Vatican News
Szentmise a katedra oltárnál Rino Fisichella érsekkel Szentmise a katedra oltárnál Rino Fisichella érsekkel  (ANSA)

Ferenc pápa homíliája Isten Szava vasárnapján: Isten első szava „közel van hozzánk”

Ferenc pápa isiász fájdalmai miatt ezúttal sem tudta személyesen bemutatni a vasárnapi szentmisét. Megbízásából Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizálás Előmozdítása Pápai Tanácsának elnöke celebrálta a szentmisét a Szent Péter bazilika katedra oltáránál. Ferenc pápa 2019. szeptember 30-án alapította az Isten Szava vasárnapot az „Aperuit illis” kezdetű apostoli levelével. A Szentatya távollétében ugyan, de most is az ő homíliáját olvasták fel a szentmisén, mely a napi evangélium üzenetét értelmezte.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán 

Isten Szava vasárnapján Jézust hallgatjuk, aki meghirdeti Isten Országát és arra figyelünk, hogy mit mond és kinek mondja üzenetét. Hogy mit is mond, az kiderül a prédikációjából: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa” (Mk 1,15) - kezdődik a pápa homíliája. Isten közel van! – ez az első üzenete. Országa leszállott a földre. Isten nem a távoli egekben van, messze tőlünk, mint ahogy gyakorta gondoljuk, hanem velünk van. A távolság ideje akkor ért véget, amikor az Isten Jézusban emberré lett. Azóta az Isten nagyon közel áll hozzánk – emelte ki Ferenc pápa homíliája. Immár soha nem válik el emberi mivoltunktól és soha nem fárad bele abba. Ez a közelség az evangélium kezdete, ez az, amit Jézus „mondott”. Nem is csak egyszer mondta, gondolva elég egyszer, hanem elmondta, vagyis megismételte újra és újra. Igehirdetésének vezérmotívuma az „Isten közel van” kijelentése, mintegy üzenetének a szíve közepe. Ha ez Jézus prédikálásának vissza-visszatérő tartalma, akkor ez nem lehet másképp a keresztény élet és igehirdetés esetében sem. Mindenekelőtt azt kell hinni és hirdetni, hogy Isten elközelgett hozzánk, kegyelmes és irgalmas lett irántunk.

Mielőtt mi beszélünk róla, az Isten már szólt hozzánk

Az Istenről szóló összes szavunk előtt ott van az Ő Szava mirólunk, mely továbbra is ezt mondja nekünk: „Ne félj, én veled vagyok! Közel vagyok hozzád és közel is maradok”. Isten Szava megengedi nekünk, hogy kezünkkel érintsük ezt a közelséget, ahogy a Második Törvénykönyv mondja: „Nem áll távol tőlünk, hanem közel van a szívünkhöz” (vö MTörv 30,14). Mindez ellenszere annak a félelemnek, hogy egyedül maradunk szemközt az élettel. Az Úr ugyanis a Szaván keresztül vigasztalja azt, aki egyedül van. Miközben hozzánk szól, arra emlékeztet, hogy értékesek vagyunk a szemében és tenyerében hordoz és őriz minket. Isten Szava belénk önti ezt békét, de mégsem hagy békében. A megvigasztalás Szava, de a megtérésé is. „Térjetek meg!” – mondja Jézus rögtön azután, ahogy meghirdette Isten Országa elközelgését. Közelségével ugyanis véget ért az az idő, melyben távolságot veszünk az Istentől és az emberektől. Véget ért az az idő, melyben mindenki gondolja a magáét és a halad tovább saját érdeke szerint. Ez nem keresztény magatartás – állapította meg a pápa homíliája –, mert aki megtapasztalja Isten közelségét, nem vehet távolságot felebarátjától, nem távolíthatja el őt közömbösen. Ilyen értelemben, aki találkozik Isten Szavával, lényegi üdvösséges fordulatot nyer általa, felfedezi, hogy az élet nem annak az ideje, hogy tartózkodjunk másoktól, és hogy védjük magunkat, hanem az élet alkalom arra, hogy mások elé menjünk a közeli Isten nevében. Így Isten szívünkbe vetett Szava arra indít, hogy reményt vessünk a közelség révén. Pontosan úgy, ahogy Isten teszi velünk.                     

