Mária Istennel egyesít bennünket – A pápa homíliája Szűz Mária Isten Anyja ünnepén

Vertse Márta – Vatikán

Az ünnep liturgikus olvasmányaiból kiindulva Ferenc pápa homíliájának gondolatait a következő három ige köré csoportosította, amelyek Isten Anyjában teljesednek be: megáldani, megszületni és megtalálni.

Amikor megnyitjuk szívünket Jézusnak, Isten áldása lép be szívünkbe

Megáldani. A Számok könyvében az Úr azt kéri a papoktól, hogy áldják meg népét: „Így áldjátok meg Izrael fiait, e szavakkal: Áldjon meg az Úr” (6,23-24). Nem egy jámbor buzdításról, hanem egy konkrét kérésről van szó – állapította meg a pápa homíliájában. Fontos, hogy a papok ma is, fáradságot nem ismerve megáldják Isten népét. És a hívők is legyenek áldás hordozói, vagyis az olasz kifejezés – bene dire – jót mondani – szerint „mondjanak jót”. Az Úr tudja, hogy szükségünk van áldására: a teremtést követően az volt az első, hogy mindent megáldott, jót mondott mindenről és rólunk is nagyon jót mondott. De most, Isten Fiával nem csak az áldás szavait kapjuk, hanem magát az áldást: ugyanis Jézus az Atya áldása. Őbenne az Atya, ahogy Szent Pál mondja, „minden (lelki) áldással megáldott minket” (Ef 1,3). Minden alkalommal, amikor megnyitjuk szívünket Jézusnak, Isten áldása belép életünkbe. Ma Isten Fiát, a természeténél fogva Áldottat ünnepeljük, aki a kegyelemmel megáldott Anyja révén jön el hozzánk. Mária így elhozza nekünk Isten áldását. Ahol ő van, oda megérkezik Jézus. Ezért szükséges, hogy befogadjuk Máriát, mint Szent Erzsébet, aki beengedte őt otthonába és azonnal felismerte benne az áldást, ezekel a szavakkal fogadta: „Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse!” (Lk 1,42).

Az áldást azért kapjuk, hogy továbbadjuk másoknak

Ezeket a szavakat ismételjük az Üdvözlégy Mária imában. Máriának helyet készítve áldásban részesülünk, de áldani is megtanulunk. Szűz Mária ugyanis azt tanítja, hogy az áldást azért kapjuk, hogy tovább ajándékozzuk. Ő, az áldott, áldás volt bárki számára, akivel találkozott: áldás volt Erzsébetnek, a kánai házaspárnak, áldás volt az Apostolok számára a Cenákulumban...Mi is arra kaptunk meghívást, hogy áldjunk, hogy mondjunk jót Isten nevében. A világot súlyosan beszennyezi, hogy rosszat mondunk, rosszat gondolunk másokról, a társadalomról, önmagunkról. A rosszindulatú pletykálkodás azonban mindent megront, elkorcsosít, miközben az áldás újjáéleszt, erőt ad az újrakezdéshez. Kérjük Isten Anyjától a kegyelmet, hogy Őhozzá hasonlóan legyünk a többiek számára Isten áldásának örömteli hordozói.

Jézus nem egy elvont fogalom, asszonytól született

Megszületni – ez a második ige. Szent Pál a Galatákhoz írt levelében hangsúlyozza, hogy Isten Fia „asszonytól született” (Gal 4,4). Kevés szóval csodálatos dolgot mond el nekünk: az Úr úgy született, mint mi. Nem felnőttként, hanem gyermekként jelent meg; nem egyedül jött el a világba, hanem egy asszonytól, miután kilenc hónapig volt az Anya méhében, aki emberségét szőtte. Az Úr szíve Máriában kezdett el dobogni, az élet Istene Márián keresztül lélegezte be az oxigént. Attól kezdve Mária Istennel egyesít bennünket, mert Máriában Isten testünkhöz kapcsolódott és azt többé nem hagyta el. A pápa idézte Szent Ferenc kedvenc mondását, miszerint „Mária testvérünkké tette a fölséges Urat” (Szent Bonaventura, Legenda major, 9,3). Mária nem pusztán híd közöttünk és Isten között, annál sokkal több: az az út, amelyen Isten végig haladt, hogy eljusson hozzánk és az az út, amelyen végig kell haladnunk, hogy eljussunk Istenhez. Márián keresztül találkozunk Istennel, ahogy Isten akarja: a gyöngédségben, a meghittségben, a testben. Igen, mert Jézus nem egy elvont fogalom, Jézus konkrét, megtestesült, asszonytól született és türelmesen növekedett. Az asszonyok ismerik a konkrétumokhoz, a gyakorlati élethez fűződő türelmet – jegyezte meg homíliájában a pápa, hozzátéve, hogy „mi, férfiak gyakran elvontak vagyunk és azonnal akarunk valamit; a nők konkrétak és tudják türelmesen szőni az élet fonalait. Hány asszony, hány anya ad így életet és újjászületést, jövőt adva a világnak!

