Morus Szent Tamás a megvesztegethetlen becsületesség jelképe   Morus Szent Tamás a megvesztegethetlen becsületesség jelképe  

Morus Szent Tamás a „lelkiismeret szentje”, az erkölcsi következetesség példaképe

Szent II. János Pál, az új évezred kezdetén a világ összes keresztény politikusa elé Morus Szent Tamást állította példaképül, miközben felhívta a figyelmet az élet minden területét érintő, globális szinten folyamatban lévő változásokra, Szentévi jubileumuk alkalmából védőszentjüknek hirdette ki az angol lordkancellárt 2000. október 31-én közzétett, Motu proprio formában írt apostoli levelében.

Vertse Márta – Vatikán   

A kereszténység számos nemzetközi felmérés szerint napjainkban a világ legüldözöttebb vallási csoportja. Ez a megállapítás érvényes Európára is, ahol az utóbbi években megsokszorozódtak a keresztény istentiszteleti helyek, jelképek elleni támadások, számos nyugat-európai országban templomokat gyújtanak fel, szentek szobrait döntik le, gyalázzák meg.  A terrorcselekményekkel egyidejűleg közigazgatási szinten kezdeményezik a feszületek eltávolítását a közhivatalokból, iskolákból, kórházakból, arra hivatkozva, hogy „sérti a más vallásúakat”. Az augusztus 9-én Nantes-ban meggyilkolt Olivier Maire francia atya, montfortánus szerzetes esete világszerte nagy megdöbbenést váltott ki. Az ehhez hasonló események fényében egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kereszténység, a keresztény vallás, kultúra kétezer éves örökségének védelmére szükség van a hiteles keresztény politikusok összefogására, akik érvényre juttatják a jogalkotásban és a napi politikai életben a Teremtő által minden ember szívébe beírt isteni törvényből fakadó természeti törvényt.

Elidegeníthetetlen a lelkiismeret méltósága

Szent II. János Pál, az új évezred kezdetén, felhívva a figyelmet az élet minden területét érintő, globális szinten folyamatban lévő változásokra, a világ összes keresztény politikusa elé Morus Szent Tamást állította példaképül. Szentévi jubileumuk alkalmából védőszentjüknek hirdette ki az angol lordkancellárt 2000. október 31-én közzétett, Motu proprio formában írt apostoli levelében. Ebben leszögezte, hogy Morus Szent Tamás életéből és vértanúságából olyan üzenet fakad, amely átível az évszázadokon és minden idők embereinek szól a lelkiismeret elidegeníthetetlen méltóságáról. Utalt a II. Vatikáni Zsinat tanítására, amelyet a Gaudium et spes k. lelkipásztori konstitúció tartalmaz. Eszerint a lelkiismeret „az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensőjében” (Gaudium et spes, lelkipásztori konstitúció, 16).

Az igazság primátusa a hatalommal szemben

A Szentatya a „lelkiismeret szentjének” nevezte a XV-XVI. században élt angol lordkancellárt, akinek üzenete, hogy az igazság primátussal rendelkezik a hatalommal szemben, napjainkban is elodázhatatlan. Morus Szent Tamás egészen élete feláldozásáig tanúságot tett erről a primátusról, és ezért tisztelik világszerte, mint a tántoríthatatlan erkölcsi következetesség halhatatlan példaképét – olvassuk Szent II. János Pál apostoli levelében. A Motu proprio elején a pápa utal rá, hogy döntése válasz állam- és kormányfők, számos politikai vezető, püspöki konferencia és főpásztor kérésére, akik petícióval fordultak hozzá, hogy hirdesse ki Morus Szent Tamást a kormányzók és politikusok védőszentjévé. Az aláírók különféle politikai, kulturális és vallási származású személyiségek, ami arról tanúskodik, hogy élénk és széleskörű érdeklődés veszi körül ennek a kiváló államférfinek a gondolkozását és magatartását.

