuk Krisztushoz tartozásunkat, vizsgáljuk meg, hogy hogyan viselkedünk azokkal, akik megbántottak minket. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy ne úgy válaszoljunk, mint ahogy mindenki teszi, hanem úgy, ahogy Ő teszi velünk. Azt kéri tőlünk, hogy törjük meg ezt a láncolatot: „szeretlek, ha te szeretsz engem; barátod vagyok, ha a barátom vagy; segítek, ha segítesz”. Mi ne így tegyünk, hanem legyünk együttérzéssel és irgalommal mindenki felé, mert Isten mindannyiunkban gyermekét látja. Nem oszt fel bennünket jókra és rosszakra, barátokra és ellenségekre. Ezt mi tesszük és szenvedést okozunk neki. Az Úr számára mindannyian szeretett gyermekei vagyunk, akiket át akar ölelni és akiknek meg akar bocsátani – hangsúlyozta virágvasárnapi homíliájában Ferenc pápa.
Küldetésünk, hogy Jézus nevében hirdessük a bűnök bocsánatát
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek”. Az evangélium hangsúlyozza, hogy Jézus ezt „mondta” (34): nem egyszer és mindenkorra mondta a keresztre feszítés pillanatában, hanem ajkán és szívében ezekkel a szavakkal töltötte az órákat a kereszten. Isten nem fárad bele, hogy megbocsásson, nem tűr egy bizonyos ideig, hogy azután meggondolja magát, mint ahogy mi érzünk erre kísértést. Lukács evangéliumának tanítása szerint Jézus azért jött el a világba, hogy elhozza bűneink megbocsátását (vö. Lk 1,77) és végül adott nekünk egy pontos küldetést: hirdessük az ő nevében mindenkinek a bűnök megbocsátását (vö. Lk 24,47). Ne fáradjuk bele Isten megbocsátásába: mi, papok, ne fáradjunk bele, hogy kiszolgáltassuk, minden keresztény ne fáradjon bele, hogy befogadja és tanúságot tegyen róla.
Isten az Atya, a többiek a testvéreink
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek”. Ferenc pápa arra irányította a hívek figyelmét, hogy Jézus nem pusztán megbocsátásért könyörög, hanem az okot is megmondja: bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Hogyan lehetséges ez? Jézus keresztre feszítői előre kitervelték meggyilkolását, megszervezték elfogatását, a peres eljárásokat és most a Kálvárián vannak, hogy tanúi legyenek halálának. Krisztus mégis felmenti ezeket az erőszakos személyeket, mert nem tudják, mit cselekszenek. Így viselkedik velünk Jézus: szószólónk lesz. Nem ellenünk van, hanem értünk van bűnünk ellen. És érdekes az érv, amit használ: mert nem tudják. Akik erőszakot alkalmaznak, már nem tudnak semmit Istenről, aki az Atya, és a többiekről sem, akik testvérek. Elfelejtik, miért vagyunk a világban és odáig mennek el, hogy abszurd kegyetlenségeket hajtanak végre. Látjuk ezt a háború őrültségében, ahol ismét keresztre feszítik Krisztust. Igen, Krisztust újból a keresztre szögezik az édesanyákban, akik férjük és gyermekeik igazságtalan halálát siratják. Keresztre feszítik a menekültekben, akik karjukon gyermekekkel menekülnek a bombáktól. Keresztre feszítik az idősekben, akik magukra hagyatva halnak meg, a jövőjüktől megfosztott fiatalokban, a testvéreik meggyilkolására elküldött katonákban.
A jobb lator a történelem első szentje
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek”. Sokan hallgatják ezt az idáig még nem hallott kifejezést, de csak egy személy fogadja be, egy bűnöző, akit Jézus mellett feszítettek keresztre. Azt gondolhatjuk, hogy Krisztus irgalmassága felébresztette benne a végső reményt és arra késztette, hogy kiejtse ezeket a szavakat: „Jézus, emlékezz meg rólam” (Lk 23,42). Mintha azt mondaná: „Mindenki elfeledkezett rólam, de te még arra is gondolsz, aki keresztre feszít téged. Veled akkor van hely számomra is”. A jobb lator befogadja Istent, miközben élete hamarosan véget ér és így élete újból elkezdődik; a világ poklában a paradicsomot látja megnyílni: „Ma velem leszel a paradicsomban”. Íme, Isten bocsánatának csodája, amely egy halálra ítélt utolsó kérését a történelem első szentté avatásává alakítja át.
Isten megbocsátásával mindig új életet kezdhetünk
Ferenc pápa végül a következő tanácsokkal buzdította a híveket virágvasárnapi homíliájában: „Kedves Testvérek, ezen a héten fogadjuk be azt a bizonyosságot, hogy Isten meg tud bocsátani minden bűnt, minden távolságot, minden sírást tánccá tud változtatni – utalt a zsoltár szövegére (vö., Zsolt 30,12, „Panaszomat öröménekre változtattad”). Fogadjuk be annak a bizonyosságát, hogy Jézussal mindig mindannyiunk számára van hely; hogy Jézussal soha nincs vége, soha nem túl késő. Istennel mindig visszatérhetünk az életbe. Bátran haladjuk Húsvét felé az Úr megbocsátásával. Mert Krisztus szüntelenül közbenjár értünk az Atyánál (vö. Zsid 7,25) és erőszakos és sebzett világunkat látva fáradhatatlanul ismétli, és mi is most ezt tesszük szívünkkel és csöndben ismételjük Jézussal: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek” – zárta virágvasárnapi homíliáját Ferenc pápa.
A nemzetek vezetői keressék a békét és az egyetértést
Az egyetemes könyörgéseknél először szlovénul így imádkoztak: „Végtelenül jóságos és irgalmas Atya, támogasd egyházadat a szenvedésben, adj neki erőt a megpróbáltatásban, lendületet az evangéliumi tanúságtételben, alázatot, hogy elfogadja akaratodat!”.
Portugálul így szólt a fohász: „Minden tudás Atyja, segítsd kegyelmeddel a nemzetek vezetőit, tedd, hogy őszintén és érdek nélkül keressék a közjót, bátran segítsék elő az egyetértést és a békét, éberen őrködjenek a teremtett világ fölött!”.
Az indiai malajalam nyelven így imádkoztak: „Az Atya, a szegények menedéke változtassa meg életünket, nyissa meg kezünket a szeretetszolgálatnak, hogy a kicsinyek védelemre leljenek, a száműzöttek befogadó otthonra találjanak, azok pedig, akik a háború és az éhezés elől menekülnek megérezzék az érzékeny és nagylelkű szív melegét!”
Franciául így könyörögtek: „Az Atya, a megtörtek vigasza tegyen minket Fia, Jézus valódi tanítványaivá a megbocsátás és a szeretet útján, adjon erőt, hogy imádkozzunk azokért, akik gyűlölnek minket, és adja meg azt a lefegyverző képességet, hogy jóval válaszoljunk a rosszra!”.
Végül pedig kínaiul szólt a fohász: „Az Atya, a benne bízók menedéke és ereje hasson életünkre, hogy azt mindig az ő igéje vezesse és az örök élet kenyere alakítsa! Minden döntésünkhöz Krisztus szenvedéséből merítsünk ihletet és erőt, aki engedelmes volt egészen a kereszthalálig!”
