Az élet újra kezdődik Jézussal, aki új utakat nyit meg – a pápa homíliája Húsvét Vigíliáján
Vertse Márta – Vatikán
Húsvét felhívása: menjünk Galileába
Az asszonyok azt hitték, hogy a sírboltban Jézus holttestét találják, amit majd megkennek, de ehelyett egy üres sírt találtak. Azért mentek oda, hogy egy halottat sirassanak, ehelyett az élet hirdetését hallották. Ezért mondja az evangélium, hogy azokat az asszonyokat nagy ijedség és „döbbenet fogta el” (Mk 16,8). Megrémültek, féltek és tele voltak ámulattal – kezdte homíliáját a pápa, elmagyarázva, hogy a döbbenet ebben az esetben örömmel vegyes félelmet jelent, ami csodálkozást kelt az asszonyok szívében, amikor meglátják, hogy a sírbolt előtti nagy követ már elhengerítették és bent egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Csodálatot éreznek e szavak hallatán: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Föltámadt”. Utána pedig elhangzik a felhívás, - hogy vigyék el a hírt a tanítványoknak és Péternek - „előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok”. Fogadjuk be mi is ezt a felhívást, Húsvét felhívását: menjünk Galileába, ahol a Feltámadt Úr megelőz minket – buzdított a pápa, majd feltette a kérdést: De mit jelent „Galileába menni”?
Galileába menni az újrakezdést jelenti
Galileába menni mindenekelőtt annyit jelent, mint újrakezdeni. A tanítványok visszatérnek arra a helyre, ahol az első alkalommal az Úr kereste és meghívta őket, hogy kövessék őt. Ez az első találkozás és az első szeretet helye. Attól a perctől kezdve ott hagyták hálóikat és követték Jézust, hallgatták prédikációját és tanúi voltak a csodáknak, amelyeket véghez vitt. Bár mindig Ővele voltak, nem értették meg teljesen, gyakran félreértették szavait és elmenekültek a kereszt elől, magára hagyva Őt. E kudarc ellenére a Feltámadott Úr úgy jelenik meg, mint aki ismét megelőzi őket Galileában; megelőzi őket, vagyis előttük megy. Fáradhatatlanul újra és újra hívja őket, hogy kövessék őt. A Feltámadott Úr ezt mondja nekik: “Induljunk el újra onnan, ahol elkezdtük. Kezdjük újra. Azt akarom, hogy újból velem legyetek, a kudarcok ellenére és azokon is túl”. Ebben a Galileában elsajátítjuk az Úr végtelen szeretetének ámulatát, amely új ösvényeket jelöl ki vereségeink útjain. Ilyen az Úr: új ösvényeket jelöl ki vereségeink útjain és Galileába hív minket, hogy ezt tegyük – fejtette ki Ferenc pápa, majd a következő szavakkal foglalta össze Húsvét első üzenetét:
Isten romjainkból is képes életünket újjáteremteni
„Íme, Húsvét első üzenete, amit szeretnék átadni nektek: mindig lehet újrakezdeni, mert van egy új élet, amelyet Isten mindig, minden kudarcunkon túl, képes újraindítani bennünk. Isten még szívünk romjaiból is építhet műalkotást – mindnyájan ismerjük saját szívünk romjait - emberiségünk romos töredékeiből is új történetet alakít. Ő mindig megelőz bennünket: a szenvedés, a pusztulás és halál keresztjén csakúgy, mint az újjászülető élet, a megváltozó történelem, egy újjászülető remény dicsőségében. És a pandémiának ezekben a sötét hónapjaiban halljuk a Feltámadott Urat, aki arra hív bennünket, hogy kezdjük újra, hogy soha ne veszítsük el a reményt”.
Galileába menni azt jelenti, hogy új utakat követünk
Galileába menni másodszor azt jelenti, hogy új utakat követünk és a sírbolttal ellentétes irányban haladunk – folytatta homíliáját Ferenc pápa. Az asszonyok a sírnál keresik Jézust, vagyis emlékezni akarnak arra, amit Ővele éltek meg és ami mostanra örökre elveszett. A szomorúságukat akarják újra átélni. Ez egy olyan hitnek a képe, amely megemlékezés egy szép, de már véget ért eseményről, amelyet már csak felidézni lehet. Sokan - közülünk is - az „emlékek hitét” élik meg, mintha Jézus a múlt személyisége lenne, egy ifjúkori, immár távoli barát, egy régen történt esemény, amikor gyerekkoromban katekizmusra jártam. Szokásokból, múltbeli dolgokból, gyermekkori szép emlékekből álló hit, ami már nem érint meg többé, nem jelent kihívást. Galileába menni viszont azt fejezi ki: megtanuljuk, hogy a hitnek újból útra kell kelnie ahhoz, hogy élő maradjon. Minden nap fel kell frissíteni az út kezdetét, az első találkozás ámulatát. Ne legyünk elbizakodottak, hogy már mindent tudunk, hanem bízzuk magunkat Istenre és alázattal hagyjuk, hogy útjai meglepjenek bennünket. Félünk Isten meglepetéseitől, általában félünk, hogy Isten meglep minket. És az Úr ma arra szólít bennünket, hogy hagyjuk meglepni magunkat. Menjünk Galileába, hogy felfedezzük: Istent nem tehetjük félre gyermekkori emlékeink közé, Isten él és mindig meglep. Feltámadt és nem szűnik meg meglepni bennünket.