A szívnek is vakcinára van szüksége: ez mások gondozása

Nem azért vagyunk a világon, hogy meghaljunk, hanem hogy életet nemzzünk. Isten szent Anyja azt tanítja nekünk, hogy az első lépés ahhoz, hogy életet adjunk környezetünknek, az az, hogy lelkünkben szeretettel vagyunk iránta. Mária, ahogy a mai ünnep evangéliumi szakasza mondja, „szívébe véste szavaikat” (vö. Lk 2,19). A szívből születik meg a jó: mennyire fontos, hogy tisztán tartsuk a szívünket, megőrizzük belső életünket, az imát! Mennyire fontos, hogy szívünket a személyek, a dolgok iránti gondoskodásra neveljük. Minden itt kezdődik: gondját viseljük a többieknek, a világnak, a teremtésnek. Nincs rá szükség, hogy sok személyt és dolgot ismerjünk, ha nem viseljük gondjukat. Idén, miközben reménykedünk egy újjászületésben, új gyógymódokban, ne hanyagoljuk el mások gondozását. Mert a testi oltáson túl, szükség van oltásra a szívnek is: ez pedig a gondoskodás. Akkor lesz jó ez az év, ha gondját viseljük másoknak, mint ahogy Mária teszi velünk.

A pásztorokhoz hasonlóan mi is kegyelemből találtuk meg Istent

Megtalálni – ez a harmadik ige. Az evangélium azt mondja, hogy a pásztorok „megtalálták Máriát, Józsefet és a kisdedet”. Nem találtak csodás és látványos jeleket, csak egy egyszerű családot. Azonban ott valóban megtalálták Istent, aki nagyság a kicsinységben, erősség a gyöngédségben. De hogyan találták meg a pásztorok ezt az olyan kevéssé látványos jelet? Egy angyal hívta őket. Mi sem találtuk volna meg Istent, ha nem hívott volna minket kegyelemből. Nem képzelhettünk volna el egy ilyen Istent, aki egy asszonytól születik és forradalmasítja a történelmet gyöngédséggel, hanem kegyelemből találtuk meg.

A kegyelem befogadása aktív cselekmény

És felfedeztük, hogy megbocsátása újjáéleszt, vigasza meggyújtja a reményt, jelenléte megsemmisíthetetlen örömet ajándékoz. Megtaláltuk, de nem veszíthetjük el szem elől. Az Urat ugyanis nem egyszer és mindenkorra találjuk meg: minden nap meg kell találnunk. Mert az evangélium úgy mutatja be a pásztorokat, mint akik mindig keresnek, mindig mozgásban vannak: „Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről.  Azután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent” (vö. 16-17.20). Nem voltak passzívok, mert ahhoz, hogy befogadjuk a kegyelmet, aktívnak kell maradnunk – szögezte le homíliájában Ferenc pápa.

Az új évben találjunk időt Isten és felebarátaink számára

És mi, mire kaptunk meghívást, mit kellene megtalálnunk az év elején? Jó lenne időt találni valaki számára. Az idő olyan gazdagság, amellyel mindnyájan rendelkezünk, de amelyre féltékenyek vagyunk, mert csak magunkra akarjuk felhasználni. Kérjük a kegyelmet, hogy találjunk időt Isten és felebarátunk számára: annak, aki egyedül van, aki szenved, akinek szüksége van rá, hogy meghallgassuk, hogy gondját viseljük. Ha találunk ajándékozni való időt, meglepődünk és boldogok leszünk, mint a pásztorok.

Isten Szent Anyja viselje gondunkat az új évben

Ferenc pápa a következő fohásszal zárta homíliáját: „Mária, aki elhozta Istent az időbe, segítsen nekünk, hogy időnket elajándékozzuk Isten Szent Anyja, neked szenteljük ezt az évet. Te, aki szívedben meg tudod őrizni a dolgokat, viseld gondunkat. Áldd meg időnket és taníts meg minket arra, hogy tudjunk időt szánni Istenre és a többiekre. Mi örömmel és bizalommal, ujjongva üdvözlünk: Isten Szent Anyja! Isten Szent Anyja! Isten Szent Anyja!”