Szolgálta az államot, de mindenekelőtt Istent

II. János Pál pápa a petíciót 2000. szeptember 25-én magánkihallgatáson vette át a kérelmet támogató személyiségek és intézmények leveivel együtt Francesco Cossiga olasz és Hilarión Cardozo venezuelai szenátoroktól. A petíció többek között a következő indokokkal támasztotta alá a politikusok kérését: „Minden embert szolgálva Morus Szent Tamás tudta szolgálni Királyát, vagyis az Államot, de mindenekelőtt Istent akarta szolgálni”. „Életét adta, hogy megvédje az egyház szabadságát az államtól. De így egyben megvédte a szabadságot és az állampolgár lelkiismeretének primátusát a polgári hatalommal szemben. A szabadság vértanúja, mert a lelkiismeret primátusának a vértanúja, amely az igazság kitartó keresése által alakult ki. Az ilyen lelkiismeret teljes mértékben felelőssé tesz bennünket döntéseinkért, vagyis saját magunk urai vagyunk, szabadok minden köteléktől, ami - mint teremtményeket - nem Istenhez kapcsol bennünket”.

Az új társadalom délibáb ígéretei

A pápa a Motu proprio-ban kiemelt néhányat a sok érv közül, amelyek alátámasztják döntését, hogy Morus Szent Tamást a politikusok védőszentjének nyilvánította. Ezek közé tartozik a politika és a közigazgatás terén dolgozók igénye hiteles példaképekre, amelyek megmutatják az igazsághoz vezető utat egy olyan történelmi pillanatban, amelyben megsokszorozódnak a komoly kihívások és súlyos felelősségek. Napjainkban ugyanis a rendkívül innovatív gazdasági jelenségek megváltoztatják a társadalmi struktúrákat; a biotechnológia terén elért tudományos eredmények pedig egyre sürgetőbbé teszik az emberi élet védelmét minden megnyilvánulásában, miközben egy új társadalom ígéretei, amelyeket sikeresen kínálnak fel egy megzavart, felbolygatott közvéleménynek, sürgős politikai döntéseket igényelnek a család, a fiatalok, az idősek és a kirekesztettek érdekében.

Hűséges maradt az egyházhoz, vállalta a vértanúságot

Apostoli levelében a pápa felidézte Morus Szent Tamás életének főbb vonásait: rendkívül nagy klasszikus műveltséggel rendelkezett, barátja volt a nagy humanista, Rotterdami Erasmus, példaadó férj és apa, buzgó hívő, szigorú erkölcsű ember volt. Pályafutása csúcspontján első világi személyként töltötte be a tekintélyes lordkancellári hivatalt. Erről azt követően mondott le, hogy 1531-ben VIII. Henrik király „az angol egyház oltalmazójának és fejének” nevezte ki magát. Mivel határozottan megtagadta, hogy hűségesküvel támogassa a király új házasságát és elfogadja az angol egyházra is kiterjesztett hatalmát, 1534-ben bezárták a londoni Towerbe, majd 1535. július 6-án kivégezték. 1886-ban XIII. Leó pápa boldoggá, halálának 400. évfordulóján pedig 1935-ben XI. Pius pápa szentté avatta. Itt jegyezzük meg, hogy liturgikus emléknapját június 22-én tartja a világegyház. A politikusok szentévi programjában a következő események szerepeltek: november 4-én Szent II. János Pál kihallgatáson fogadta az állam- és kormányfőket, a nemzetközi politikai élet képviselőit, november 5-én, vasárnap délelőtt szentmisét mutatott be számukra a Szent Péter téren, majd még aznap beszédével zárta le a politikusok jubileumának utolsó programját, a gálaestet.

A béke az igazságosság gyümölcse

A november 4-én, szombaton délelőtt megtartott kihallgatáson a pápa a politikusokat köszöntve név szerint megemlítette Mihail Gorbacsovot, a Szovjetunió egykori elnökét, aki szintén részt vett a szentévi ünnepségen. Hangsúlyozta, hogy a politikában elkötelezett keresztényeknek önzetlenül kell végezniük tevékenységüket, nem saját, vagy pártjuk előnyeit keresve, hanem a közjót, első helyen a társadalom kevésbé szerencsés tagjaira gondolva. Azoknak a keresztényeknek, akik úgy érzik, hogy Isten a politikai életre hívta meg őket, nehéz feladatot kell teljesíteniük: a „vad” piacgazdaság törvényeit az igazságosság és a szolidaritás törvényei szerint kell átalakítaniuk. Ez az egyetlen módja annak, hogy egy békés jövőt biztosítsunk a világnak, megsemmisítve a konfliktusokat és a háborúkat kiváltó okokat: a béke az igazságosság gyümölcse.

