Ferenc pápa videóüzenete a fiatal közgazdászok “Francesco gazdasága” találkozójára

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Bevezetőjében Ferenc pápa a hely választására utalt, hiszen Assisiben Szent Ferenc nyomdokain járni azt jelenti, hogy ihletet merítenek belőle. Ahogyan őt a San Damiano templom keresztjének Jézus arca, a leprás és sok más ember tekintete megérintette, egyúttal meghívta őt egy küldetésre: vesse le a bálványait, szakítson a „de hát mindig így volt” önteltségével. A pápa számára ez az assisi virtuális találkozó nem végpont, hanem egy folyamat kezdeti indító lökése, melyet együtt élnek, mint hivatást, kultúrát és szövetséget.   

Assisi hivatása

„Menj Ferenc, hozd helyre a házamat, amely látod, romokban hever” – mozgatták meg a szózat hangjai Francescót, mely egyúttal nekünk szóló üzenet is. A pápa üzenete arra buzdítja a fiatalokat, hogy mondjanak igent ők is a meghívásra és legyenek a „normalitás” építésének a főszereplői. Nyilvánvaló, hogy az eddigi módon nem tudunk tovább haladni, ezért is fogadtátok el, hogy ehhez a szövetséghez tartozzatok. Látjátok, hogy ennek egy különleges nézőpontja a gazdaság, mely éppen a ti kutatási- és munka-területetek. Minthogy a jelenlegi világrendszer több szempontból sem tartható fenn, ezért egy új gazdasági narratíva sürget minket, mely képes figyelembe venni, hogy a föld nővérünket és vele együtt a szegényeket és kirekesztetteket milyen súlyos csapások érik. A pápa óva inti a fiatal közgazdászokat, hogy erre a megközelítésre közhelyként tekintsenek, mert ők sokkal többet jelentenek, mint puszta elégedetlenkedő lárma. Mindenkinek a konkrét helyén, városokban, egyetemeken, munkahelyeken, szakszervezetekben kell eljutni elkötelezett döntésekkel a döntések magjáig és szívéig. Ferenc pápa ennek érdekében hívja őket arra, hogy valósítsák meg ezt a szövetséget. A pandémia által még csak súlyosbított jelenlegi helyzet mindenkitől felelős magatartást igényel, de a pápa elsődleges szerepvállalást kér az Assisi-találkozó fiataljaitól, hiszen nemcsak a jövőjükről van szó, hanem már most az ő jelenükről is.                 

Egy új kultúra

A pápa ennek érdekében feltétlen változtatást sürget, éppen egy olyan helyzetben, amikor maguk az elemzések akadályozzák a megfelelő megoldást. Végső soron „hiányzik a szükséges kultúra” a különféle meglátások, politikai típus és nevelési programok megnyitására. De hiányzik a lelkiség, mely független az uralkodó gondolkodásmódtól. Növelni és támogatni kell a vezető csoportokat, melyek képesek folyamatokat elindítani, utat törni és látóhatárt szélesíteni. A közös ház gondozása olyan erőfeszítést igényel, mely „megváltoztatja az életstílust, a termelési és fogyasztási modelleket és a mai társadalmat irányító, megszilárdult hatalmi struktúrákat”. „Ha ezt nem teszitek, nem csináltok semmit” – szögezte le a pápa. „Közösségi és intézményes vezető csoportokra” van szükség, melyek alávetettség nélkül magukra vállalják a problémákat. Ferenc pápa emlékeztetett XVI. Benedek tanítására, ami szerint „az éhség nem annyira anyagi hiánytól függ, hanem a társadalmi erőforrások hiányától, melyek között az első intézményes jellegű”.