Ahol élnek ott, és ahogy élnek úgy szólítja meg Jézus az embereket  

Ferenc pápa homíliájának második része azt elemzi, hogy kinek szól, kihez beszél Jézus. Mindenekelőtt Galilea halászait szólítja meg. Ők egyszerű emberek, aki éjjel-nappal folytatott kétkezi munkájukból éltek. Nem voltak jártasak a Szentírásban és nem tűntek ki sem a tudomány, sem a kultúra terén. Vegyes lakosságú vidéken együtt éltek különféle népekkel, kisebbségekkel és kultúrákkal. Ez a hely volt a legtávolabb Jeruzsálem vallási tisztaságától, az Ország szívétől. De Jézus itt lép fel először, nem a középpontban, hanem a periférián, és ez azt is mondja nekünk, hogy senki nem marad Isten szívének a peremén. Mindenki befogadhatja a Szavát és találkozhat vele személyesen. Ferenc pápa homíliája ebben az összefüggésben rávilágít egy szép részletre: Az evangélista megjegyzi, hogy Jézus igeszolgálata Jánosé után kezdődött (Mk 1,14). Az az után szó nyomatékos, mert egy különbségre utal: János a pusztában fogadta az embereket, ahová csak azok mentek ki, akik el tudták hagyni azt a világot, ahol éltek. Jézus Istenről a társadalom szívében beszél, ott, ahol jelen van mindenki. Nem órarend szerint beszél, előre meghatározott módon, hanem a halászok „tengerpartján halad”, amikor kivetik hálóikat. A legközönségesebb helyeken és időben szól az emberekhez. Íme Isten Szavának egyetemes ereje, mely mindenkit a saját élethelyzetében ér el! – szólt Ferenc pápa felolvasott homíliája.

Isten Szava mindenkit közvetlen, személyes módon érint meg                      

Ám Isten Szavának van egy sajátos ereje is, vagyis mindenkit közvetlen, személyes módon érint meg. A tanítványok soha nem felejtik el azokat a szavakat, amelyeket azon a napon hallottak a tó partján, a bárka, a családtagok és a halásztársak közelében, mert ezek a szavak örökre megjelölték az életüket. Jézus azt mondja nekik: „Kövessetek engem és én emberek halászává teszlek benneteket” (Mk 1,17). Nem vonzza őket magasröptű és elérhetetlen beszédekkel, hanem az életükről beszél: a halászoknak azt mondja, hogy emberek halászai lesznek. Ha azt mondta volna nekik: „Kövessetek engem és én apostolokká teszlek benneteket és elküldelek a világba, hogy a Lélek erejével hirdessétek az evangéliumot, megölnek, de majd szentekké váltok”, akkor elképzelhetjük, hogy Péter és András azt válaszolták volna: „Köszönjük, de mi jobban kedveljük a hálókat és a bárkáinkat”. Jézus viszont így hívja őket életükből: „Halászok vagytok és emberek halászai lesztek”. Ez a mondat mintegy átdöfi, átjárja őket és lépésről lépésre fogják felfedezni, hogy a halak halászata csak szűkös életet jelent, ám ha Jézus Szavával a mélyre eveznek, akkor az valójában örömük forrása lesz. Ezt teszi az Úr velünk is: ott keres minket, ahol vagyunk, úgy szeret minket, ahogy vagyunk és türelmesen kíséri lépteinket. Mint azokra a halászokra, ránk is az élet partján vár. Szavával arra akar indítani, hogy változtassunk irányt, hogy ne csak éldegéljünk, hanem vele együtt evezzünk mélyre.

Az Ige közel visz minket Istenhez: ne tartsuk Őt távol magunktól!

Ezért nem mondunk le Isten Szaváról, ami egy szerelmes levél, amelyet az írt nekünk, aki mindenki másnál jobban ismer minket. Elolvasva újra halljuk a hangját, látjuk az arcát, megkapjuk a Lelkét. Az Ige közel visz minket Istenhez: ne tartsuk Őt távol magunktól. Mindig vigyük magunkkal, zsebünkben, telefonunkon; adjunk neki méltó helyet otthonainkban. Tegyük az evangéliumot olyan helyre, ahol nem felejtjük el naponta kinyitni, talán a nap kezdetén vagy a végén, hogy a fülünkbe hatoló sok szó között Isten Szavának néhány verse tényleg elérje a szívünket. Ehhez kérjük az Urat, legyen erőnk a tévé kikapcsolásához és hogy kinyissuk a Szentírást! Kapcsoljuk ki a mobiltelefont és lapozzuk fel az evangéliumot! A mostani liturgikus évben Márk evangéliumát olvassuk, mely a legegyszerűbb és a legrövidebb. Miért is ne olvassuk, akár egyedül is, napról-napra, apró részletekben Érezni fogjuk, hogy az Úr közel van, bátorságot önt belénk életünk útján – zárult Ferenc pápa homíliája, melyet Isten Szava vasárnapján olvastak fel a szentmisén, az isiász bántalmai miatt távolmaradó Ferenc pápa helyett.

24 január 2021, 18:22