Isten a legfőbb Törvényhozó

A keresztény politikusokhoz intézett beszédében Szent II. János Pál utalt arra a rendkívül kényes feladatra, amely törvényhozást illeti. A törvények megfogalmazása és jóváhagyása olyan feladat, amely az embert közelebb hozza Istenhez, a legfőbb Törvényhozóhoz. Végső elemzésben minden törvény Isten örökös Törvényéből meríti érvényességét és kötelező erejét, tehát a pozitív törvény nem mondhat ellen a természeti törvénynek. A pápa idézett Evangelium vitae k., az élet sérthetetlenségéről szóló enciklikájából, amelyben többek között a korunk kultúráját átható etikai relativizmus kapcsán megállapította: „Van, aki úgy véli, hogy e relativizmus a demokrácia egyik föltétele, mert csak ez biztosítja a toleranciát, a személyek között a kölcsönös tiszteletet és a többségi döntések elfogadását, míg az objektív és kötelező erkölcsi normák tekintélyi uralomhoz és intoleranciához vezetnek. De éppen az élet tiszteletének kérdése mutatja, milyen félelmetes gyakorlati következményekkel járó kétértelműségek és ellentmondások rejtőznek ebben az irányzatban”.

A kollektív lelkiismeret tragikus elhomályosodása

Az enciklika tanítása nyomán a demokrácia értékeiről szólva megállapította, hogy ezek alapja nem lehet időleges és változékony „többségi” vélemény, hanem csak egy objektív erkölcsi törvény elfogadása képezheti alapját, amennyiben az emberi szívbe írt „természeti törvény” az irányadó a polgári törvény számára. Amikor a kollektív lelkiismeret tragikus elhomályosodása miatt a szkepticizmus olyan fokra jut el, hogy kétségbe vonja az erkölcsi törvény alapvető elveit is, akkor maga a demokrácia rendül meg alapjaiban és ettől kezdve pusztán az ellentétes érdekek gyakorlati szabályozásának puszta mechanizmusává silányul.

Az életvédő törvények feleljenek meg az isteni törvénynek

Két évtized elmúltával még erőteljesebben hangzanak Wojtyła pápának a jogalkotásra vonatkozó szavai: a törvényeknek mindig, bármely területen tiszteletben kell tartaniuk és elő kell mozdítaniuk az emberi személyeket spirituális, anyagi, egyéni, családi és társadalmi szükségleteiknek megfelelően. Ezért egy olyan törvény, amely nem tartja tiszteletben a személy élethez való jogát – fogantatásától kezdve természetes haláláig – legyen bár egészséges vagy beteg, végső stádiumban vagy embrionális állapotban, nem felel meg az isteni törvénynek: ezért egy keresztény törvényhozó nem járulhat hozzá megfogalmazásához vagy jóvá hagyásához a parlamentben. Ha ilyen törvény már létezik, akkor jogos, hogy olyan módosításokat javasoljon a parlamenti vitákon, amelyek mérsékelik ártalmasságát. Ugyanez vonatkozik minden olyan törvényre, amely károsítja a családot, sérti egységét és felbonthatatlanságát vagy jogszerűséget biztosít az azonos neműek élettársi kapcsolatának, ugyanolyan jogokat követelve, mint amelyek az egy férfi és egy nő közötti házasságon alapuló családokat illetik meg. (A mai keresztények számára nem arról van szó, hogy elmeneküljenek egy világból, ahová Isten hívása helyezte őket, hanem sokkal inkább arról, hogy tegyenek tanúságot hitükről és legyenek hűségesek elveikhez a politika világát jellemző nehéz és egyre újabb helyzetekben.)