Nyissuk meg szívünket Jézus újdonságainak
A pápa ezután Húsvét második üzenetét osztotta meg a hívekkel: a hit nem a múlt adattára, Jézus nem egy elavult személyiség. Jézus él itt és most. Minden nap veled halad, abban a helyzetben, amelyben élsz, a megpróbáltatásban, amelyen keresztül mész, az álmaidban, amelyeket magadban hordozol. Új utakat nyit ott, ahol számodra úgy tűnik, hogy nincsenek, arra késztet, hogy az árral szemben haladj a siránkozás és a „már láttuk” helyett. Akkor is, amikor számodra úgy tűnik, hogy minden elveszett, nyílj meg ámulattal újdonságának: meg fog lepni téged.
Jézust követve menjünk el a mindennapok „Galileájába”
A pápa ezután elmagyarázta a „Galileába menni” további jelentését, vagyis, hogy a határokig kell elmenni, mert Galilea messzi, összetett és tarka régiójában éltek azok, akik a legtávolabb voltak Jeruzsálem rituális tisztaságától. Jézus mégis onnan kezdte el küldetését, azoknak hirdette Isten országát, akik fáradozva élik mindennapjaikat, a kirekesztetteknek, a törékenyeknek, a szegényeknek, hogy Isten arca és jelenléte legyen, aki fáradságot nem ismerve keresi az elcsüggedteket vagy elveszetteket, aki a létezés határáig elmegy, mert az ő szemében senki sem utolsó, senki sem kirekesztett. A Feltámadott ma is azt kéri övéitől, hogy menjenek el Galileába, azt kéri tőlünk, hogy menjünk el ebbe a valóságos „Galileába”. Ez a mindennapi élet helyszíne, az utcák, amelyeken naponta végig megyünk, városaink szegletei, amelyekben az Úr megelőz bennünket és jelenvalóvá válik éppen azoknak az életében, akik elmennek mellettünk és osztoznak velünk az időben, otthonunkban, a munkában, a fáradozásokban és a reményben. Galileában megtanuljuk, hogy megtalálhatjuk a Feltámadottat a testvérek arcán, az álmodozók lelkesedésében, az elcsüggedtek belenyugvásában, az örvendezők mosolyában, a szenvedők könnyeiben, különösen a szegényekben és a társadalom peremére szorultakban. Elámulunk majd, hogy Isten nagysága hogyan mutatkozik meg a kicsinységben, szépsége hogyan ragyog fel az egyszerűekben és a szegényekben.
Fedezzük fel a mindennapok kegyelmét
Ferenc pápa végül Húsvét harmadik üzenetét foglalta össze: Jézus, a Feltámadott, határtalanul szeret bennünket és minden nap meglátogatja élethelyzeteinket. Jelenlétét a világ szívében állította fel és minket is arra hív, hogy küzdjük le a korlátokat, győzzük le az előítéleteket, közeledjünk azokhoz, akik minden nap körülöttünk vannak, hogy ismét felfedezzük a mindennapiság kegyelmét. Ismerjük fel Jézus jelenlétét a mi Galileánkban, a mindennapi életben. Ővele megváltozik az életünk. Mert minden vereségen, gonoszon, erőszakon túl, minden szenvedésen és halálon túl, a Feltámadott él és vezeti a történelmet.
„Nővérem és fivérem – fordult a hívekhez közvetlen szavakkal homíliája végén Ferenc pápa - ha ezen az éjszakán szívedben egy sötét órát, még fel nem virradt napot, eltemetett fényt, megtört álmot hordozol, menj és ámulattal nyisd meg szíved Húsvét üzenetének: “Ne félj, föltámadt! Vár rád Galileában”. Várakozásaid nem maradnak bevégezetlenül, könnyeid felszáradnak, félelmedet legyőzi a remény. Mert az Úr megelőz téged, előtted jár. És Ővele az élet újból elkezdődik”.
