Ferenc pápa a francia vállalkozókhoz: irányítás és szolgálat, eszmény és valóság összhangja

Gedő Ágnes – Vatikán

A Szentatya a Kelemen-terembe érve először is bocsánatot kért a késésért, amit elhúzódó találkozói okoztak. Ezután örömmel köszöntötte Fréjus-Toulon főpásztorát, Dominique Rey püspököt, akinek vezetésével érkeztek a francia vállalkozók. Szép és bátor kezdeményezés a közjóval foglalkozni egy olyan világban, amelyet gyakran az önzés, a közöny és a sérülékenyebb személyek kirekesztése jellemez. Nem kétséges, hogy ez kihívást jelent – állapította meg a pápa, majd két ellentétpáron keresztül fejtette ki buzdítását a vállalatvezetőknek. Látszólag egymásnak feszülő fogalmakról van szó, de a keresztény ember a kegyelem segítségével összhangba hozhatja saját életében az eszményt a valósággal, az irányítást a szolgálattal.

Eszmény és valóság

A Szentatya az eszmény és valóság ellentétpárjáról szólva felidézte, amit pár nappal ezelőtt (január elsejei homíliájában) mondott Szűz Mária és a betlehemi jászol kapcsán, amikor a Szűzanya kénytelen egy istálló szegényes körülményei között világra hozni Isten Fiát. „Bízunk benne, hogy minden jól fog alakulni, és akkor derült égből villámcsapásként érkezik egy váratlan gond. És létrejön egy fájdalmas törés várakozásaink és a valóság között”.

Igazságosság és közjó vs. gazdasági rendszerek

„A közjó keresése számotokra – fordult a francia vállalkozók csoportjához a pápa -, olyan keresendő eszmény, melyet szakmai felelősségetek keretein belül igyekeztek elérni. Nyilvánvaló, hogy meghatározza vezetői döntéseiteket, ugyanakkor számolni kell a jelenlegi gazdasági és pénzügyi rendszerek követelményeivel is, melyek gyakran bolondot űznek a társadalmi igazságosság és szeretet evangéliumi elveiből. El tudom képzelni, olykor mennyire nyomaszt benneteket, hogy lelkiismeretetek konfliktusba kerül, amikor az igazságosság és a közjó ideálja, amit szerettetek volna elérni, nem valósul meg, és ilyenkor a valóság mint egy hiány, bűntudat, sokk jelentkezik számotokra.”

Megőrizni a hitet és kitartani a felelősségben

Ferenc pápa ezért azt tanácsolja a vállalatvezetőknek, hogy a hit segítségével igyekezzenek megélni, feldolgozni ezt és ne csüggedjenek. Az istálló botránya előtt Mária sem esett kétségbe, nem lázadt föl, hanem szívében tartva és meditálva felnőtt hitéről tett tanúbizonyságot, ami a próbatétel idején megerősödik. Meg kell őrizni a hitet úgy, hogy elfogadjuk a nehézségeket, amiket nem akartunk vagy nem tudtunk elkerülni, anélkül, hogy trükköznénk, kozmetikáznánk az életet és elmenekülnénk saját felelősségünk elől. Az imádságban meditálva pedig összhangba hozhatjuk a jó és a rossz dolgokat, melyek az élet részei, jobban rálátunk az egész értelmére Isten távlatában.

Irányítás és szolgálat, a munkában mindenki fontos

A másik ellentétpár, amelyet a pápa a francia vállalkozók figyelmébe ajánlott: az irányítás és a szolgálat. Amikor az apostolok azon vitatkoznak, ki a legnagyobb közülük, Jézus azt mondja nekik: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája”. (Mk 9,35) A keresztény vezető küldetése sok tekintetben hasonlít a pásztoréra, akinek modellje Jézus. Tud a nyáj előtt haladni, hogy mutassa az utat, de hátra is tud maradni, hogy lássa, valaki lemaradt-e. Amint arra már számtalanszor buzdította a papokat és a püspököket: legyenek nyájszagú pásztorok, úgy a pápa most a vállalatvezetőknek is azt javasolja, hogy töltsenek minél több időt beosztottjaikkal. Beszélgessenek el életükről, ismerjék meg őket, nehézségeiket, szenvedéseiket, mi nyugtalanítja őket, minek örülnek, milyen terveik, reményeik vannak?

Mindenki egyaránt fontos Isten szemében

Úgy tudják hatalmi pozíciójukat szolgálatként gyakorolni, ha megosztják a munkát. Jézus ebben is tanítómesterünk, amikor tanítványait azzal a hatalommal ruházva küldi el misszióba, amellyel ő rendelkezik. A vállalatvezetők esetében ezt azt jelenti, hogy alkalmazzák a szubszidiaritás elvét, amely kibontakoztatja mindenki, főleg a legutolsók önállóságát és kezdeményezőkészségét. A test minden tagja szükséges, és azok, amelyek gyengébbnek vagy kevésbé fontosnak tűnnek, valójában még szükségesebbek – állapította meg a pápa. A keresztény vezetők becsüljék meg vállalatuk valamennyi alkalmazottját, figyeljenek oda még a kevésbé fontos beosztásúakra is, mert Isten szemében mindenki egyformán számít. Vezetőként bátor döntéseket kell hozniuk, amiben a szubszidiaritás megfelelő használata segíthet, mert mindenki hozzáadja saját felelősségét, és hozzájárul a közös érdekhez.

Krisztus velünk lesz a világ végéig

Ferenc pápa nem rejtette véka alá, hogy az evangélium értékeit milyen nehéz kamatoztatni a versenyszférában. Mindazonáltal arra buzdította a vállalkozókat, hogy tekintsenek Jézus Krisztusra, imáikban és mindennapi munkájuk során egyaránt. Ő megtapasztalta a kereszt fájdalmát, mert a végsőkig szeretett, küldetését élete árán is végrehajtotta. „Nektek is megvannak a saját keresztjeitek. De bizakodjatok: Krisztus megígérte, hogy velünk lesz a világ végéig. Ne habozzatok a Szentlélekhez fohászkodni, hogy ő segítsen döntéseitekben. Az egyháznak szüksége van tanúságtételetekre!”