A jelenlegi társadalmi és gazdasági válság nem tűri, hogy előnyben részesítsünk részérdekeket, hanem vissza kell térni a „közjó misztikájához”. A pápa a fiatalokat a „megoldások egészséges és forradalmi módszereire” emlékeztette, melyeket az elmúlt hónapok találkozói során 12 témában begyakoroltak, miközben megélték a „találkozás kultúráját, mely éppen a ma divatos leselejtezés kultúrájának az ellenkezője”. Nehéz előrehaladni valódi megoldások felé akkor, amikor az ember rossz hírbe keveredik, megrágalmazzák és kiragadják összefüggéseiből. A közösségi találkozások gyakorlatai alapvető lépések bármiféle átalakulás felé, mely „életet ad egy új kulturális, gazdasági és politikai gondolkodásmódnak”, hiszen nem elegendő az egyéni vagy pusztán elméleti szemlélet egy radikális elkötelezettség nélkül.  

Ferenc pápa elutasítja azt a magatartást, mely „egyeseket emberibbnek tart másoknál, mintha nagyobb jogokkal születtek volna, vagy kizárólagos haszonélvezői lennének bizonyos javaknak és lényegi szolgáltatásoknak”. A pápa nem elégszik meg a tüneti kezelésekkel vagy a filantróp modellekkel, mert a jelenlegi helyzetben nem tudnak strukturálisan szembesülni fennálló egyenlőtlenségekkel.  A szegényeknek joguk van arra, hogy részt vegyenek a vitákban és hogy hazavigyék a kenyeret. Ez „nem szociális jótékonykodás, hanem megtérés és átalakulás”.

A 21. század teljében már nemcsak kizsákmányolásról és elnyomásról van szó, hanem maga „a társadalmi hovatartozás sérül”. Az ember „nem mélyre, vagy peremre kerül, hanem kikerül a társadalomból”. Ez a leselejtezés kultúrája, mely nemcsak leselejtez, hanem arra kötelez, hogy „a leselejtezettségben éljünk”. Ferenc pápa az Assisi gazdasági fórum fiataljaihoz intézett videóüzenetében felidézte 1970-ből Buenos Aires-i emlékét, amikor olyan zárt városrészeket mutattak neki, ahová közönsége ember nem tehette be a lábát.

Az Assisi szövetség           

Néhány kérdés tovább már nem halogatható – kezdődik az üzenet „Assisi szövetség” című utolsó fejezete. Itt az idő, hogy merjünk kockáztatni, hogy támogassunk olyan fejlődési modelleket, melyekben az emberek, főként a kirekesztettek nem maradnak továbbra a puszta beszéd szintjén, hanem életük főszereplőivé válnak. A pápa szabadon fogalmazva utalt a francia felvilágosodás uralkodó elitjének az örökségére, mely „mindent a népért akart tenni, de sohasem a néppel”. Olyan gazdasági modelleket kell tehát támogatnunk, mely mindenki előnyére válik. „A gazdaság és a politika ne vesse alá magát a technokrácia diktátumainak”. A politika, a gazdaság álljon párbeszédben az emberi élet szolgálatában. Nem elegendő a közös gazdagság növelése, nem elegendő a technikai fejlődés. Átfogó emberi fejlődés szükséges, Isten álmát kell megvalósítani, melyben felvállaljuk testvéreinket, főként a legsérülékenyebbeket. A pápa utalt Szent VI. Pálra, aki azt szerette volna, hogy az evangéliumi üzenet hassa át az egész emberi valóságot: „a hiteles átfogó fejlődés szolgálja az egész embert és minden embert”. Konkrétan szólva kikelt Ferenc pápa a „hitelezési rendszerek ellen, melyek önmagukban csak a szegénység és a függőség útját jelentik”. Végül beszéde záró részében bátorságra intette a fiatal közgazdászokat a pápa. „Piszkolják csak össze a kezüket, kerüljék a kiskapukat”. A világjárvány végén ügyeljenek, „mert egy válságból soha nem jövünk ki egyenlőképpen, vagy rosszabbul járunk vagy jobban”. „Senki sem üdvözül egyedül, ezért feltétlenül szükségünk van egymásra” – zárul Ferenc pápa “Francesco gazdasága” című videóüzenete.