Nyissuk meg szívünket Jézus irgalomban gazdag Atyjának - Szent II. János Pál emléknapjára

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Az irgalomban gazdag Isten – Jézus Atyja

Az egyház liturgikus imádságai veretes tömörségűek, kevés szóval elmondják a leglényegesebbet adott ünnep vagy személy titkáról. Titokbontogatók ezek az imádságok. Nézzük, mire nyitják meg a szemünket és szívünket a Nagy Pápa emléknapján! 

Maga a megszólítás Isten mély misztériumára utal, aki „Deus dives in misericordia est”, irgalomban gazdag Isten. Jézus atyja, a keresztények Istenének legfőbb vonása ez az irgalmasság, melyet Karol Wojtyła egész életében megtapasztalt. Így fogadta az életét, mint Isten irgalomban gazdag ajándékát, amit 101 éve kapott szüleitől és a Gondviselő Istentől 1920. május 18-án. Árva gyermekként katonatiszt édesapjának imádságos szíve közvetítette a Karol fiúnak ezt az irgalmasságot. Korán eltávozott anyja helyett pedig a közeli Jasna Gora fényeshegyi Fekete Madonnája üzent neki Fia Atyjának lelki gazdagságáról és oltalmazó erejéről. Ifjúkorában barna és vörös diktatúrák közt mindig ebből a forrásból merített, míg végül rátalált az Isten és megajándékozta a papi hivatással, amit majd személyes hangú papi önéletrajzában így nevez: „donum et misterium”, ajándék és titok. Később életének minden szakasza ebben a kapcsolatban érthető: szentelése, első káplánhelye, melynek földjét megcsókolta, az egyetemi tanári évek, majd a krakkói érseki szolgálat. Amikor 1978. október 16-án fehér füst bodorodott a Sixtus-kápolna fölé, akkor Isten kegyelme különleges gazdagsággal áradt ki rá, ahogy a miseimádság mondja: „Úgy rendelted, hogy Szent II. János Pál pápa, mint legfőbb pásztor vezesse híveidet, és mindnyájunk lelki javát szolgálja szavával és példájával”. Legfőbb pásztorként a rábízott nyáj vezetése lett a feladata, a római katolikus „hívek” pásztori szolgálata. Az ima pontosít: „lelkük javát szolgálja szavával és példájával”. Ez a „salus animarum”, a lelkek üdvössége lett a legfőbb gondja, mert ezt bízta rá az Isten, ahogy azt a názáreti Jézus esetéről vallják a húsvéti Emmausz-járók: „aki hatalmas próféta volt, tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt” (Lk 24,19).

Nyissuk meg szívünket Krisztus üdvözítő kegyelmének!

A miseimádság legközepe – „bizalommal megnyissuk a szívünket Krisztus üdvözítő kegyelmének” – valójában idézet Szent II. János Pál pápa első homíliájából, amit napra pontosan 43 éve, 1978. október 22-én mondott el a Szent Péter téren: „Fivéreim és nővéreim! Ne féljetek befogadni Krisztust és elfogadni az ő hatalmát! Segítsétek a pápát és mindazokat, akik Krisztust akarják szolgálni, és Krisztus hatalmával szolgálni az embert és az egész emberiséget! Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki a kapukat Krisztusnak! Az ő üdvözítő hatalmának nyissátok meg az államhatárokat, a gazdasági, a politikai rendszereket, a kultúra, a művelődés, a fejlődés hatalmas mezőit! Ne féljetek! Krisztus tudja, „mi lakik az emberben”. Egyedül ő tudja!”

Kézenfogva az elődöket tovább vitte a tanítást

Az új pápa rögtön első üzenetében „nyitásról” beszél, az emberi szív megnyitásáról Krisztus előtt, ahogy zsinati elődjei, Szent XXIII János és Szent VI. Pál pápák is tették. Mintegy kézenfogta az elődöket és a nevükben is hirdette: „Az Úr feltétlen és mégis édes és szelíd hatalma megfelel az ember egész mélységének, legemelkedettebb értelmi, akarati, szívbeli törekvéseinek. Nem az erő nyelvén beszél, hanem a szeretetben és az igazságban fejezi ki magát. Péter új utóda a római székben ma izzó, alázatos, bizakodó imát mond: „Ó, Krisztus! Add, hogy a te egyetlen hatalmad szolgája lehessek! Édes hatalmad szolgája! Szolgája hatalmadnak, amely alkonyt nem ismer! Add, hogy szolga legyek, sőt szolgáidnak a szolgája!”

Öregen, betegen és szavak nélkül is tanított

II. János Pál pápa 27 éves hosszú péteri szolgálata során végig Krisztus megváltó szeretetéről beszélt. Amikor öregségében és betegségben elfogyott már a szava, akkor a Krisztussal együtt szenvedő meggyötört teste beszélt arcának fájdalmasra torzult vonásaival. De vállalta ezt is, miként Isten Fia vállalta az ostorszíj negyven csapását, a feltépett hús, a megnyitott szív szótlan üzenetét. Mert így váltattunk meg!

A keresztény tanítás alapképlete a szentháromságos szeretet

Bátran kimondta róla hitünk legfőbb bibliai igazságát: Krisztus az egyetlen Üdvözítő és Közvetítő Isten és ez ember között (vö 1Tim 2,5-7; Zsid 4,14-16). Az ima említette két vonást, Isten irgalmasságát és Krisztus megváltói művét pápasága első két enciklikájában is leszögezte a péteri tanítás tekintélyével: „Dives in misericordia” és a „Redemptor hominis”. Az Atya és a Fiú után a Szentlélekről, Urunkról és Éltetőnkről szólt a „Dominum et Vivificantem” enciklika. A keresztény tanítás alapképletébe, a szentháromságos szeretetbe foglalta össze hitünk alapigazságait, melyet aztán az élet különféle területeire, a munka világára, a hit- és embertestvéri kapcsolatok ápolására, az élet védelmére és a szeretetszolgálatra alkalmazott.

Folytassátok!

Ha élne és még köztünk lenne 101 évesen, bizonyára a bölcs öregek módjára üzenné: Ahogy 43 éve mondtam nektek: Ne féljetek Krisztust befogadni a szívetekbe!