Az egyház szociális tanítása az egyetemes etikai törvényen alapul

A 2000. november 5-én, vasárnap délelőtt a Szent Péter téren bemutatott szentmisén a pápa homíliájában az isteni törvény értelméről és értékéről elmélkedett, mert ez közelről érinti a politikai élet szereplőit, akiknek mindennapi fáradozásuk, hogy igazságos törvényeket dolgozzanak ki, azokat elfogadtassák és a gyakorlatban érvényre juttassák. Ezt cselekedve fontos szolgálatot hajtanak végre az emberek, a társadalom, a szabadság számára. És valóban, az emberi törvény, ha igazságos, soha nincs a szabadság ellen, hanem mindig azt szolgálja – hangsúlyozta II. János Pál pápa, majd idézte Ciceró, a „bölcs pogány” szavait, miszerint „Legum servi sumus, ut liberi esse possimus” – vagyis „A törvények szolgái vagyunk azért, hogy szabadok lehessünk” (Cic., De legibus, II,13). A pápa szólt a keresztény politikus személyes következetességéről, amely azt igényli, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül azokat az alapelveket, amelyeket az egyház szociális tanítása az idők folyamán kidolgozott. Ezek nem egy „ideológiát”, vagy „politikai programot” alkotnak, hanem alapvető irányelveket kínálnak fel az ember és a társadalom megértésére annak az egyetemes etikai törvénynek a fényében, amely jelen van minden ember szívében és amelyet az evangéliumi kinyilatkoztatás mélyített el. (A pápa szentbeszédében arra is figyelmeztetett, hogy nem lehet a pragmatizmus nevében a politikát pusztán az érdekek közvetítésére redukálni. A törvény nem képes rá, hogy lefedje és nem is fedheti le az erkölcsi törvény teljes körét, viszont soha nem mehet az erkölcsi törvénnyel „szemben”.)

Erősítő párbeszéd balsors idején – a vértanú szent magyar vonatkozású műve

Számunkra, magyarok számára különösen fontos, hogy Morus Szent Tamás élete utolsó nagy alkotását, az „Erősítő párbeszéd balsors idején” c. remekművét magyar témának szentelte 1534-ben, a Tower börtönében, mielőtt a vesztőhelyre vezették volna. A Párbeszéd c. három részből álló műve, amely Gergely Zsuzsa fordításában és a közelmúltban elhunyt Szőcs Géza költő szerkesztésében jelent meg magyar nyelven csaknem 500 évvel születése után, két magyar nemes képzeletbeli beszélgetését írja le a mohácsi vész után. Figyelemre méltó Fáj Attila irodalomtörténész előszava, amelyben többek között ezt olvassuk: A Párbeszéd helye a fenyegetett Magyarország fővárosa, Buda. Ott keresi fel a fiatal Vince idős nagybátyját, Antalt. Tanácsot kér tőle, mit kell tennie a keresztény magyarnak, ha a török meghódítja az országot és tűzzel-vassal rá akarja kényszeríteni saját vallását a hódoltsági területen. Antal mindenekelőtt figyelmezteti öccsét, hogy a mindenható Isten az egyetlen tanácsadó az üldözés idején. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni az erőszakos térhódítást, azt, hogy Mohácsnál megsemmisült a magyar sereg, meghalt Lajos király. A megszálló töröknél is visszataszítóbbak a számításból áttért keresztény közalkalmazottak, akik jövedelmező pozícióikból irgalmatlanul üldözik honfitársaikat. A keresztény Nyugat pedig sajnos nem fog össze a pogány ellen, tétlenül nézi nemzetünk pusztulását – olvassuk Morus Szent Tamás, a hit, remény, szeretet erényeinek szentelt kötetét bemutató előszóban.

Krisztus tanúságtevője, az állam megvesztegethetetlen szolgája volt

Befejezésül felidézzük Szent II. János Pál szavait, amelyekkel a jubileumi szentmise homíliájában buzdította a harmadik évezred kezdetén a világ keresztény politikusait, utalva védőszentjükre, Morus Szent Tamásra: „Fohászkodjatok hozzá, járjatok nyomában, kövessétek példáját! Közbenjárása a legnehezebb helyzetekben is kieszközöli számotokra az erőt, a jókedvet, a türelmet és a kitartást. (…) Az Úr adja meg nektek, hogy Szíve szerinti politikusok legyetek, kövessétek Szent Morus Tamás példáját, aki Krisztus bátor tanúságtevője és az állam megvesztegethetetlen szolgája volt”.

 

28 augusztus 2021, 19:02