Ferenc pápa előszót írt egy korábbi maffiataggal készült interjúkötethez

Gianluca Biccini / Somogyi Viktória – Vatikán

„A másikat soha nem szabad a hibájára redukálni”, mert a vétek elkövetése „egy epizód, az élet egy szakasza, nem az egyetlen és végleges helyzet”. Éppen ellenkezőleg, „minden embert szeretettel kell segíteni, hogy túllépjen saját hibáján”. Ferenc pápa ezt írja a „Menjünk át a túlsó partra” című kötet bevezetőjében, amely Benito Giorgetta atya interjúja Luigi Bonaventurával, az egykori maffiataggal, aki ma együttműködik az igazságszolgáltatással.

A szerzőről

A Youcanprint platformon keresztül közvetlenül a szerző által kiadott 194 oldalas kötet alcíme „Megváltoztatni az életet? Mindannyiunkban benne él a másik part, amelyet el kell érnünk”. A könyvnek a molisei pap és újságíró tevékenysége adott indíttatást. A termoli Szent Timóteus plébánia vezetője önkéntesként teljesít szolgálatot a larinói börtönben, egyben az Iktus elnevezésű családotthon felelőse, ahol a próbaidőn, feltételes szabadlábon vagy a szociális munkára ítélt elítélteket helyez el. Luigi Ciotti atya írta az utószót, aki a „Libera” egyesület alapítója, amely a maffia visszaélései ellen küzd Olaszország-szerte. A kötet „hozzáadott értéke”, hogy jól összefoglalja Ferenc pápa tanítását, amelyben jelen van Isten irgalmasságának üzenete a foglyok felé, ahogy Benito atya kifejti.

„Testvéri korrekció”

Róma püspöke mindenekelőtt a „testvéri korrekció” fontosságát hangsúlyozza, mint „a testvér iránti szeretet gesztusát”. Ez nem azt jelenti, hogy felsőbbrendűnek vagy jobbnak érezzük magunkat, hanem azt, hogy segítünk a másiknak a nehézségek leküzdésében, hogy támaszt nyújtunk a problémája esetén, mert abban a pillanatban gyenge, törékeny, és ha nem állunk mellé, akkor elbukik.” Majd hozzáteszi: „Kijavítani annyit jelent, mint „kitartani mellette”: „nem mások bűneit szemrehányni, hanem felebarátként segíteni rajtuk felülkerekedni, együtt haladni a személlyel a gyógyulásáért vagy annak kezdetéért”. Valójában „a másik meg fog gyógyulni, mert érezte a szeretetedet, és nosztalgia ébredt benne, hogy szeressen”. „Ha a másikat meghagyjuk a hibájában anélkül, hogy kijavítanánk, társfelelőssé válunk. Ha nem segítünk neki, az a segítségnyújtás elmulasztásának felel meg”; mint azok esetében, akik közúti balesetek szemtanúi, és megállás nélkül elhaladnak mellettük.

Hogyan menthetek meg egy embert?

Néha – folytatja elemzését Ferenc pápa – „az ember szinte fél attól, hogy megfertőződik” a gonosztevőtől. Ehelyett inkább „érdeklődni kell iránta, fel kell vállalni őt, és mindent meg kell tenni, hogy megmentsem”. Hogyan? A pápa gyakorlati, konkrét válaszok sorát adja, lelkipásztori stílusának megfelelően. „Először is meg kell adnom neki azt, amire szüksége van. Azonnal. Őszintén kell szeretni őt, majd szenvedni az általa elkövetett bűnök miatt.” Utána pedig „imádkozni kell érte”, mert „az ima Isten kezét helyezi rá, jelenlétünk által atyai gondoskodásának jeleként. A többit a Szentlélek fogja elvégezni.”

Elvetett mag

A pápa azt sugallja, hogy „meg kell tenni az első lépést”, ugyanis „méltatlan, ha valaki felsőbbrendű hozzáállással tekint a másikra”. Erre konkrét példa az interjúalany, aki „bátor és kockázatos döntésével a remény magjává vált a társadalomban, amelyet kizárólag a saját ügye és a több ezer feladata érdekel, elfeledkezve arról, ami igazán számít. De ez még a maffia csapása által leginkább sújtott területeken is egy elvetett mag. Ahogy minden eső öntözte mag termékennyé válik és kihajt, úgy a maffiatag tanúságtétele is gyökeret verhet azok lelkiismeretében és érzékenységében, akik olyan társadalmat akarnak, ahol helye van a személy jogainak, a törvényességnek és mindenki méltóságának, különösen is a leggyengébbek, a legsérülékenyebbek, a kiselejtezettek és a peremre szorultak esetében.”

Új élet

Ugyanakkor „Bonaventura válaszai és tanúságtételei egy olyan ember hányattatott életének gazdag bemutatása, aki a maffiától áthatott környezetben bűnös módon cselekedett. E megnyilatkozások egyben fényt és új életet is jelentenek, mert felhagyott a bántalmazás logikájával és Luigi megnyílt egy új látásmód felé.” Ezért Ferenc pápa arra a következtetésre jut, hogy „meg lehet”, sőt „meg kell változni. Ha nem temetjük el magunkat az elkövetett gonoszság miatt, mindig át lehet menni a túlsó partra, akkor is, ha a hajózás fárasztó és veszélyekkel teli. Az a fontos, hogy ne érezzük egyedül magunkat, hanem, hogy elkísérjenek bennünket. Ahogyan Jézus mondta a tengernél, amikor meghívta a tanítványokat: „Menjünk át a túlsó partra!”. Vele együtt, nem egyedül!